Az Index internetes hírújság március 6-án tett közzé egy írást, amely a politikusok médiaszerepléseinek gyakoriságával foglalkozott, s korrektül megnevezte az ehhez felhasznált adatok forrását is: az ORTT honlapját. A magamfajta, számokkal foglalkozó embert is csak nagy meglepetés érheti, ha veszi a fáradságot, és elmélyed egy kissé az eredeti adatokban, majd összeveti azokat az újságíró által levont következtetésekkel… Nem az említett hírújságot akarom ezzel lejáratni, csupán egy olyan jelenséget szeretnék illusztrálni ezzel a példával, ami mellett – úgy gondolom – nem mehet el szó nélkül senki, aki komolyan veszi az újságírói felelősséget.
„Orbán Viktort látjuk és halljuk a legtöbbet” – állítja a főcím. „Toronymagasan vezeti a hírműsorokban megszólaló politikusok listáját a kormányfő. Az ORTT legfrissebb elemzése szerint Orbán Viktor háromszor többet szerepelt az év eleje óta, mint a legnagyobb ellenzéki párt vezetője” – fűzik hozzá a cikk bevezető sorai.
Először is: „az ORTT elemzése” egyáltalán nem tartalmaz ilyen állítást; a testület nem is tett közzé elemzést, csupán bizonyos adatokat, amelyekből az idézett írás szerzője kiválasztott és kommentált néhányat (a főcímhez például az
1-1-5 jelű táblázatot).
Ugyanezzel a módszerrel egészen más hangvételű cikket is lehetne írni. Például így: Szűrös és Keller is megelőzi Orbánt a magazinműsorokban, az 5 percnél többet beszélő politikusok listáján – derül ki az ORTT elemzéséből. (Itt az ORTT-anyag 1-2-5 jelű táblázatát ragadtam ki önkényesen az adatok közül.) Ha elvetjük ezt a módszert – az összefüggéseikből kiemelt adatokkal való dobálózást – és az a célunk, hogy a teljes felmérésből korrekt következtetéseket vonjunk le, akkor másképpen kell eljárnunk. Saját megoldásomat az 1. táblázatban mutatom be.
Ennek lényege: kiválasztottam azokat a táblázatokat, amelyek politikusok összes, valamint élőszóban való megnyilatkozásáról szólnak, és összesítettem az adatokat (1. ábra).
Ha újságíróként elemzést kellene erről írnom, valószínűleg én is megemlíteném, hogy Orbán Viktor 8692 másodperccel vezeti a listát. (A mértékegység is fontos; az Index szerzője ugyanis az adatokat – valamilyen rejtélyes oknál fogva – percben értelmezi, azaz a tényleges értékek hatvanszorosáról ír.)
Ha elemzést kellene írnom, biztosan érzékeltetni próbálnám, hogy mennyire „sok” vagy „kevés” ez a 8692 másodperc. Például megemlíteném, hogy ez az adat kilenchetes időtartam összes országos elektronikus médiumának öszszes politikai hír- és magazinműsorára vonatkozik. Egyetlenegy rendszeresen jelentkező tévévetélkedő műsorvezetőjét, Lagzi Lajcsit, vagy mondjuk a Heti hetes „sztárjait” is sokkal többet hallhatjuk ugyanezen időszak alatt. Megemlíteném továbbá azt is, hogy a 8692 másodpercből igen nagy hányadot egyetlenegy műsor, a Kossuth rádió szerda reggeli miniszterelnöki interjúja tesz ki.
Ha elemzést kellene írnom, ezen kívül annak is megpróbálnék utánajárni, hogy ténylegesen mennyire „arányos” vagy „aránytalan” mennyiséget képvisel Orbán Viktor 8692 másodperce. (Az indexes cikk ugyanis azt sugallja, hogy a politikusok médiahasználata – a kormánypártok, illetve a kormányfő javára – kiegyensúlyozatlan.)
Az ORTT honlapjáról az Ajánlás a magyarországi elektronikus médiumok számára a 2002-es országgyűlési választásokkal kapcsolatban című dokumentum is letölthető. Ebben szerepel a következő mérce: „A parlamenti ellenzék megjelenítésének időtartama országos műsorszolgáltatók esetében nem lehet kevesebb, mint a kormánynak és a kormánypártoknak együtt biztosított műsoridő fele.” Ezt a számítási módot szokás röviden „francia modell” vagy „kétharmados modell” néven emlegetni. Az ábrára nézve azonnal eldönthető, hogy a kiválasztott hírműsorok e kritériumnak megfelelnek-e vagy sem.
Tudni kell ehhez, hogy a kormányt és a kormánypártokat az ajánlásban foglaltaknak megfelelően együtt kezelik a statisztikák, tehát éppúgy idetartozik egy miniszter kormányzati ügyekben történő megszólalása, mint pártpolitikai álláspontjának hangoztatása. (Kétségtelen: a kettőt gyakran – bár nem mindig – lehetetlen kettéválasztani.) Az indexes cikk szerzője ezt nagyvonalúan elfelejti, és – a heti magazinműsorok statisztikájáról írva – a „koalíció pártjai” megnevezést használja. Hozzáteszi, hogy ez esetben „árnyaltabb a kép”, hiszen „a koalíció pártjai” 42,7%-os szereplési gyakorisággal, az ellenzék pedig 46,7%-os szereplési gyakorisággal jellemezhető. Ha nekem kellene erről elemzést írnom, itt biztosan megjegyezném: a heti magazinműsorokban a kormánypártok és a kormány szereplései együtt sem érik el az ellenzéki pártok szereplési arányát, ami – a „francia modellen” alapuló ajánlás figyelembevételével – jelentős aránytalanság az ellenzék javára.
Esetleg érdemes itt még azt is megjegyezni: a kormányzati tisztségviselők és kormánypolitikusok szerepeltetése korántsem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott műsor ezzel a kormány politikai érdekeinek szolgálatába szegődött volna. A heti magazinműsorok közül például a – jelenlegi kormány iránti elfogultsággal aligha vádolható – 16 Órában a legmagasabb a kormánypárti politikusok szereplési aránya: 63,9%.
Az adat az indexes újságíró által is „elemzett” 1-3-1 jelű táblázatból való. (A cikk írásakor frissített adatok – március 19-ig – továbbra is azt az érdekes képet mutatják, hogy a 16 Órában 59,8%-os, a Vasárnapi Újságban pedig 46,7%-os a kormányoldal szereplése.)
Ha újságíróként nekem kellene minderről elemzést írnom, akkor – végezetül – alkalmat adnék arra is az olvasónak, hogy a mai adatokat összevesse az 1998-as kampányidőszak adataival is, és ennek alapján vonjon le következtetéseket a politikusok médiahasználatának kiegyensúlyozottságáról, illetve kiegyensúlyozatlanságáról. Az ORTT-nél ugyanis erre is találhatók adatok (2. ábra).
A szerző mérnök, szociológus
origo.hu
Budapesten is elindul az új ügyeleti rendszer – a változás a betegek érdekét szolgálja
