A magyar nyelvet visszahelyezzük jogaiba

Megérdemeltnél talán kisebb nyilvánosságot kapott a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló törvény elfogadása. Bár az Országgyűlésben legfeljebb közepes erősségűnek mondható vita zajlott e tárgyban, elmondható, a parlamenti ciklus egyik legjelentősebb jogszabályáról beszélhetünk.
A magyar nyelv nemzetünk egyik legfontosabb alkotása, az az élő közeg, amely a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója. Jól láthatók azok a fejlődési irányok, az idegen, nem ritkán pontatlan kifejezések szakadatlan áramlása és beépülése írott és beszélt nyelvünkbe, amelyek szemünk láttára gyúrják át és silányítják el nyelvi környezetünket. Időszerű volt tehát, hogy hosszú évek szemlesütött hallgatása után megtörténjék az első lépés a magyar nyelv védelmében, élve azon jogalkotási lehetőségekkel, amelyek a polgári kormány és az azt támogató parlamenti többség számára biztosítottak. Fontos leszögeznünk, hogy a döntő részében idén, illetve jövő év január 1-jétől hatályba lépő törvény a gazdasági élet területén próbálja erősíteni a magyar nyelv és a magyarul értő és tudó polgárok helyzetét. A legfontosabb rendelkezés az, hogy a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényben meghatározott hirdetések szövegét, ideértve a jelmondatot (szlogent) – a vállalkozás neve, megjelölése, az árujelző kivételével – magyar nyelven is meg kell jeleníteni, függetlenül a közzététel módjától.
A törvényi előírás teljesítése lehet a kétnyelvű megjelenítés is, de ilyenkor a magyar szöveget ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben kell feltüntetni, mint az idegen szöveget. Ugyanez vonatkozik az üzletek felirataira, elnevezéseire is, valamint a fogyasztók tájékoztatását szolgáló közleményekre. Kivételt képez a vállalkozás neve, a vezérszó és az üzletben forgalmazott árura vonatkozó árujelző. Új rendelkezés, hogy a közterületeken, középületeken elhelyezett közleményeknek, tömegközlekedési tájékoztatóknak is magyar nyelvűeknek kell lenniük.
A szabályok betartását, illetve betartatását a fogyasztóvédelmi felügyelőségek, illetve a működési engedélyt kiadó jegyzők ellenőrzik. A törvény hatálya nem terjed ki a meghonosodott idegen nyelvű kifejezésekre, ha pedig kétség merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kijelölt tanácsadó testület véleménye az irányadó. Így tehát előttünk van az eszköztár és a mozgástér ahhoz, hogy közterületeinket megtisztíthassuk a küldföldi kifejezések áttekinthetetlen zűrzavarától.
Nem lehet kétséges, hogy a különféle idegen kifejezéseket tudja pótolni a magyar nyelv, melynek több mint egymilliós szókincse, mindig bővülő és megújuló kifejezésvilága megadja a kellő hátteret a végrehajtáshoz. Így megtehetjük, hogy a gazdasági élet adott területein a magyar nyelvet visszahelyezzük jogaiba! Azt hiszem, bizton kérhetjük azokat a felelős vezetőket, vállalkozókat, akiknek erre lehetőségük van, hogy támogassák az Országgyűlés által elfogadott törvényt és a mögöttes szándékot: azt, hogy az anyanyelvünket kiszorító zagyvalék reklámokat és cégtáblafeliratokat cseréljék le, és újra a magyar legyen a reklám és az utcai feliratok nyelve.
Ez nem csak nemzeti önbecsülésünk szempontjából fontos. Fontos azért is, mivel a jelenlegi helyzet nehezíti a tájékozódást és felháborítja azokat, akik nem boldogulnak az olyan „gyöngyszem” kifejezésekkel, mint a Midi-Market, Hardware-Software PC Center és más hasonlók. A szövegeket nem értők jelenleg egyfajta másodrendű státusban érezhetik magukat. A polgárokat – döntően azokat, akik anyanyelvünket becsülik és szinte kizárólagosan használják – helyezzük vissza azon jogaikba, melyek a tájékozódás, a hírközlés, a gazdasági élet és a hirdetések világában őket Magyarországon megilletik.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)