Szimbolikusnak tűnik, hogy Macron 39 évesen az újkori Franciaország legfiatalabb államfője lett. A tíz százalék körüli munkanélküliséggel küszködő országban rendkívül nehéz a fiatalok helyzete, közöttük az állástalanság egyes statisztikák szerint a huszonöt százalékot is elérheti. Rengetegen vállalnak munkát külföldön, immár nem-csak más nyugat-európai államokban, de például a Lengyelországban működő multiknál is. Nem nehéz kitalálni, hogy ezen fiatalok körében Macron aratott. Ez jelzésértékű: sokan vannak, akik nem szeretnének külföldre költözni, a centrista elnökkel pedig látnak némi esélyt arra, hogy a közeli jövőben odahaza is boldogulni tudjanak.
Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a teljes francia társadalom egy emberként sorakozott volna fel Macron mögé. Az apátiát jól jelzi a parlamenti választásokon mért rekordalacsony választói részvétel. Az első fordulóban a szavazásra jogosultak több mint fele maradt távol, a másodikban még kevesebben mentek el szavazni. Macron pártja, a Lendületben a Köztársaság, valamint szövetségese a választási rendszernek is köszönheti jókora nemzetgyűlési többségét.
Az új elnöknek és csapatának jókora választói elvárásokkal kell szembenéznie. A brexitszavazás és Donald Trump amerikai elnökké választása után az unió hitehagyottá vált, fősodorhoz tartozó politikusai ismét bízni kezdhetnek Európa jövőjében. A franciák pedig abban, hogy hazájuk visszatér arra a pályára, amit valamikor a gazdasági válság kirobbanása után elveszített, és Németország mellett ismét a kontinens vezetői lehetnek.
Az optimista hangulat azonban könnyen a visszájára fordulhat, ha Macronék nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Márpedig ez nem lesz könnyű. Odahaza a munkajogi liberalizáció miatt a szakszervezetekkel kerül szembe, európai szinten pedig a minden eddiginél szorosabb integráció tervének meghirdetésével a nemzetállamok keretei között gondolkodó jobboldaliakat haragíthatja magára. Ha azonban a nagyra törő tervek nem vagy csak részben sikerülnek, de Macronnak és kollégáinak sikerül elkerülniük a kínos ügyeket – senki nem alkalmazza például törvénytelenül minden második rokonát, vagy nem tesz el kenőpénzt, hogy a legalapvetőbb dolgokat említsük –, már sikerülhet egyet előrelépni.
