A Nyugat rémálma

Szép csendben ment el a világ amellett, hogy nyolctagúvá bővült a Sanghaji Együttműködési Szervezet.

Stier Gábor
2017. 06. 17. 16:06
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Számos tekintetben széttartók a régión belüli integrációs projektek érdekei is. Bár Moszkva tapintatosan nem beszél róla, az Eurázsiai Gazdasági Unió és az új Selyemút koncepciója bizony sok tekintetben versenyez egymással. A kereskedelmi és infrastrukturális köntösbe öltöztetett kínai geopolitikai térnyerést rosszallva szemléli India is, amely szuverenitásának veszélyeztetését látja benne. De a biztonsági kérdéseket is inkább a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) keretében intézik a térség országai. S akkor még nem beszéltünk a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéről (ASEAN), amelynek szintén tagjai a „sanghajiak”. Nem véletlen, hogy Asztanában Vlagyimir Putyin is e különböző integrációs keretek érdekeinek az összesimításáról és a bennük rejlő közös potenciál kihasználásáról beszélt.

Az érdekek egyeztetése minden komoly geopolitikai elképzelés kulcseleme, s ez jelen esetben sem tűnik egyszerűnek. A Sanghaji Együttműködési Szervezet ugyanis hűen leképezi e széles értelemben vett térség összetettségét. Indiát például Pakisztán ellenőrzés alatt tartása és a látványosan növekvő kínai befolyás ellensúlyozása mellett mindenekelőtt a közép-ázsiai országokban és Oroszországban rejlő kereskedelmi lehetőségek hajthatták a szervezetbe. Kína Amerika trójai falovaként tekint Újdelhire, hiszen Oroszországgal egyetemben a Nyugattal szembeni pólus kereteként értelmezi a szervezetet. Ebbe a képbe beleillenek a nyugati elszigetelődésből kitörni szándékozó Irán törekvései. Eközben az is egyértelmű, hogy gazdasági, katonapolitikai és demográfiai értelemben az úgynevezett primakovi háromszög országai, Oroszország, Kína és India dominálják a nagyrégiót, így ezt az együttműködést is, amelyben a kicsik saját szuverenitásukat féltik.

Mindezekből is látszik, hogy a sokszínűséget egyesítő közös eszme hiánya és az általános félelem a nemzetek felett álló szervezetektől középtávon semmiképpen nem teszi a Sanghaji Együttműködési Szervezetet egyfajta eurázsiai EU-vá vagy NATO-vá, ám ennek ellenére beteljesülhet a Nyugat rémálma. Egy skót professzor, bizonyos Halford John Mackinder ugyanis már a múlt század elején felhívta a figyelmet arra, hogy a földrajz a történelem kulcsa, legendás elméletében pedig kifejtette, hogy aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigeteknek, aki pedig parancsol a Világszigeteknek, az uralja a világot. S a történelem kulcsövezete Mackinder szerint az az eurázsiai térség, ahol most a Nyugat egyre inkább vesztésre áll.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.