Emlékezzünk! Mi történt 2002-ben, a választások előtt és után? Az történt, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről, Medgyessy Péterről a választások második fordulójáig nem derült ki, hogy a diktatórikus Kádár-rendszerben több éven át III/II-es szigorúan titkos tisztként dolgozott. Aztán később, ha jól emlékszem, talán június elején, amikor már megalakult a kormány, a Magyar Nemzet hiteles dokumentumokkal nyilvánosság elé tárta ezt a tényt. Némi hezitálás után Medgyessy a parlamentben ismerte el, hogy a lap állításai igazak, valóban titkosszolgálati tiszt volt. Ugyanakkor azzal érvelt, hogy ő azért nem mondta el ezt a választásokat megelőzően a nyilvánosság és a választók előtt, mert a törvények titoktartásra kötelezték. A törvények, az akkori diktatúra törvényei…
Nem a fő mondandómhoz tartozik, de itt egy fél pillanatra muszáj megállnom. Ugyanis Medgyessy állítása szimbolikus erejű volt ekkor: nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy őrá, mint a magyar demokratikus köztársaság miniszterelnökére, 2002-ben a pártállami diktatúra törvényei vonatkoznak, ő ehhez tartja magát. Vonjuk le a következtetést: a törvényesen megválasztott miniszterelnök szerint tehát jogfolytonosság van a kádári diktatórikus rend és a köztársaság rendje között, azaz Magyarországon törvényi szinten sem történt meg a rendszerváltás, nem épült ki a demokratikus jogállam. Medgyessy annak diktatórikus, kádári rendje és módja szerint engedélyt kapott a belügyminisztertől a titok feloldására, bevallotta, s mint tudjuk, a helyén maradt.
De térjünk a lényegre!
Medgyessy Péterről a 2002-es választások előtt a magyar választópolgárok nem tudhatták meg, hogy a pártállami diktatúrában szt-tiszt volt. Holott ez nem holmi lényegtelen információ, hanem a rendszerváltás, a demokrácia lényegét érinti. Itt nem arról volt szó, hogy Medgyessy hányszor vált el vagy milyen nyakkendőket hord szívesen, hanem arról, hogy akire esetleg szavaznak vagy nem szavaznak az emberek, annak a politikai múltja megfelel-e a demokratikus jogállam követelményeinek.
Medgyessy ezt nem mondta el a választások előtt, s azok az MSZP-s vezetők sem mondták el, akik tudtak róla (mert természetesen voltak ilyenek).
Medgyessy és az informált szocialista vezetők ezzel durva, jóvátehetetlen hibát követtek el, megsértették a demokrácia erkölcsi szabályait.
Ugyanis nem tudhatjuk, hogy ha mindezt időben megtudják a választópolgárok, akkor ez hogyan hatott volna rájuk. Nem biztos, hogy változtatott volna az eredményen, a szocialisták szoros győzelmén. Lehet, hogy még javított is volna Medgyessy népszerűségén. De lehet, hogy sok ingadozó szavazóban megcsappant volna a belé vetett bizalom. És akkor az utóbbi esetben a Fidesz nyerte volna meg a választásokat. S mivel ez az információ elég nagy valószínűséggel megváltoztatta volna a választások eredményeit, ezért Medgyessy szt-tiszti múltjának elhallgatása morális választási csalásnak tekinthető. Nem jogi értelemben vett csalás tehát, hanem morális választási csalás. Olyan jellegű lépés, amely a nyugati demokráciákban teljességgel megengedhetetlen és elfogadhatatlan.
Medgyessy intő titkosszolgálati múltja
Gondoljunk csak arra, hogy az Egyesült Államokban a köztársaságielnök-jelölteket, illetve Európában a miniszterelnök-jelölteket a sajtó, a média és egyéb szervezetek milyen hihetetlen aprólékossággal világítják át a választások előtt. Igazuk van ebben. Hiszen a választóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen a múltja annak az embernek, aki arra az óriási feladatra vállalkozik, hogy az országát irányítsa.
Mi is történt azután, hogy kiderült Medgyessy pártállami múltjának e nem lényegtelen eleme? Még ebben a következmények nélküli országban is annyi azért mégis, hogy létrejött egy parlamenti vizsgálóbizottság Medgyessy múltjának tisztázására – más dolog az, hogy e vizsgálóbizottság felkészültségből és rátermettségből elégtelenre vizsgázott, a miniszterelnök nevetségessé tette őket. Az is tény ugyanakkor, hogy a titkosszolgálati múlt átvizsgálása iránt kezdettől érzékeny SZDSZ soraiban is okozott némi zavart a felszínre került hír. Voltak néhányan, akik emlékeztek arra, hogy a szabad demokraták valaha még a kommunisták ellen küzdöttek, s nekik azért az mégsem tetszett, hogy ennek a pártnak teljesen ki kell fordulnia önmagából, s a hatalomban maradás miatt még egy volt titkosszolgálati tisztet is el kell viselniük főnökükként. Hack Péter és Kis János ennek hatására távozott az SZDSZ-ből, s Kis János később egy cikket is írt ezzel a címmel: Medgyessynek mennie kell (utalva 1987-es tanulmányára, a Társadalmi szerződésre, melyet így kezdett: Kádárnak mennie kell!).
Miért is írtam le mindezt?
Azért, mert a múlt kísértetiesen ismétli magát 2006-ban.
Azért, mert egyre inkább valószínű, hogy erkölcsi értelemben nem lesz tiszta a választás Magyarországon.
Ezúttal nem Medgyessy Péterrel, hanem Gyurcsány Ferenccel összefüggésben.
A kiinduló probléma: egyre kisebb az esélye annak, hogy a választásokig bármilyen jogi határozat szülessen Gyurcsány Ferenc üzletemberi ténykedéséről. Azaz követett-e el törvénytelenségeket, kötött-e az államnak és az adófizetőknek kárt okozó jogszerűtlen szerződéseket, megvalósította-e az okirat-hamisítást, a hűtlen kezelést, adócsalást követett-e el, színlelt szerződéseket kötött-e stb. Azaz fennáll a veszély, hogy jogi értelemben – de csak jogi értelemben – nem tudjuk meg a választásokig, milyen emberrel is állunk szemben.
Ráadásul, Gyurcsány „Balegyenes” Ferencet február 18-án a szocialisták hivatalos miniszterelnök-jelöltjüknek választották, s innentől kezdve mentelmi jog illeti meg, amelyet a választásokig és az új parlament felállásáig csak az Országos Választási Bizottság oldhat fel.
Ezáltal az erkölcsileg nem tiszta választás veszélye napról napra nagyobb, hiszen:
az ügyészségi és rendőrségi vizsgálatok Gyurcsány Fittelina-, illetve Nomentana-ügyeiben – a fideszes képviselők feljelentései, illetve a Polt Péterhez intézett interpelláció ellenére – hihetetlenül nehézkesen, illetve sehogyan sem haladnak előre. Egyre inkább az a látszat mutatkozik, hogy sem az ügyészség, sem a rendőrség úgymond „nem akar beleavatkozni a kampányba” – miközben egy ilyen megfontolás, ha létezik, minimum erősen megkérdőjelezhető.
A jog és az erkölcs szétválasztása
Ha mégis megtörténne a meglepetés, és a feljelentések kapcsán valamilyen szakaszig eljutnának a vizsgálatok – legalábbis odáig, hogy Gyurcsány meghallgatása vagy kihallgatása kerülne előtérbe még április 9-e előtt –, akkor az Országos Választási Bizottságnak kellene feloldani Gyurcsány mentelmi jogát. De vajon megtenné-e ezt? Vajon megtenné-e, amikor az OVB-t markáns szocialista többség irányítja? Ha azt mondom, hogy erős kételyeim vannak ezzel kapcsolatban, akkor nem is mondtam túl sokat.
Eredmény: egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy Gyurcsány miniszterelnök-jelölt múltjáról, esetleges viselt dolgairól a választásokig jogilag világos képet kapjon a magyar választópolgárság. Nagy valószínűséggel nem tudhatjuk meg jogi értelemben április 9-ig, az első fordulóig, hogy Gyurcsány Ferenc egy Benjamin Franklin-i követelményeknek is megfelelő, makulátlan úriember volt az üzleti életben, avagy egy, a törvényeket igen gyakran megkerülő vagy megszegő, gátlástalan, erkölcsöket és üzleti etikát még hírből sem ismerő, kiszámíthatatlan alak.
Márpedig ez elfogadhatatlan és igazságtalan a választópolgárokkal szemben. Így nem lehet hitelesen dönteni, ez így – egyszerűen szólva – nem demokratikus. S ha ez jogi értelemben nem is választási csalás, erkölcsileg nem tiszta választásokhoz vezet.
Gondoljuk csak el Medgyessy Péter példájából kiindulva: mi lesz akkor, ha, miután Gyurcsány Ferencet a parlament már régen megválasztotta és felállt az új kormány, mondjuk júniusban az ügyészség és a rendőrség okirat-hamisítás és más törvénytelenségek alapos gyanúja miatt eljárást indítana az akkor már miniszterelnökkel szemben! Vagy mi lenne, ha akkor derülne ki, hogy ugyan jogilag esetleg már elévültek Gyurcsány viselt dolgai – bár néhány témában ez sem biztos –, de utólag megállapítható, hogy azokban az években törvénytelenségeket követett el a miniszterelnök? Akkor mit csinálnánk, magyar állampolgárok? Mert Gyurcsány nyilván azt mondaná: Na és? De akkor mit tehetnénk mi, állampolgárok? Mit tehetnénk megalázottságunkban, megszégyenítésünkben, hogy nekünk csak egy ilyen miniszterelnök jutott? Mi maradna nekünk? Azt hiszem, semmi más, csak önbecsülésünk maradékának elvesztése, s a kiszolgáltatottság teljes elfogadása.
Azt hiszem, nem szabad és nem lehet, hogy még egyszer megismétlődjön 2002, most nem titkosszolgálati múlt, hanem egy rendkívül kétes üzletemberi múlt kapcsán.
Még nem késő, még időben vagyunk. Ezt mondom nemcsak a jobboldali szavazóknak, hanem minden olyan középen álló vagy baloldali szavazónak, aki még nem vesztette el erkölcsi tartását, akinek még mindig nem mindegy, hogy milyen embereket enged a hatalomba, s kiknek engedi meg, hogy őt irányítsák. Ugyanis van egy kiút. Az mégpedig, hogy a Gyurcsány körüli gyanúkat nem pusztán jogi, törvényi szempontból nézzük. Az esetleges – bár nem minden ügyben egyértelmű – elévülés ugyanis nem akadályozhatja meg a közvéleményt abban, hogy világos véleménye alakuljon ki a szocialista miniszterelnök-jelöltről. Az eddig felszínre került tények Balatonöszöddel, a Fittelinával, a Nomentanával, a Motimmal, illetve a Szalay utcai ingatlannal kapcsolatban ugyanis önmagukért beszéltek, Gyurcsány ugyan cáfolgatta ezeket, de nem nagyon meggyőzően, s például a Nomentana ügyében lényegében nem volt ellenvetése – hiszen „jogi pontatlanságokról” beszélt, ami szerintem nem cáfol semmit. Azaz: a jogi számonkérés és büntetés – ha rászolgált – mindenki esetében, így a miniszterelnöknél is alapvetően fontos cél. Ha azonban ezt az elévülés és egyéb körülmények megakadályozzák a választásokig, akkor erkölcsi és emberi szempontból kell meg- és elítélni a jelöltet. Márpedig ehhez nincs szükség bírói ítéletre, ehhez csak az eddig megszerzett ismeretek mérlegelésére van szükség.
Alapprobléma, hogy különféle okoknál fogva nem akaródzik megszületni – bármilyen igazságszolgáltatási szerv által – valamilyen iránymutató jogi-törvényi határozat Gyurcsány dolgai ügyében, ami alapján hivatalos állásfoglalás is létezne (elévüléstől függetlenül) a jelölt múltbeli dolgairól. Ám az állampolgárok és a közvélemény morális alapokon ítéletet tud hozni Gyurcsányról és múltjáról, s ebben nem akadályozhatja meg senki. Arról például – amiről Torkos Matild e lap hasábjain nemrég írt –, hogy Gyurcsány jó néhány évvel ezelőtt egy gazdasági lapnak adott interjújában lényegében azt fejtegette, hogy egyedül és kizárólag a pénz, a sok pénz teremtheti meg számára a hatalmat, s őneki mindig gyanúsak azok, akik erkölcsről beszélnek. Erről márpedig érdemes, sőt szükséges véleményt formálniuk a magyar választóknak.
Vakvágányon tizenhat esztendeje
Jómagam azt javaslom az ellenzéknek, a Fidesznek is, hogy a teljességgel indokolt és jogosult feljelentések mellett ne csak és kizárólag Gyurcsány ténykedésének jogi-törvényi vetületeit hangoztassák. Egyfelől ugyanis az elévülés ennek korlátokat szab, másfelől a szavazók számára igencsak fontos annak is a megismerése, hogy milyen erkölcsi következtetéseket von le a Fidesz az eddigi ismeretekből. Szent meggyőződésem, hogy ez iránymutató és mértékadó lenne főleg a jobboldali, de legalább annyira a nem vakon elkötelezett baloldali vagy középen álló szavazók számára is.
Egyáltalán, úgy gondolom, hogy az ellenzéknek az országot lassan beborító korrupcióval, az erkölcstelen gazdasági magatartással kapcsolatban sokkal egyértelműbb és világosabb véleményt és célokat kellene megfogalmaznia. Az ország ugyanis a 16 év alatt ugyanoda jutott, ahol volt a rendszerváltás időszakában. Óriási „szeméthalmazok” torlódtak fel mindenütt, fővárosban és vidéken, gazdaságban, kultúrában, politikában és társadalomban egyaránt. Olyan állapotok vannak Magyarországon, hogy ismét meg kell hirdetni a tavaszi nagytakarítást, miként 1990 tavaszán.
Gondoljunk csak Lengyelországra! A lengyel Jog és Igazságosság pártja azzal – is – nyerte meg a választásokat, hogy egyik alapvető célként tűzte ki az addig kormányzó posztkommunistákhoz köthető korrupciós láncolatok szétszaggatását, a korrupció száműzését a politikából és a gazdaságból. Hatalomra kerülve konkrétan hozzákezdtek ehhez a tevékenységükhöz, s láss csodát, az elmúlt hónapokban is növekedett a népszerűségük.
Másfelől gondoljunk Romániára, ahol a jelenlegi jobboldali kormány és az államfő – először 16 után – hozzáfogott a posztkommunista politikai vezetők számonkéréséhez. Az első következmény látványos: Nastase, a korábbi kormányfő korrupciós ügyek miatt bíróság elé kerül.
Ne ijedjünk meg hát a saját árnyékunktól. Az emberek döntő többsége az ilyen célok mellé áll, s arra szavaz, aki ezeket meghirdeti és véghezviszi.
Az európai demokráciákban mindenütt az ellenzék dolga, hogy fellépjen a korrupció ellen, és meghirdesse elkötelezettségét a tiszta közéleti viszonyok megteremtése érdekében. Ezzel már rengeteg választást nyertek meg ellenzékben lévő pártok, mert pusztán az ígérgetési versenyben nagyon nehéz nyerni. Erkölcsi célokat is meg kell hirdetni, mert – higgyék el – ezekre várnak a választók, s ezzel érzelmileg is azonosulni tudnak. A biztató, beígért számok az agynak fontosak, de nagyon sokuknál a szív dönt.
Tehát: el lehet kerülni, hogy erkölcsileg nem tiszta választás történjen Magyarországon 2006-ban. Megalázó lenne, soha nem bocsátanánk meg önmagunknak.
Ezért emlékezzünk 2002-re!
A szerző politológus
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
