Az erősebb kutyák

Hamisítatlan telefondemokráciában élünk, nem utasítások jönnek, csak kérések, ajánlások.

Hagyjuk most egy időre a Kádár-korszakot, ugorjunk át a mába, és nézzünk meg néhány hírt! Odatelefonálnak felülről Fényeslitkére, hogy nem játszhat a Jobbik parlamenti frakciójának válogatottjával a helyi öregfiúk csapata. A település vezetése a meccs lefújása mellett dönt. Aztán vegyük azt az agrárszervezetet, ahová ugyancsak leszóltak, hogy a munkatársak ne vegyenek részt a kárpáti borzderes szarvasmarhák találkozóján, mivel a Polyán Egyesületet „politikailag nem megbízhatónak” ítélték. Mivelhogy az egyesület egyik tagja belépett az LMP-be. Az a kezdeményezés sem alulról jött, amelynek következtében nem folytathatja munkáját a makói József Attila Gimnázium igazgatója, aki 22 éve vezette az intézményt, és most is egyedül pályázott. Mégis mennie kell. Aztán jönnek telefonok, hogy egyes ellenzéki vezetésű településekkel ne társuljanak kormánypárti polgármesterek vezette falvak, különben nem kapnak pénzt, nem nyerhet a pályázatuk.

Hogy ne érezzük magunkat úgy, mintha nem változott volna itt semmi a pangás ideje óta, vegyük azt a hírt, ami szerint ment a minisztériumból – vagyis igen fentről – egy e-mail: az oktatási államtitkár a továbbiakban nem tart igényt a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium igazgatójának munkájára. A küldő nem indokolta, hogy miért kellene távoznia a tragikus veronai buszbalesetet elszenvedő tanárok-diákok iskoláját vezető szakembernek. Érezzük a különbséget? E-mail ment, nem a telefon csörgött. Van fejlődés, ahogy Pelikán elvtárs mondta. Ennek az esetnek különös fénytörést ad, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere önkritikát gyakorolt. Közleményt adott ki, amelyben jelezte, „miniszteri utasításra legalább egy évvel meghosszabbítják” Tóth Gábor mandátumát. Elgondolkodhatunk persze, hogy mit is látunk vajon: gépezetbe kerülő porszemet, rendszerkorrekciót – vagy egy emberi gesztust egy emberi minisztertől. Bár inkább émelygünk kicsit ettől az egésztől. Már ha szabad.

Könnyű lenne most idevetni azt, hogy diktatúrában élünk. Nem. Ez nem igaz. Demokrácia ez – igazi, hamisítatlan telefondemokrácia. A vonal másik végéről, „odafentről” nem utasítások jönnek, csak kérések és ajánlások. Nem is szankció jár azoknak, akik ellenszegülnek, csak semmibevétel. Semmibe veszik a kérését vagy a jogos jussát. Vagy a létezését. Hogy mindez hova vezet? Oda, hogy előbb vagy utóbb túl kicsi lesz ez az ország egy akkora pártnak, amekkora a Fidesz lett. Néha úgy tűnik, hogy már most is az.