Több cikk jelent meg az utóbbi időben lapjukban a kapcsolattartás (gyermekláthatás) problémái miatt, és különös aktualitása volt a dolognak az ünnepek miatt. Felmerült az is, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok módosítása szükséges, mert azok hiányosak és diszkriminatívak.
Például a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) kormányrendelet 30. paragrafusa azt meghatározza, hogy mikor marad el jogszerűen a kapcsolattartás az arra jogosult részéről, azt azonban elfelejti tisztázni, hogy amikor a kötelezett nem adja át a gyermeket kapcsolattartásra, az mikor jogszerű, mikor nem. Mivel jogosulti helyzetben általában az apák vannak, kötelezetti helyzetben pedig az anyák (hiszen a gyermekeket többnyire náluk helyezik el a bíróságok), a szabályozás nehéz helyzetbe hozza a kötelezetteket és a gyámhivatalokat is, hiszen nem tudják, hogy pontosan mikor járnak el jogszerűen, és mikor valósítanak meg jogsértést – mikor nem kell odaadniuk a gyermeket kapcsolattartásra, és mikor kötelező. A gyámhivatalok kötelesek a jogerős kapcsolattartási határozat szövegét szó szerint betartatni akkor is, ha néha a gyermek vagy valamelyik szülő érdekeivel ellentétes (bírói határozat esetében két éven belül a gyámhivatal nem szabályozhatja újra a kapcsolattartást).
Ezen jogszabályi hiányosság miatt a gyermeket gondozó szülőknek megvan a lehetőségük arra, hogy próbálkozzanak. Nem adják oda kapcsolattartásra a gyermeket, aztán majd csak kitalálnak valami indokot. A gyámhivatali ügyintézők szubjektív értékelésétől függ a továbbiakban, hogy jogellenesnek ítélik, tehát szankcionálják-e ezt a magatartást, vagy sem. Ez pedig jogbizonytalanságot eredményez. Ilyen például az az eset, amikor a gyermeket gondozó szülő családi programra, a gyermeknek szándékosan a kapcsolattartás idejére tervezett különprogramjaira hivatkozva tagadja meg a találkozást.
Amennyiben a gyámhivatali ügyintéző valóban jól ismeri a jogszabályokat, és jogszerűen jár el, a joggal való visszaélés esetét alkalmazhatja (hiszen a gyermeket nevelő szülő ezen esetekben egyértelműen visszaél azon jogával, hogy ő nevelheti a gyermeket, tehát úgy gondolja, hogy ő diktálja a feltételeket). A jogszabály pedig kimondja, hogy amennyiben a szülő önhibájából akadályozza a kapcsolattartást, akkor szankcionálni kell, továbbá azt is, hogy pótolni kell az elmaradt kapcsolattartást.
A kapcsolattartás elmaradása ez esetben egyértelműen a gyermeket nevelő szülő önhibája, hiszen szervezhette volna máskorra is a családi programokat, illetve a gyermek nem kötelező iskolai programjainál választhatott volna olyan programokat is, amelyek nem a kapcsolattartás idejére esnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a kapcsolattartást akadályozó szülőt először figyelmeztetni kell, hogy többet ne akadályozza azt, és fel kell szólítani arra, hogy az elmaradtakat pótolja, továbbá meg kell határozni, hogy meddig köteles mindezt megtenni.
Amennyiben ez eredménytelen marad, a gyámhivatal százezer forintig terjedő bírságot szabhat ki a gyermeket nevelő szülővel szemben, esetleg karhatalmi végrehajtást alkalmazhat. Ez utóbbi esetben a rendőrség kellően tapintatos eljárása esetén a gyermek nem is tud arról, hogy szükség volt a rendőrség közreműködésére. A karhatalmi végrehajtás eredménytelen abban az esetben, ha a gyermeket nevelő szülő és a gyermek a kapcsolattartás idején nem tartózkodik az elvitel helyén. Ilyen esetre – továbbá azon helyzetekben, amikor a bírság eredménytelen vagy várhatóan nem fog eredményre vezetni – is van megoldás.
A hatályos szabályozás kimondja, hogy veszélyezteti a gyermekét az a szülő, aki őt indokolatlanul a másik szülő ellen neveli, vagy a kapcsolattartásra vonatkozó határozatnak nem tesz eleget. Amennyiben a szülő veszélyezteti a gyermeket, és önként nem hajlandó vagy nem képes a veszélyeztetést megszüntetni, a gyermek védelembe vételét kell elrendelni, mely a gyámhatóságok hatásköre. A védelembe vételt követően a gyermekjóléti szolgálatok családgondozóinak az a feladata, hogy a szülőt meggyőzzék arról, hogy a kapcsolattartást a továbbiakban ne akadályozza, ellenkező esetben a gyermekvédelem más eszközét kell majd alkalmazni, ez pedig a gyermek kiemelését jelenti az őt gondozó szülői környezetből.
Amennyiben a kötelezett nem pótolja az elmaradt kapcsolattartásokat, valamint ismételten, ok nélkül akadályozza (függetlenül attól, hogy általában megfelelően gondozza a gyermeket), a gyámhivatal pert indít a kiskorú másnál történő elhelyezése érdekében. Súlyosabb esetben ki kell emelni a gyermeket a családból, és más, arra alkalmas személynél kell elhelyezni, aki lehet a különélő másik szülő, vagy ha ő nem alkalmas, más olyan személy, aki alkalmas a nevelésére, és kapcsolattartási kötelezettségének is eleget tenne. Ez nagyon nehéz döntés, sem a gyámhivatalok, sem a bíróságok nem szívesen lépik meg, ugyanis a gyermeket a gondozó szülő általában nagyon jól gondozza fizikálisan, gondosan neveli is, tehát tisztán tartja, különórákra járatja, de a gyermek személyisége a kapcsolattartások akadályozása, a másik szülőtől történő eltiltás során rendszeresen sérül (erkölcsi, érzelmi veszélyeztetés).
Megtanul a gyermek hazudozni – megfelelni a gondozó szülői elvárásnak, mely szerint nem szeretheti a gondozó szülő által gyűlölt különélő szülőt, tehát érzelmeit eltitkolja, és persze később sem fogja megosztani, megbeszélni a problémáit a szüleivel. Elhidegül az őt nevelőtől is, de mivel a másik szülővel nincs kapcsolata, vele sem alakul ki érzelmi kapcsolat. A gyermek érzelmileg egyedül marad.
Magyarországon sajnos nagyon magas a pszichiátriai betegek száma, érdemes lenne vizsgálatot folytatni arról, hogy hány százalékuk elvált szülők gyermeke, és ezek közül hány százalékuknak nem volt kapcsolata a különélő szülővel. Azt hiszem, érdekes adatok kerülnének napvilágra.
A jogszabály pontosan meghatározza a szülői jogokat. A különélő szülő esetében ez a kapcsolattartási jog, továbbá a családjogi törvényben a számára biztosított jogok: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása, vallásának megválasztása (itt akkor van gond, ha az egyik szülő például a katolikus vallásra neveli a gyermeket, a másik pedig például a muzulmánra, hisz mindkettő jogszerűen megteheti, csak a gyermek fejében lesz káosz). Ezenfelül még azon jogok, amelyekre a bíróság esetlegesen feljogosítja (például vagyonkezelési jog). Talán csak két dolog maradt ki ezek közül, amit szintén fontosnak tartanék: a kiskorú házasságkötéséhez, esetlegesen abortuszához nem kell a különélő szülő hozzájárulása, pedig azt hiszem, nagyon fontos döntésről van szó.
Fontos, hogy amennyiben elmarad a kapcsolattartás a gondozó szülő akadályozó magatartása miatt, ezt bizonyítani kell (lehetőleg tanúkkal), másrészt a különélő szülő azonnal forduljon a gyámhivatalhoz a végrehajtás érdekében, hiszen idővel egyre nehezebbé válik a bizonyítás, három év elteltével pedig már nincs rá lehetőség.
A szerző jogász
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
