W. úr figyel – és mindenkit éberségre int

Igen kellemetlen helyzetbe hoztam újságírásban megőszült londoni tudósítónkat, amikor a minap arról kérdeztem, kicsoda Graham Watson. A brit politikai életet kívülről-belülről jól ismerő kollégám kissé restelkedve vallotta be: ő bizony életében nem hallott Watson úrról. Kétségbe ugyan nem vonta létezését, de azt bizton állította, elhanyagolható W. úr politikai súlya Nagy-Britanniában, ha neve ily mértékben ismeretlen számára. Pedig bizonyos Graham Watson – egyéb teendői mellett – árgus szemekkel figyeli a magyar belpolitikát. Az Európai Parlament liberális demokrata csoportjának angol elnöke a múlt héten megrótta Orbán Viktort és Magyarországot. W. úr írásos nyilatkozatot adott ki, amelyben ízléstelennek nevezte a magyar miniszterelnök gazdasági élettérre való hivatkozását és azt, hogy a Fidesz alelnöke egy országgyűlési vitában hazaárulónak nevezte az ellenzéki képviselőket. Érdemes pontosan idézni a szöveget: „Ezek a kifejezések még egy általános választási hadjáratában is ízléstelenek. Az érzelmek, amiket elárulnak, összeegyeztethetetlenek az Európai Unióba való felvétel koppenhágai követelményeivel. Felhívom Orbán Viktort, hogy tartsa tiszteletben demokratikus felelősségét, az Európai Bizottságot pedig arra, hogy kísérje figyelemmel a magyarországi fejleményeket. Ezenkívül parlamenti kollegáimat is éberségre kérem. Rendkívüli figyelemmel fogjuk megítélni azt az országot, amelynek vezető politikusai így viselkednek.”
Figyelem, éberség! – int két hónappal a magyarországi választások előtt a brit liberális demokrata politikus. Mondhatná ezt a magyarellenes őrjöngéstől izzadt Pozsony kapcsán, de nem ezt teszi. Ő éppenséggel Magyarországot figyeltetné. S ha valaki úgy gondolja, eredeti az ötlet, hát mélységesen téved. 1998. október 16-án Emberi jogok a kitáruló Európában címmel jelentetett meg írást az Élet és Irodalom hetilapban Konrád György. Íme egy passzus az írásból: „Legyen az Európai Uniónak felderítő-nyomozó szervezete, amely a játékszabályok érvényesülésén őrködik, és nemcsak a választások idején, hanem a közbeeső időszakban is, különben a belső konfliktusok kiéleződése külső konfliktussá merevedhet. Kell, hogy legyen olyan európai instancia, akadémia, kerekasztal, morális autoritás, amely igenis beavatkozik az egyes államok belügyeibe és intellektuális-mediális-politikai nyomás alá helyezi a szóban forgó kormányokat, ami a későbbiek során valószínűleg eredményre vezet. Ez az instancia tanulmányozná a konfliktusokat, és olyan döntéseket hozna, amelyek nincsenek közvetlen kényszerintézkedésekkel összekötve, de ösztönzést adnak azoknak a közös hatalmi szerveknek, amelyeknek jogában és módjában áll ilyen intézkedéseket foganatosítani, és a közös normák megsértőivel szemben hathatós nyomást gyakorolni.”
Figyelni, őrködni, beavatkozni – a liberális eszme jegyében. A jól tájékozott Watson úr figyelt. Tudta, mit kell mondania.