Nemrég a tiszai elnevezésű főzet is bekerült a körbe, de a szegedit továbbra sem volt képes annak nevezni az ezzel foglalkozó bizottság. Jó ideje az egész rendszer elvesztette komolyságát, nyilvánvaló lobbiérdekek és kegyek mentén lesz valamiből hungarikum. Hagyni kellett volna az egészet főni a saját levében, vagy egyszerűen csak úgy beírni a nagykönyvbe: halászlé.
Persze érthető, hogy mindenki a saját receptjéhez ragaszkodik. A legtöbb hagyománytisztelő ember legendákat tud mesélni arról, hogy a bajai vagy a Szeged környéki halászok főzték az első levet. Ezzel sincs baj, az a gond, ha valaki ebből is politikát csinál. Noha van élet a politikán túl is. Képzeljük el, hogy a fideszes polgár azon filozofál a szocialistával, hogy a paradicsom valóban egyben tartja-e halászlevet, ha belefőzzük. Milyen jó lenne, ha a jobbikos azzal húzná a LMP-st, hogy az ikráját már a forrásban lévő vízbe dobta, pedig szerinte elég akkor, amikor levesszük a bográcsot a tűzről. Milyen jó lenne, ha aztán leülnének, és együtt kanalaznának a forró léből, sőt esetleg a cseresznyepaprikájukat is megfeleznék. A legnagyobb gondjuk közben az lenne, hogy a halhúst egyszerre egyék a lével, vagy külön, miután végeztek a mélytányérral.
Akármilyen hihetetlen, július második szombatján a bajai főtéren ez a valóság. Ez az a nap, amikor minden vitát elfelejtünk, kicsit szebb és békésebb helynek gondoljuk az országot. Hungarikum ide, Soros oda, akár az is előfordulhat, hogy a szegediek gyufatésztát kérnek a szomszédból. A passzírozott halászlevükbe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!