Az elvonások leglátványosabban a Budapesti Filharmóniai Társaságot (BFT) érintették, amelynek a támogatása először 65-ről 50 millióra csökkent az évek múlásával, mígnem Bozóki különféle okokra hivatkozva 12 milliót irányzott elő az Erkel Ferenc által alapított, nagy múltú együttesnek, s emiatt nem sokon múlott a zenekar megszűnése. Végül ehhez az öszszeghez még 20 milliót ígértek, ám az semmit nem oldott meg. A zenekar körüli állandó létbizonytalanság és a túlhajszoltság tragédiába torkollott, Melis Béla gordonkaművészt, az együttes választmányi elnökét a 2005–2006-os évad nyitó koncertpárja után szívroham vitte el. A tárcát még ez sem gondolkoztatta el, s bár az idén a támogatás 38 millióra kúszott fel, ez azonban még így is alig több mint a fele a 2003-as juttatásnak.
Bozóki másként látja a zenekarok helyzetének megoldását, mint a szakma. A Muzsika című szakfolyóirat tavaly augusztusi számában interjút adott, ahol a következőket mondta a BFT-ről: „Ha én valamit nem szeretnék mondani, akkor azt, hogy a ti időtök lejárt. De például a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának tagjai operai alkalmazásban állnak, és állami fizetést kapnak. Miért evidens, hogy a hatmilliárdos operai büdzsén túl további támogatást is kapjon az Operaház zenekara? A tárca nem szeretné, hogy egy ilyen nagy múltú zenekar csődbe jusson, de mivel nincs pénz az állami támogatásra, meg kellene próbálniuk – tekintettel hagyományaikra és színvonalukra – magánszponzorokat keresni. Érdemes lenne bebizonyítaniuk, hogy piacképesek, és nem az adófizetők pénzén kell eltartani őket.” (Annyit azért érdemes leszögezni, hogy a BFT zenekarának muzsikusai bár az Operaház alkalmazásában állnak, szabadidejükben próbálnak és koncerteznek az Erkel alapította együttessel, egészen más a repertoár, s így a két zenekar a hasonló felállás ellenére nem egy és ugyanaz.)
Az idei évben valamelyest javultak az állapotok, ez várható is volt, hiszen kampányév van, de a támogatások még Hiller István egykori juttatásaihoz képest is jócskán elmaradnak. Ezúttal a kommunikációba is hiba csúszott. A tárca ugyanis minden eddiginél nagyobb, 3,5 milliárdos zenekari támogatást jelentett be, amiről azonban hamar kiderült, hogy valójában még félmilliót sem takar.
A zenekari támogatásokat két fő forrásból fedezi a tárca: miniszteri keretből még Hiller István hozta létre az úgynevezett konszolidációs keretet, amelyet ő 225 millió forinttal nyitott meg. Ezt a kiegészítő támogatást azok a zenekarok vehetik igénybe, amelyek zenekari műhelymunkát biztosítanak pályakezdő muzsikusoknak, illetve elősegítik fiatal tehetségek bemutatkozását, valamint azok a hivatásos együttesek, amelyeknek nincs fenntartójuk, vagy a kortárs zene műhelyének számítanak. A Hiller által bevezetett összeghez képest igencsak viszszaesés volt a tavalyi 94 milliós keret, amely jól jelzi Bozóki regnálásának anyagi hatásait. Az idén örvendetes, hogy ez 171 millió lett, azonban a költségek növekedését is figyelembe véve ez még így is elég sovány a kezdő 225 millióhoz képest. (Ebből egyébként harmincmilliót a kortárs zene egyik együttese, az Új Magyar Zenei Egyesület kapott, kiütve ezzel a lehetőségből minden más nemzetközi hírű hazai kortárs együttest.) Nemcsak az egyes összegek csökkentek, az elosztást is saját hatáskörön belül felügyelik: nincs ugyanis szakmai grémium, miniszteri keretről lévén szó a tárca munkatársai döntenek róla, az együttesek által benyújtott igények és saját tapasztalataik, meglátásaik alapján. A pénzek igazságos elosztására a legnagyobb zenekari szakmai szervezet, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége kidolgozott egy mérhető szempontok alapján működő kritériumrendszert, amelyet időben be is nyújtott a kulturális minisztériumnak. Ennek alkalmazását azonban a tárca nem tervezi a konszolidációs keretre. A másik forrás ugyanis az úgynevezett BM-keret, amelyet a belügyi tárcától kapnak az önkormányzati fenntartású hivatásos zenekarok pályázat útján. Ez Görgey Gábor minisztersége alatt 990 millióra csökkent, most egy kicsit több, az idén 1,010 milliárd forint, de valamivel alatta marad a tavalyi összegnek.
Görgeytől 1,658 milliárd forintnyi támogatást kapott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, őket kevésbé érintették az elvonások, most azonban négy év elteltével 1,638 milliárdjuk van. Jellemző a már említett kommunikációra, hogy Bozókiék ez esetben is tévesen álltak a sajtó elé, amikor 12 millióval többet, 1,650 milliárdos támogatást tettek közzé. A hiányzó 12 millió következtében az együttesnek át kellett szerveznie a programját, néhány még meg nem hirdetett koncertet lemondtak, illetve elhalasztottak a jövő évre.
A kulturális tárca lelkén szárad a Bartók-év megszervezésének halogatása is, amelynek következtében csak a Mozart-év árnyékában maradhatunk, s az igazán nagy, összefüggő eseménysorral alighanem meg kell várnunk a 150 éves jubileumot. A kultuszminiszter komolyzenéhez való hozzáállását és a pénzek elosztásának nem megfelelő súlyozását egyébként az a közelmúltbeli példa is mutatja, hogy Bozóki néhány napja miniszteri keretéből négymillió forintot adott egy rocktörténeti könyvsorozat szerzőpárosának, miközben ugyanebből a forrásból három komoly zenekar, a Modern Art Orchestra, a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, valamint a Magyar Virtuózok Kamarazenekar öt-, a Tatabányai Szimfonikus Zenekar pedig mindöszsze hárommilliót kapott egész évre.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
