Kényes kérdésekre válaszmoratórium

December 3-án a Magyar Nemzetnek az a rendkívüli, egy újságtól mindenképpen váratlan ötlete támadt, hogy az azóta kudarcba fulladó brüsszeli csúcs előtt interjút készít az Európai Unió budapesti, hatvantagú delegációjának vezetőjével, Jürgen Köppen úrral. Az első telefon még aznap befutott Mező Dóra sajtóshoz, aki kérte, a kérést írásban, lehetőleg angolul írjuk le, és azt e-mailben juttassuk el hozzá.
A kívánt e-mail a telefonbeszélgetést követő három percen belül indult el a megadott címre.
A sajtós az egy héttel korábbi kérés megérkezését december 9-én igazolta vissza, írásban.
Kiderült, Ms. Mező azért nem tudott korábban válaszolni, mert, mint jelezte, nagyon elfoglalta egy Brüsszelből érkező látogatás. A brüsszeli EU-delegáció sajtósa ezt nyilván azért hangsúlyozta, mert náluk a feltételezhetőleg ritkaságszámba menő és be nem tervezett brüsszeli látogatások olyan felfordulást okoznak, ami a sajtóosztály munkáját jelentősen hátráltatja. A sajtós azt is kérte, hogy az interjúkérdések pontosan a feltevésüknek megfelelően legyenek beterjesztve Köppen úrnak. A kérdések beérkezése után Ms. Mező Dóra azonnali választ ígért.
A kérdések még aznap elindultak a következő levél kíséretében:
„Mellékeltem a kérdéseket. Ugyanakkor megjegyzem, meglehetősen aggasztónak találom azt az eljárást, hogy a kérdéseket az interjú előtt be kell nyújtani. Ezzel ugyanis az a baj, hogy a kérdéseket vagy túlságosan »kényeseknek« tekintik, és így az interjút megtagadják, vagy pedig ha a kérdések éle tompul, az interjú olyan lesz, mint amilyeneket az unió bürokratái adnak az itteni kormánypárti lapoknak. Ezzel együtt az első opció mellett döntöttem. Ki kívánom fejezni megdöbbenésemet is, ahogyan itteni újságírókkal bánnak, ellentétben az International Herald Tribune, a Guardian vagy bármilyen, magára adó nyugati lap újságíróival. Feltételezem, ahogyan az EU a hozzá csatlakozó országok gazdáinak csupán a negyedét adja a többi tagország gazdái által kapott támogatásnak, a csatlakozó országok újságírói is csak a negyedét kapják annak a tiszteletnek, mint amit más országból való kollégáik kapnak.”
Ezután jöttek a kérdések:
Egyetért-e a magyar külügyminiszterrel, aki szerint egyetlen magyarnak sem lesz rosszabb a csatlakozással?
Milyen esélyük lesz a magyaroknak általában arra, hogy tisztességes munkát kapjanak az EU tagországaiban, amikor a magyar lakosság jó része nem beszél idegen nyelven?
Magyarország mind szemetesebb és mocskosabb, ahogyan közeledik az EU-csatlakozás ideje. Az illegális szemétlerakók száma megsokszorozódott. Miért van az, hogy az EU, amelyik még arról is komolyan tárgyal, hogy a menyéteknek és a háziállatoknak milyen útlevelet adjanak, a jelek szerint nem mutat érdeklődést az iránt, hogy Magyarországot ösztökélje mocskos környezete rendbehozatalára?
Nem aggasztja önt, hogy a csatlakozásra váró országok közül Magyarországon mutatták a legkevesebb érdeklődést a népszavazás iránt?
A TEAM, vagyis az EU-kritikus Mozgalmak Európai Szövetsége jelentést készített a csatlakozásra váró országokban megrendezett népszavazásokról. A jelentés – amelyről a magyar sajtó éppen úgy nem számolt be, mint számos, az EU-val kritikus hangokról és eseményekről – kifogásolta azt a tényt, hogy a Külügyminisztérium a referendum előtt csupán 3–5 nappal tette elérhetővé az ötezer oldalas csatlakozási szerződést, noha a Koppenhágai Nyilatkozat értelmében legalább féléves nyilvános vita lett volna kívánatos. Véleménye megegyezik a TEAM-ével, és nem gondolja-e, hogy a szerződés egyéb rendelkezéseit éppen úgy figyelmen kívül fogják hagyni, ha a kormány érdekei úgy kívánja?
Ön szerint demokratikus folyamat-e, amelyben az IGEN-kampányt folytatók kapták a referendumra rendelkezésre álló valamennyi pénzt, és a NEM-kampányt folytatók gyakorlatilag semmit nem kaptak?
A referendumot megelőző kampány idején egy kereskedelmi rádió nem volt hajlandó a Zöld Párt fizetett, csatlakozás elleni reklámját lejátszani. Ön szerint ez arra utal, hogy a légkör mentes volt a megfélemlítéstől?
A Magyar Kereskedelmi Kamara – jegyezte meg a TEAM-jelentés – 200 000 eurót költött az EU-propagandára saját költségvetéséből tagjai jóváhagyása nélkül. Ugyanezen jelentés szerint a vállalkozók nem mertek hozzájárulni a NEM-kampányhoz. Ugyanilyen „demokratizmusra” számíthatunk, ha már az EU tagjai leszünk?
Ön szerint tisztességes volt az, hogy csak a parlamenti pártok küldhették el megbízottjaikat a helyi szavazatszámláló bizottságokba?
Tapasztalata szerint van az uniónak olyan tagja, ahol a kereszt nyilvános helyen történő felállítását megtiltják?
Tekintettel a magyarországi tilalomra, amely az ellen irányul, hogy fiatalok emlékeztessenek a karácsony keresztény gyökereire, nem lenne helyénvaló a javasolt EU-alkotmányban utalást felvenni Európa keresztény alapjaira, hogy legalább emlékeztetni lehessen olyan kormányokat, mint a budapesti, a vallásszabadság tiszteletben tartására?
Tekintettel arra, hogy elődje, Michael Lake úr ismételten beavatkozott Magyarország belügyeibe, bírálva például az Orbán-kormányt azért, amiért az MTV kuratóriuma „csonka” volt, ön most miért hallgat, amikor a Fidesznek nincs képviselője ugyanezen kuratóriumban?
Mivel stábjától azt a direktívát kaptam, hogy minden kérdést előre be kell nyújtani, és nem tudhatom, hogy mit válaszol a fenti kérdésre, megkérdezhetem azt – feltételezve, hogy ön azt válaszolja, hogy Lake úr véleményéért nem felelős –, hogy vajon Lake úr és ön nem ugyanazon intézményt képviselik, és annak vezetői nem képviselik az intézmény folytonosságát?
Ön elégedett-e azzal, hogy az európai uniós gyakorlattal szemben nálunk csak pártok emberei vehetnek részt az európai parlamenti választásokon?
Miután a december 9-én elküldött kérdésekre válasz nem érkezett, Jürgen Köppen úr hivatala december 11-én ezt a levelet kapta:
„Javasolhatnám, hogy segítséget nyújtsak a Köppen úrnak küldött interjúkérés elutasításának megválaszolására?
1. Köppen úr karácsonyra hazamegy, és később veszi fel önnel a kapcsolatot.
2. Köppen úr túlságosan foglalt, és ezért jelenleg nem tudja, mikor tudja teljesíteni interjúkérését.”
A levélre hosszabb ideig nem érkezett válasz. Ezért az önök újságírója december 16-án felhívta az EU-delegáció hivatalát, ahol kiderült: interjú nincs.
A beszélgetés után Köppen úr a következő levelet kapta:
„Tisztelt Köppen Úr!
Ma telefonáltam, hogy mi történt az interjúkéréssel. Azt mondták, hogy ön azt elhárította. Anynyit legalább elvártam volna öntől, hogy bátorsága legyen nemet mondani. Ön gyáva, Köppen úr.
Tisztelettel.”
December 18-án Dóra jelentette:
„Tekintettel betegségemre, csak most tudtam elküldeni önnek Köppen nagykövet hivatalos válaszát interjúkérésére, amely úgy hangzik, hogy »a delegáció vezetője nem áll rendelkezésre az interjúra«.”
A magyar Európai Tájékoztatási Központ honlapján (eu.hu) a nyitó oldalon olvashatjuk: „…szükség van független, demokratikus, európai intézményekre azokon a területeken, ahol a közös fellépések hatékonyabbak, mint az egyes államok lépései. (Pl.: az egységes piac…, a szabadság és igazságosság területének megteremtése.)”
Egyetértünk. Szükség van rájuk. És csak remélni tudjuk, hogy a szabadság és igazságosság területének a megteremtését a glasznoszty és peresztrojka nyilván hamarosan megkezdődő korszaka vezeti be.