Parti Nagy Lajos lépett

Én, alulírott Döbrentei Kornél tanúsítom, beszédemben, amelyet a Rákosmenti Polgári Körök felkérésére mint pártokon kívül álló költő vállaltam el, egy régről tartó, Rákosiék óta meg sosem szűnő keresztényellenes tendenciát ítéltem el. Ennek egyik, de csak egyik (!) kirívó állomása éppen a karácsony előtti, a Tilos rádióbeli, a keresztények kiirtását szorgalmazó megnyilatkozás volt. Tiltakozó szövegem, beleegyezésemmel, felkerült a Magyar Nemzet internetes oldalára. Ott olvasta el Parti Nagy Lajos író, amelynek hatására erkölcsi felháborodás kerítette hatalmába, és ország-világnak odanyilatkozott, hogy kilép az írószövetségből. No és – vethetnénk fel némi jogos ingerkedő malíciával – súlyosan és hasznosan – mint képzeli mostani magamagáról –, ott volt? Nem jellemző. Ebből következik a felvetés, hogy ha Parti Nagy Lajos kilép, mit veszítünk, erkölcsileg gyengül-e a szövetség? Vélem, inkább erősödik.
Viszont azt tudom, mikor nem lépett ki. Felsorolom csak úgy találomra, a teljesség igénye nélkül. Közvetlenül 1990 után nem lépett ki, erkölcsileg nem tiltakozott, hogy az írószövetség tagjai között legális jelenvalóként szerepelhetett például Kállai „Gyufa” elvtárs vagy az ávós Berkesi András, aki a kommunisták börtönében többször megkínozta azt az antifasiszta Almási Pált, akit Szálasiék a Bajcsy-Zsilinszky-per hatodrendű vádlottjaként egyszer már halálra ítéltek még Sopronkőhidán.
Parti Nagy Lajos ellenben nem támogatta Gérecz Attila ’56-ban elesett költőhős rehabilitálását.
Ezenkívül Partinak nem jelentett erkölcsi aggályt, amikor megjelent Spiró György Jönnek a magyarok a szarból című verse, vagy éppen Petri Györgynek a szent családról koholt „költeménye”, amelyben „Isten tömi Máriát”, míg József ács a kocsmában italozik. Sem a kondomos Eörsi pápa elleni blaszfémiás megnyilatkozása.
Továbbá volt szíves kritikai ítélet nélkül hagyni azt az Európában is szokatlan történelmi eseményt, amikor is Göncz Árpád mint köztársasági elnök a saját országát feljelentette a La Stampa című újságban, amelyben a bene¹i dekrétum által megterhelt országlakosokat fasizmussal vádolta meg. Parti Nagy Lajos akkor is „elfelejtett” mérlegelni, vagy legalábbis utána járni a dolgoknak, amikor a köztörvényes „menekültek” ügyében – akiket az ’56-os forradalmárokkal hoztak egy szintre – negyven magyar író feljelentette Magyarországot a sokak által xenofóbnak ítélt Franciaország miniszterelnökénél.
Nem tiltakozott Jézus lefattyazásakor sem, a Szent Korona svájci sapkának minősítése ellen, vagyis soha akkor, amikor annak a népnek erkölcsi értékeit, kapaszkodóit akarták megsemmisíteni, amelyből állítólag Parti Nagy Lajos is vétetett.
Ő nem lépett ki, viszont valakikkel egyszerre lépett. Lép ma is. Csak nem megélhetési okokból finomult ki benne ez a ritmusérzék? Én a fenti értékekért kiállok, ő nem. Lelke rajta.