A Nyugat rémálma

Szép csendben ment el a világ amellett, hogy nyolctagúvá bővült a Sanghaji Együttműködési Szervezet.

Számos tekintetben széttartók a régión belüli integrációs projektek érdekei is. Bár Moszkva tapintatosan nem beszél róla, az Eurázsiai Gazdasági Unió és az új Selyemút koncepciója bizony sok tekintetben versenyez egymással. A kereskedelmi és infrastrukturális köntösbe öltöztetett kínai geopolitikai térnyerést rosszallva szemléli India is, amely szuverenitásának veszélyeztetését látja benne. De a biztonsági kérdéseket is inkább a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) keretében intézik a térség országai. S akkor még nem beszéltünk a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéről (ASEAN), amelynek szintén tagjai a „sanghajiak”. Nem véletlen, hogy Asztanában Vlagyimir Putyin is e különböző integrációs keretek érdekeinek az összesimításáról és a bennük rejlő közös potenciál kihasználásáról beszélt.

Az érdekek egyeztetése minden komoly geopolitikai elképzelés kulcseleme, s ez jelen esetben sem tűnik egyszerűnek. A Sanghaji Együttműködési Szervezet ugyanis hűen leképezi e széles értelemben vett térség összetettségét. Indiát például Pakisztán ellenőrzés alatt tartása és a látványosan növekvő kínai befolyás ellensúlyozása mellett mindenekelőtt a közép-ázsiai országokban és Oroszországban rejlő kereskedelmi lehetőségek hajthatták a szervezetbe. Kína Amerika trójai falovaként tekint Újdelhire, hiszen Oroszországgal egyetemben a Nyugattal szembeni pólus kereteként értelmezi a szervezetet. Ebbe a képbe beleillenek a nyugati elszigetelődésből kitörni szándékozó Irán törekvései. Eközben az is egyértelmű, hogy gazdasági, katonapolitikai és demográfiai értelemben az úgynevezett primakovi háromszög országai, Oroszország, Kína és India dominálják a nagyrégiót, így ezt az együttműködést is, amelyben a kicsik saját szuverenitásukat féltik.

Mindezekből is látszik, hogy a sokszínűséget egyesítő közös eszme hiánya és az általános félelem a nemzetek felett álló szervezetektől középtávon semmiképpen nem teszi a Sanghaji Együttműködési Szervezetet egyfajta eurázsiai EU-vá vagy NATO-vá, ám ennek ellenére beteljesülhet a Nyugat rémálma. Egy skót professzor, bizonyos Halford John Mackinder ugyanis már a múlt század elején felhívta a figyelmet arra, hogy a földrajz a történelem kulcsa, legendás elméletében pedig kifejtette, hogy aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigeteknek, aki pedig parancsol a Világszigeteknek, az uralja a világot. S a történelem kulcsövezete Mackinder szerint az az eurázsiai térség, ahol most a Nyugat egyre inkább vesztésre áll.