Az első esetben nyilván politikai hatalom szólt volna bele a „független” bíróságok gyakorlatába, a másodikban a bíróságok nem a törvényt, hanem a civil kurázsit tartanák szem előtt ítélkezéskor. Van harmadik lehetőség is, de semmivel sem jobb, mint a másik kettő: a törvény nem fogalmaz egyértelműen. A bíróságok nem pusztán alkalmazzák, hanem kényszerűen értelmezik a törvényt, némi túlzással minden szereplő másként.
Természetesen most mondhatják, hogy az egész ügy érvényét vesztette, hiszen központi utasításra leszedik az összes politikai plakátot, ami a „rongálásnak” teljesen legális módja. Ám hamarosan kitör az újabb kampányidőszak, és újra megjelennek a politikai plakátok, ugyanolyan rondák, ízléstelenek, visszataszítók, ostobák, idegesítőek, hazugok – vagy éppen nagyszerűek, csak ellenoldaliak –, miként eddig is mindig, és megjelennek a felháborodott, megrendült, sértett, meggyőződéses rongálók is. Meg hát tapasztaltuk már, hogy némelyik pártnak semmi egyéb üzenete nincs, mint a másik plakátjainak rongálása. Ha marad a jelenlegi bírósági gyakorlat, ennek a rongálósdinak nem lesz semmi tétje. Márpedig tét nélkül szabadság sincsen.
