Korszakalkotó diplomata vagy egy adrenalinfüggő, gátlástalan hazardőr? Nehéz megítélni, az utókor melyiket látja történelmi visszatekintésében, ha Donald Trump karakteréről esik szó. Az Egyesült Államok elnöke ugyanis a külpolitikában is kedvenc hobbija, a póker szabályai szerint játszik. S mivel az agresszív stílus híve, ezért ahogy a zöld posztós asztalnál, úgy az elnöki székben is hajlamos a plafonig emelni a tétet.
Erre utal egy korábbi felvétel, amelyen Trump az általa életre hívott amerikai pókerbajnokság mérkőzését kommentálja. – Ha valaki támad, támadj vissza! Ne légy balek, támadj vissza nála tízszer keményebben, és meglátod, többet nem mer szórakozni veled – adta a tanácsot még 2006-ban. Segít megérteni az amerikai elnök gondolkodását egy korábbi nyilatkozata is. Amikor megkérdezték tőle, mennyire jó a játékban, azt felelte: „Az egész életem olyan, mint a póker, az pedig elég szépen alakul.”
Hogy Trump külpolitikáján mennyire hagy nyomot a kártyás múlt, az Kelet-Ázsiában, s különösen a kínai kapcsolatok terén jelenik meg látványosan. Elnöki beiktatását meg sem várva, a térségben elsőként szövetségeseit billentette ki a komfortzónájukból. Novemberi megválasztását követően Japán és Dél-Korea vezetőinek nem kis aggodalmára közölte: ha nem járulnak hozzá az amerikai katonai jelenlét költségeihez, kivonja a Kína elrettentésére odarendelt flottát. S noha ez végül blöffnek bizonyult, Trump a Peking elszigetelését célzó nagy ívű kezdeményezésből, a Csendes-óceáni partnerségből (TPP) valóban kihátrált. A TPP-ben tizenkét, többségében ázsiai ország vett volna részt, hogy kereskedelmi kapcsolatuk összehangolásával egységes blokkot alakítsanak ki. A tárgyalások folytatását azonban Trump legelső munkanapján felmondta, ezzel nemcsak a térség északi területein, de a szigetvitákkal terhelt Dél-kínai-tenger országai, valamint Ausztrália és Új-Zéland számára is új helyzetet teremtett.
Az agresszív és kiszámíthatatlan Washington láttán elsőként Japán kapcsolt. Trump megválasztása óta alig telik el egyetlen hét úgy, hogy Tokióban ne állnának elő egy kimondva vagy kimondatlanul, de Peking ellen fordítható kétoldalú együttműködés hírével. Novemberben Abe Sindzó japán kormányfő találkozott a Kínával szintén nem baráti Narendra Modival, India miniszterelnökével. A találkozó során egy békés célú nukleáris program mellett biztonsági együttműködésről is szó esett. A japán kormányfő pedig azt is elérte, hogy még beiktatása előtt találkozhasson Trumppal, ahol szintén a kelet-ázsiai térség biztonságának kérdése került a középpontba. Januárban Tokió megemelte a tétet. Abe Sindzó ellátogatott a TPP-ben egykoron érdekelt Vietnamba, és megígérte, hadihajókkal segíti az országot, hogy visszaszorítsa a Dél-kínai-tengeren terjeszkedő Pekinget. Szintén januárban a „renitens hajlamú” szigettel, Tajvannal is ünnepélyes keretek között mélyítette el kétoldalú kapcsolatait Tokió. Ez pedig Peking számára különösen fájó pont, hiszen Trump decemberben már megkérdőjelezte a Kína Tajvan feletti uralmát garantáló amerikai elvet, az „egy-Kína-politikát”. Ebből is látszik, hogy az amerikai elnök idegei kötélből vannak. Miután másokat Kínával szemben merész játékba hajszolt, maga is vadul emelni kezdte a tétet. Külügyminiszter-jelöltje, Rex Tillerson szenátusi meghallgatásán közölte, Pekinget távol kell tartani a Dél-kínai-tengeren épített mesterséges szigetektől. Hétfőn pedig egy Ausztráliában állomásozó amerikai diplomata előadásában közölte: az Egyesült Államok elkötelezett az iránt, hogy az egyetlen nagyhatalom legyen a csendes-óceáni térségben.
Kína tartja a tétet. Kilátásba helyezte egy fegyveres konfliktus lehetőségét, és kiemelten kezeli a katonai fejlesztéseket. Méretéhez és gazdasági teljesítményéhez képest visszafogott játék ez, sokkal merészebben is felléphetne. Fontos azonban megjegyezni, hogy míg Trump a pókerasztalnál ül, az ázsiai hatalmak inkább kínai sakkot játszanak. A hsziang-csí, vagy japán nevén go egy táblajáték, amely nem a stratégiai bekerítés elvére épít. A játékosok azonos értékű köveket helyeznek a táblára, s céljuk az elhúzódó küzdelemben az ellenfél elszigetelése. Peking tehát vélhetően ideges, hiszen Japán, Trump játszmáját kihasználva, több lépést is tett regionális körbekerítésére. Ugyanakkor Kína is kiváló játékos, ezért az úgynevezett új selyemút stratégiai tervvel idejében kilépett a globális porondra. Kiválóan együttműködik például a kelet-közép-európai térség országaival, így Magyarországra is „letett már egy követ”. De pénzügyi intézményi rendszerén, az Ázsiai Infrastrukturális és Fejlesztési Bankon keresztül Oroszország, az arab világ, Afrika, valamint Kanada és az Egyesült Királyság támogatására is számíthat. Mit láthat tehát Trump pókerjátszmájából Kína? Talán egy kapkodó újoncot, aki elköveti azt a hibát, hogy alábecsüli ellenfele képességeit.
