Kína, Trump: sakk és póker

Az amerikai elnök külpolitikájában is hajlamos a plafonig emelni a tétet.

Kína tartja a tétet. Kilátásba helyezte egy fegyveres konfliktus lehetőségét, és kiemelten kezeli a katonai fejlesztéseket. Méretéhez és gazdasági teljesítményéhez képest visszafogott játék ez, sokkal merészebben is felléphetne. Fontos azonban megjegyezni, hogy míg Trump a pókerasztalnál ül, az ázsiai hatalmak inkább kínai sakkot játszanak. A hsziang-csí, vagy japán nevén go egy táblajáték, amely nem a stratégiai bekerítés elvére épít. A játékosok azonos értékű köveket helyeznek a táblára, s céljuk az elhúzódó küzdelemben az ellenfél elszigetelése. Peking tehát vélhetően ideges, hiszen Japán, Trump játszmáját kihasználva, több lépést is tett regionális körbekerítésére. Ugyanakkor Kína is kiváló játékos, ezért az úgynevezett új selyemút stratégiai tervvel idejében kilépett a globális porondra. Kiválóan együttműködik például a kelet-közép-európai térség országaival, így Magyarországra is „letett már egy követ”. De pénzügyi intézményi rendszerén, az Ázsiai Infrastrukturális és Fejlesztési Bankon keresztül Oroszország, az arab világ, Afrika, valamint Kanada és az Egyesült Királyság támogatására is számíthat. Mit láthat tehát Trump pókerjátszmájából Kína? Talán egy kapkodó újoncot, aki elköveti azt a hibát, hogy alábecsüli ellenfele képességeit.