Számos tekintetben széttartók a régión belüli integrációs projektek érdekei is. Bár Moszkva tapintatosan nem beszél róla, az Eurázsiai Gazdasági Unió és az új Selyemút koncepciója bizony sok tekintetben versenyez egymással. A kereskedelmi és infrastrukturális köntösbe öltöztetett kínai geopolitikai térnyerést rosszallva szemléli India is, amely szuverenitásának veszélyeztetését látja benne. De a biztonsági kérdéseket is inkább a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) keretében intézik a térség országai. S akkor még nem beszéltünk a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéről (ASEAN), amelynek szintén tagjai a „sanghajiak”. Nem véletlen, hogy Asztanában Vlagyimir Putyin is e különböző integrációs keretek érdekeinek az összesimításáról és a bennük rejlő közös potenciál kihasználásáról beszélt.
Az érdekek egyeztetése minden komoly geopolitikai elképzelés kulcseleme, s ez jelen esetben sem tűnik egyszerűnek. A Sanghaji Együttműködési Szervezet ugyanis hűen leképezi e széles értelemben vett térség összetettségét. Indiát például Pakisztán ellenőrzés alatt tartása és a látványosan növekvő kínai befolyás ellensúlyozása mellett mindenekelőtt a közép-ázsiai országokban és Oroszországban rejlő kereskedelmi lehetőségek hajthatták a szervezetbe. Kína Amerika trójai falovaként tekint Újdelhire, hiszen Oroszországgal egyetemben a Nyugattal szembeni pólus kereteként értelmezi a szervezetet. Ebbe a képbe beleillenek a nyugati elszigetelődésből kitörni szándékozó Irán törekvései. Eközben az is egyértelmű, hogy gazdasági, katonapolitikai és demográfiai értelemben az úgynevezett primakovi háromszög országai, Oroszország, Kína és India dominálják a nagyrégiót, így ezt az együttműködést is, amelyben a kicsik saját szuverenitásukat féltik.
