Jó, hát akkor itt fogunk élni – sóhajtott nagyot Németh Szilárd, amikor egy szürke délelőttön kiszállt autójából a Képviselői Irodaház előtt. Az épület felé nézett, különös nyugalom szállta meg. Egy pillanatra el sem tudta képzelni, hogy a reggel ünnepét újságírói keresztkérdések törhetik meg. – Ezt nem is lehet megszokni – fakadt ki időnként otthon, de tisztában volt vele, hogy nem szabad lázadnia. Ki kell állni, mondani kell valamit, különben megköveznek. – Ha nem tájékoztatom őket, még kiszerkeszt a Népszabadság – jutott eszébe a miniszterelnök legendás bon mot-ja. Ettől azért elmosolyodott.
Fájt neki, hogy elnyomja őt a sok S betűs lap. Ezeket olykor már megkülönböztetni sem tudta. Néha attól tartott, összekeveri őket, és kinevetik a háta mögött. – Az agresszióról talán kérdezzék a gazdájukat, aki nem egy nőt, hanem egy egész pénznemet rántott a földre – veti oda magabiztosan, erre kiderül, hogy a kérdezők nem is onnan jöttek. Vagy arról a képtelenségekről faggatják, hogy a kormány még nagyobb fokozatra kapcsolna az újságírókkal szembeni harcban. Érezte a dolog faramuciságát. Hiszen itt ők a hősök, akik védik a magyar nőket is a beözönlő új honfoglalóktól. De hiába, mert ezek meg közpénzügyekkel kicsinyeskednek, és épp oda állnak Tusnádfürdőn – véletlenül, aha –, ahol a fütyülő lányt elrántják. – Csoda, hogy nem kapták elő a bicskát vagy a fokost – ismételte meg magában az Echo TV-n hallottakat, majd végigpörgette telefonján a 888-at meg a Ripostot egy migránserőszakos német hírért, amivel visszavághat, ha úgy alakul.
Ajkait harapdálva lépett be az irodaházba Jurák Kata, a Pesti Srácok újságírója is. „Nem normális, hogy mindennap ez a gyomorgörcs van, csak mert lepropagandistáznak” – gondolta magában. Áldozat volt ő is. Hiába forszírozta időtlen idők óta a közös kiállást, békejobbjára csatakiáltás volt a felelet. – Csak nem áll le ez sem, pedig tízre vissza akartam érni – morogta, amikor az a nyegle indexes már a sokadik hülye kérdéssel bombázta Németh Szilárdot. „Parázs vitát provokált ki Németh Szilárd sajtótájékoztatóján az Index munkatársa, Nyilas Gergely, aki emelkedett hangvételben követelte a fideszes politikustól, nevezze meg azokat a sajtóorgánumokat, amelyekről azt gondolja a kormány, hogy a Soros-maffiahálózat részét képezik. Az Index szereptévesztésben lévő újságírója valószínűleg elfeledkezett arról, hogy éppen egy sajtótájékoztatón vesz részt, és nyilvános vitába bocsátkozott” – pötyögte le cikke bevezetőjét, és Nyilas után vetette magát.
Sikerült sarokba szorítania: a kommentelőkért kérte számon, akik azt írták, legközelebb őt fogják a hajánál fogva földre rángatni. – Ez talán belefér? – vált egyetlen nagy kérdőjellé Jurák. A Pesti Srácokon „rinyacsaj"-ként emlegették a tusványosi nőt, jogos hát, hogy számon kérte az Indexen, miért nem határolódott el a Jurák-ellenes hozzászólóktól. – Párbeszédre lenne szükség az újságírói etikáról – vetette még oda, majd sietett a szerkesztőségbe, megvágni az anyagot, amelyben a Németh-sajtótájékoztató után sikerült elszámoltatnia az Indexet. – Ez is a címlap tetejére megy, mint a legutóbbi, amikor azt a 444-est tettük helyre – lelkendeztek a szerkesztők. Érezték, végre megint valami fontossal állhatnak elő. Harc a nem kormánypárti újságírók ellen? Ugyan már. Pont azok akadékoskodnak mindig. Ha tehetnék, elvennék a kocsmát, az emlékévmegbízást, még az önkormányzattal kötött szerződésre is rákérdeznének.
Emezek persze ismét azon ugráltak, hogy Németh Szilárd meg sem tudja nevezni, ki ellen harcol. De ez tényleg csak propaganda. Valójában a kormánynak és a médiájának kell küzdenie a túlélésért. Kökény-Szalai Vivien is megmondta a Figyelőnek: a kommunista időket idézi, hogy megszabnák a TV2-nek, mi szerepelhessen a Tényekben. Naná, hogy újra megcsinálnák a Soros megölte volna az anyját anyagot – felelte merészen a hírigazgató, lelkében a tudattal, hogy őt nem törhetik meg. A pártállami kultúrpolitika szellemi örökösei hadd moralizáljanak, hadd uszításozzanak, a TV2 szabadságát nem nyomhatják el. És nem nyomhatják el az Origót sem. Még egy Fegyőr-féle rákosista szerkesztőségjárással sem. Ha kell, megerősítik a biztonsági rendszert – de a szabad média akkor is szabad marad.
Vagy ebben az országban talán már csak arról szabad írni, hogy a kormánynak nincs igaza? Talán nem joggal kérdezik ezt rendületlenül a fiúk-lányok? Akik aztán a maguk megnyugtatása végett még terjeszkednek kicsit?
Ennyi nekik is jár a kemény percek után, amit a sok faggatózás miatt el kell elviselniük. Az internettel még így is balliberális médiatúlsúly van. – 2018-on múlik, hogy győzünk-e a végső harcban – adták meg a programot a kormánypártok felől. Tudták, ez az utolsó esélyük, hogy a nem szűnő elnyomás alól felszabaduljanak. Ha nem sikerül – elsodorja őket a provokatív keresztkérdések áradata.
