A potyautas boldogsága

Ezért a magyar válogatottért érdemes volt több ezer kilométert autózni.

2016. 06. 29. 18:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bordeaux-ban viszont volt, és olyan pökhendi drukkerekkel, mint ott az osztrákokkal, még nem találkoztam. Ezért éreztem elégtételt, amikor tizenötezred-magammal megkönnyeztük a magyar győzelmet. Marseille csoda volt, az újságírókkal háttérbeszélgető miniszterelnöktől az Izland elleni heroikus küzdelemig, az érzelmi sokkig és az egyenlítő öngólig. Lyonban elhittük, hogy van csapatunk. Itt láttam először ittas francia rendőrt, aki kölcsönadta a tányérsapkáját egy szintén ittas angolnak, aki pedig egy ugyancsak nem szomjas magyar drukkerrel énekelt a meccs előestéjén egy kocsma előtt. Lyon kitörölhetetlen nyomott hagyott minden magyarban, főképp Bese Barnabásban. Az MTK játékosa addig pár száz ember előtt játszott magyar bajnokit, most a kapitány jóvoltából beleszagolhatott az igazi labdarúgásba. Mikor, ha nem a portugálok ellen?

A kapitány, Bernd Storck. Lehetett őt utálni, amikor gondosan lehajtotta a sátor ponyváját, hogy ne lássuk a játékosokat szobabiciklizni, vagy amikor szólt a biztonságiaknak, hogy tereljék arrébb az edzésről a kíváncsiskodó drukkereket. Lehetett rajta mosolyogni, amikor az orra és a felső ajka között az izzadságcseppeket tüntette el a nyelvével. És lehetett benne reménykedni, amikor mindig derűs mosollyal üdvözölte a sajtó képviselőit.

A legnagyobb feltámadás Szalai Ádámé: gyorsan szögezzük le, ehhez is van köze a kapitánynak. A béklyóitól megszabadult csatár gólja katarzisközeli élmény volt. Amikor a fél ország kiátkozta a kezdőcsapatból, Storck akkor is bízott benne. Szalait jól ismerem, régóta tudom, hogy érzékeny figura, bármilyen jól palástolja ezt a flegmaságával. Leírhatatlan boldogságot láttam az arcán, amikor a csapatbusz felé baktatott az osztrákoknak lőtt gólja után. Egészen a Belgium elleni kiesésig kitartott a boldogsága. Milyen jólesett volna neki, ha hallja az indonéz, thaiföldi (!) vagy éppen a belga szakértők bókjait, akik mind azt tudakolták, hogy mitől ilyen jó a magyar válogatott.

Ha valaki azt mondja nekem június 9-én, az elutazásom napján, hogy több interjút is kér tőlem az ázsiai szaksajtó Franciaországban, bolondnak nézem az illetőt. Most egy dolgom maradt: hálát adni a sorsnak, hogy megélhettem az Európa-bajnokság nekünk, magyaroknak fantasztikus élményt nyújtó első félidejét. Ez a potyautas boldogsága.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.