Gyerekek, akikről lemondtunk

Nem csak a problémás fiatalok hagyják el 18 éves koruk előtt az iskolát.

2016. 06. 12. 5:13
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szülőként vonzó lehet a könnyebbik utat választani, és olyan iskolát keresni, ahol nincsenek deviáns gyerekek. Csakhogy az állam nem gondolkodhat úgy, mint az egyszeri szülő. Ő ugyanis minden polgáráért felelős. Nem hajíthatja ki az ablakon azt, aki nem tartja be a szabályokat. Hiszen gondoljunk csak bele: attól, hogy ezeket a fiatalokat kirakják az iskolából, továbbra is a társadalom tagjai maradnak. Végzettség és az alapvető normák ismerete nélkül kerülnek ki a világba, ahol aztán talpon kellene maradniuk. A munkaerőpiacon esélyük sincs elhelyezkedni, így nem marad nekik más, mint a segély, néha pár heti közmunka és a teljes kilátástalanság. Innen a legkönnyebb a bűn útjára lépni.

Az ijesztő közfoglalkoztatási adatok ráadásul azt mutatják, hogy a tankötelezettség korhatárának leszállítása nemcsak a legproblémásabb gyerekeknek jelent idő előtti kilépőt az iskolarendszerből. A pénzkeresés reménye olyan fiatalokat is rávesz a tanulás félbehagyására, akik a közfoglalkoztatás lehetősége nélkül talán befejeznék az iskolát. A leghátrányosabb helyzetű térségek „világvégi” falvaiban bizony nem titok: sok mélyszegénységben élő család csak arra vár, hogy végre kivehesse az iskolából a 16. életévét betöltött kamaszt, és ő is mehessen közmunkára. Hiszen Magyarországon ma több százezer ember számára ez jelenti az egyetlen lehetőséget a megélhetésre.

A tankötelezettség korhatárának leszállítása csak elfedi bajt: valójában tovább mélyíti a szakadékot, évtizedekre megpecsételve ezzel a mélyszegénységben élő gyerekek sorsát. Ezt igazolják a korai iskolaelhagyást mérő mutatók is. Bár az európai uniós célkitűzés szerint 2020-ig minden tagállamban tíz százalékra vagy az alá kellene csökkenteni az iskolarendszerből végzettség nélkül kikerülők számát, hazánkban – az uniós folyamatokkal ellentétesen – egyre romlik a helyzet. Míg az ezredforduló és 2010 között – még a tankötelezettség leszállítása előtt – 13,9 százalékról 10,5 százalékra sikerült mérsékelni a leszakadó fiatalok arányát, 2011-ben újra 11,2 százalékra emelkedett ez az érték, 2015-ben pedig már 11,6 százalék volt azoknak a 18–24 év közötti fiataloknak az aránya, akiknek csupán alapfokú végzettségük volt, és semmilyen képzésben nem vettek részt.

Nem dughatjuk tovább a homokba a fejünket. Minden egyes gyermekért, akiről lemond az állam, keményen meg kell fizetnünk. Mert ők csak az iskolát hagyják el, a hazájukat nem. Az életük végéig járó segélyt mi finanszírozzuk majd. A könnyebb út helyett a nehezebbet kell választanunk: ahelyett hogy kitessékeljük őket az iskolákból, meg kell próbálni tanítani őket. A gyerek még formálható. A jövőjét vesztett felnőtt már nem.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.