Gumipitypang, avagy menjetek már a…

Ezt már muszáj végre leírni. Már nem lehet szó nélkül hagyni, ami itt megy. Megint nyilatkozik valaki. Dehogy valaki. VALAKI. Mert ezek így szoktak. Nyilatkoznak nagy kegyesen. Most éppen Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. elnöke. Mészáros Harry, a Keller-Derrick segédje. James Bond alkalmazottai és tanítványai. Barátai és üzletfelei.
Azt mondja Mészáros elnök úr, hogy a Tokaj Kereskedőház a négymilliárdos tőkeinjekció ellenére is veszteséges. És hogy ez elég nagy baj. Ezt nem mondja, de lehet sejteni. Benne van a levegőben. Ott lapul a sorok között, mint a régi szép időkben. A veszteség. A deficit. Deficit elvtárs bekopogott. Ajjaj! Akkor régen rossz. Nekünk annyi! Mehetünk utat kaparni. Vagy ÁPV-elnöknek…
Ez az állítás ugyanis nem igaz. A Tokaj Kereskedőház 1999-ben volt veszteséges utoljára. Annak az évnek a felénél került hivatalba az idén leváltott vezetés. (Az is megérne egy misét, hogy ’98-ban miért nem volt vezetőségváltás. Merthogy akkor is volt választás.) Attól fogva minden évben nőtt az eredmény. Tavaly például: üzemi szinten 516 millióra, adózottan 357 millióra. Ebből kapott 107 millió osztalékot az ÁPV Rt. Ennyi volt az bizony. Se több, se kevesebb. Ehhez mit szólsz, Mészáros?
Azután az sem igaz, hogy a tőkeinjekciónak bármi köze lenne az eredményhez. Esetünkben. Mert persze lehet köze, ha – mondjuk, Mészároskám – a veszteséget az okozza, hogy a cég brutális összegű kamatot fizet a termelés finanszírozására, és a kamat összege – leegyszerűsítem, hogy értsd, Mészáros – magasabb, mint a termeléssel elérhető eredmény. Mert ugye, kisebb számból nagyobb számot = mínusz valamennyi. Ilyenkor a tulajdonos dönthet úgy, hogy „…a franc álljon ebbe a veszteségbe, kiveszem má’ a zsét a bankból, úgyse adnak sokat érte, a fene a pofájukat, oszt beteszem a »cégbe«, mer’ ott többet hoz”. Van ilyen is, de itt nem ez volt a helyzet. Meg okozhatna eredménynövekedést a tőkeinjekció, ha valaki, mondjuk, odalök például négymilliárdot: „csináljatok már vele valamit, nem férek tőle otthon”. Ez a rendkívüli bevétel, ami mérlegben az eredményt javítja. Úgy látom, hogy Mészáros úgy gondolta, ez történt. Ezt is sugallja. Emberek, segítség! Odaadtunk 4 000 000 000-ot, azaz négymilliárdot, és a Tokaj Kereskedőház veszteséges. Rendőr, rendőr! Mit rendőr? Keller!
A veszteség – ugye – nem igaz, nézzük a többit!
Mészáros Tamás elnök úr nem tudja, hogy mi az a tőkeemelés. Merthogy itt ez volt, kérem szépen. A tulajdonos megemelte a társaság törzstőkéjét, hogy legyen pénz megvásárolni a termelőktől a szőlőt, meg lecserélhessék azokat az ótvar kacatokat, amit még a ’68-as új mechanizmuskor vásároltak és borászati technológiának neveztek, és amit még ’98-ban is ott tetszettek hagyni, Mészároskám. Együtt azzal a 80-100 ezer hl (nem liter!) moslékkal, amit szintén ott tetszettek felejteni a nyakunkon, és bornak tetszettek nevezni. Most a helyzet az, hogy a szőlő meg van véve, a bor (a bor, nem a moslék) ott van a vadonatúj tartályokban, a pénztőkéből bortőke lett (nem mosléktőke, Mészáros), a cég közben működött, ennek a működésnek az eredménye, amit feljebb leírtam.
(Emlékszel még, Mészáros? 516 millió forint üzemi szinten, 357 millió forint adózva! Pluszban! Egy év alatt! Nem semmi, igaz?)
A borból meg akkor lesz eredmény, ha majd eladják azok, akiknek ez lesz a dolguk. Gyanítom, ezek már az új tulajdonosok lesznek. Mert erre megy ki a játék. Privatizálni kell, nincs mese. Éhesek a szájak, aztán csak könnyebb megvenni a portékát, ha az eladó állítja, hogy semmit sem ér. Az agrárcégekből nekünk már csak a vége maradt – mondja Mészáros. A resztli. Szóra sem érdemes. Egy kis, piti Boly, valami Mezőhegyesi Ménesbirtok, Szerencs, Hód-Mezőgazda, vagy micsoda, meg egyebek. Ne is beszéljünk róla. Majd csak elviszi végre valaki.
Bizony nagyon oda kell figyelni, barátaim! Ezt meg én mondom.
Sok a bor, állítja Mészáros Tamás, meg van közte rossz is. Szerintem, kedves elnök úr, kérlek alássan, ez egy borkereskedő cég. Szóval itt nem olyan nagy baj, ha van bor. A vinkót persze mi sem szeretjük, ezért olyan nincs is. Ekkora mennyiségnél persze előfordul, hogy egy-egy hordó megpimpósodik, ahol fát vágnak, ott forgács is van. (Ki is mondta ezt, Mészáros? Nézd csak meg a könyvespolcod, ott van legelöl! J. V. Sz.)
Aztán elveszti a türelmét az elnök úr. Mert az újságíró akadékoskodik. Kérdez! Még ilyet! Hogy akkor – már ha veszteséges a cég – hogy volt osztalék? Meg hogy került a számlára 1,8 milliárdocska kp, cash, amit az előző vezetés ott hagyott? És itt az újságíró nagyot hibázott. Nem fejezte be a válaszmondatot. Merthogy azt mondja a Mészáros Harry Virág elvtárs (itt szakadt el nála a cérna): „Az a gyanús, ami nem gyanús.” Lehet, hogy maga jobban ismeri a cég számait, lehet, hogy tavaly tényleg nyereséges volt, de nézze meg az idei előrejelzéseket! Na, itt hiányzik a befejezés. „…nézze meg az idei előrejelzéseket, amikor mi vezetjük a céget.” Így teljes a mondat. És folytatja: mekkora eredménye lett volna a kereskedőháznak, ha nem veszi meg a szőlőt. Ez igen! … ha nem veszi meg a szőlőt. Ha csak úgy kap négymilliárdot és nem vesz érte semmit. Igaz is. Az plusz négymilliárd eredmény. De ha ötmilliárdot kap, plusz ötmilliárd! Sőt! hatmilliárdnál … ki sem merem számolni. Ahogy azt Mészáros elképzeli. Normális ez a Mészáros?
Szóval kívánok én nektek, Mészáros, egy jó szőlős évet! Jó nagy termést. Olyan 15 cukorfokkal. Na jó, 17. Aztán te meg lemész Olaszliszkára, vagy Tolcsvára, vagy bárhová a Hegyalján, és meggyőzöd az embereket, hogy rossz lóra tettek. Mert ez a szőlő dolog, ez nem megy. Mondjuk, paradicsom, vagy padlizsán, esetleg és főleg a gumipitypang. Az menne. Én meg elkísérlek Szerencsig, hogy tudd az utat. Ott foglak várni. Kávézgatok, olvasom a Magyar Nemzetet, számolom a perceket. És elképzellek. Ahogy te ki fogsz nézni… Letépett zakóval…
Nos, kellő tisztelettel és illő alázattal mondanék valamit. Abba kellene ezt már hagyni. A hülyeségek, hazugságok özönét. Ha nem tudsz valamit, ne nyilatkozz, Mészáros vagy más. Kérdezz! Vagy azt hiszed, szakmájában lejárathatsz, tönkretehetsz bárkit, bármikor? Tévedsz! Majd rádöbbensz! Van egy mondás: aki felfelé megy a hegyre, minden lefelé jövőnek előre köszönjön. Persze te meg a magadfajta ezt úgysem érti.
Hát mi van itt? Ebben az országban. A mi országunkban. A Nap-kelte Kereszttüzébe felkért betelefonálók szokták mondani: A Fidesz törődjön már bele a vereségbe. Én meg azt mondom, az MSZP fogadja már el, hogy győzött! Elő a farbával! Tessék kormányozni! Nem sodródni, visszamutogatni, háborúzni, hazudozni. Kormányozni! De úgy ám, hogy sokaknak jó legyen, ne csak Széles Gábornak. Növelni kell az inflációt, gyengíteni a forintot. Hát ez nem buli. A felkért betelefonáló felszólítja az MNB elnökét, hogy mondjon le. Mert alacsony az infláció, erős a forint, ami egyébként neki jó. Azt szeretné, ha rosszabb lenne neki. Infláció, gyenge forint, a megtakarítások értékvesztése, az az igazi. Még megérjük, hogy kivonulnak tüntetni. Inflációt, inflációt! Áremelkedést! Követeljük, hogy vegyék el a pénzünket! Vonul a tömeg az Erzsébet hídon. A rendőrök meg jól pofán vágják őket.
A szerző MBA fokozatú egyetemi doktor,
a Tokaj Kereskedőház Rt. volt elnöke