Az írástudók ájulása

A polgári Magyarország mint eszme és cél meghirdetésekor nem erről volt szó.

Bár sokan szidják őt érdes modora és szigorú büntetései miatt, gyakran megvédem. Még mindig elhiszem róla, hogy azok fogyatkozó táborát erősíti, akik politikusként nemcsak tisztességesnek látszanak, hanem azok is. Legalábbis ami pénzügyeiket illeti. Magyarán: nem korruptak. Lássuk be, ma már ez így önmagában érdem. Kövér Lászlót márpedig elkerülték a botrányok, az óvodában sem helikopter volt a jele, ismerői a Fidesz lelkiismeretének tartják. Tekintélyes emberről van szó, aki nincs híján sem tapasztalatnak, sem gondolatnak. Nem csupán házelnöki rangja, előbbi okok miatt is máshogy figyelünk nyilatkozataira, mint a kormánypárt más magasra emelt birkózóiéra.

Kövér László az elmúlt években bizonyította ugyanakkor azt is, hogy rendkívül lojális. Ez a jelenség a párt elitjének egy részével, mindenekelőtt a miniszterelnökkel közös kollégiumi hagyományból ered (eddig minden rendben lenne), és kitart a régi Fidesszel (még a 2010-essel is) szembeforduló, lebutított, habonyista buldózerpolitika korszakában is.

Ahogy sok más jó szándékú ember, úgy minden bizonnyal Kövér László is hisz abban is, hogy minden negatív jelenség és minden Mészáros Lőrinc ellenére a Fidesz az egyetlen kormányzásra képes erő, amely intézkedéseivel biztonságot és relatív gazdasági stabilitást tud garantálni a magyar embereknek. A hithez természetesen mindenkinek joga van. Nem csupán teológiai értelemben.

A kérdés inkább az, hogy megőrizheti-e hitelesen az arcát, a tekintélyét egy olyan politikus, aki hosszú éveken át képviselt egy értékvilágot, majd azután is fenntartások nélkül szolgálja a rendszert, amikor közössége nyíltan szembefordult korábbi önmagával. Szó nélkül hagyhatja-e az elképesztő korrupciós botrányok mellett azt, hogy a kormányzati szintről a hétköznapokba is beszivárgott a gyűlölködés, az arrogancia és a cinizmus, a hatalom irányította közbeszédből pedig kiveszett az értelem és az érzelem? A polgári Magyarország mint eszme és cél meghirdetésekor ugyebár nem erről volt szó.

Ahogy Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának korábbi dékánja a Heti Válasznak adott, Megadja Gábor eszmetörténésszel közös interjújában mondja: az 1998 és 2002 közti Orbán-kormánynak célja volt a polgári felemelkedés, de „ezt ma már nem merném egyértelműen kijelenteni. Úgy érzem, a kormánynak sajnos nem érdeke az államfüggetlen, kritikusan gondolkodó polgári réteg.”

Bár a házelnök valószínűleg nem olvasta még az imént idézett gondolatot, amikor az InfoRádiónak arról beszélt, milyen nagy szükség van az önállóan gondolkodó, párttól független értelmiségre, mégis mintha arra reagált volna: „Egy ország, egy nép, egy nemzet, egy társadalom nem lehet akkor egészséges, és a politikája is ki van téve annak, hogy megbicsaklik, ha nincs mérvadó elit, amelyik nem feltétlenül direkt politikai tanácsokat akar adni az éppen kormányzóknak, hanem azt az értékrendet tartja felszínen, ápolja és csiszolgatja, amire a politika épül”.

A valóság ezzel szemben az, hogy csak a hűségesküt tett gondolkodók fogalmazhatnak meg nagyon finom bírálatot, amolyan „érted haragszom, nem ellened” módon, annak kockázata nélkül, hogy ellenségnek kiáltsák ki őket. A kormányzat ezeket eltűri, a miniszterelnök olykor teátrálisan meg is köszöni az építő kritikát, mint tette januárban, a Professzorok Batthyány Köre esetében. Mindenki más azonban, aki kicsit is kijjebb lép a körön, elhallgatandó. Holott a független értelmiségi néha egészen mást gondol a tudományhoz, a humánügyekhez, a szólásszabadsághoz, az Európához való viszonyról, mint a hatalom. Ez azonban a NER számára elfogadhatatlan. Tömegek dolgoznak állásukat féltve a félelem légkörében, némán, az állami adminisztrációtól a tudományos szféráig, de tekintélyes püspökről is tudunk, akit konkrétan szociális célokra beadott pályázatainak elutasításával fenyegettek, ha kritikus hangnemben mer nyilatkozni a sajtónak. Ezért sajnos Kövér László szavai is cinikusan csengenek.

A minap, miután a minden bizonnyal a letelepedési kötvényekkel üzletelő Habony–Demján-delegáció lebukott a repülőtéren, a jobb napokat látott Kósa Lajos pökhendi tréfálkozással próbálta elütni az erre vonatkozó kérdést. „Én úgy tudom, hogy elmentek a Demjánnal meg a Csányival (ő ott sem volt – a szerk.) kártyázni. Makaóra, stílszerűen biztos makaóztak.”

Offshore cégeknek kitalicskázott, százmilliárd forintot meghaladó vagyonról van szó. Egy igazságos Kövér Lászlónak, egy független értelmiségi Kövér Lászlónak, egy régi Kövér Lászlónak az első ilyen kínos tréfálkozás, hazugság után kellett volna kiállnia, és azt mondania, hogy fiúk, eddig, és ne tovább! Nem mondta. A köztörvényes Farkas Flóriánnal való kézfogója pedig valódi határvonalat is jelent a megítélésében.

A babitsi idézetet mindenki ismeri a vétkesekről és a néma cinkosokról.