A magyar társadalomnak a migrációnál sokkal súlyosabb gondjai is vannak. A folyamatosan romló demográfiai helyzet, a széthulló oktatás és egészségügy, a legalizált kormányzati korrupció, az ország nemzetközi elszigetelődése egyre tragikusabb méreteket ölt. Az Orbán-kormány azért emlegeti folyamatosan a „migránsveszélyt”, hogy a magyar társadalom feltételezett idegenellenességére játszva elterelje a figyelmet az ország elkeserítő állapotáról. A képzett és munkaképes korú magyarok százezreinek kivándorlása önmagában is nagyobb károkat okoz, mint amennyit néhány ezer vagy akár tízezer menekült befogadása jelentene.
Európa legnagyobb gondja a csökkenő születésszám és az elöregedő népesség, a legfőbb értéknek pedig a fiatal és képzett munkaerő számít. Aki szinte tudatosan löki külföldre a tehetséges fiataljait, miközben elzárkózik az országában dolgozni akaró idegenek befogadása elől, az kétszeresen is vesztese lesz a huszonegyedik századnak.
A mindent elöntő kormányzati propaganda és a halkabb, de szintén kisarkított liberális ellenvélemény jóformán lehetetlenné teszi a bevándorlás értelmes megvitatását. Amilyen aljasság felszítani a társadalom idegenellenességét, ugyanolyan naivitás elvárni, hogy a lakosság egyik pillanatról a másikra a legliberálisabb nyugati polgárokhoz hasonlóan viszonyuljon a nem európai bevándorlókhoz. Magyarországnak történelmileg nincsenek olyan élményei az Európán kívüli népességről, mint Nyugat- és Dél-Európának.
A holland, angol és olasz festők képein már a reneszánsz korában megjelentek a színes bőrű emberek a korabeli hétköznapok jellegzetes figuráiként. Shakespeare Othellója a híres tragédiában fekete bőre ellenére magas tisztséget töltött be Velencében. Hazánknak és a Monarchiának ezzel szemben nem voltak gyarmatai, a magyar társadalom nem ismerhette meg a gyarmattartás máig ható pozitív és negatív következményeit. Ami az utóbbiakat illeti, csak a belgák közel tízmillió feketét mészároltak le Kongóban. Ennek erkölcsi terhe máig meghatározza az ottani közbeszédet. Az államszocializmus miatt Magyarország a második világháború utáni vendégmunkás-áradatból is kimaradt, miközben a szomszédos Ausztriában több százezer török és egyéb bevándorló telepedett le.
A magyar társadalom idegengyűlölőként való megbélyegzése a lehető legostobább válasz a Fidesz idegengyűlöletet szító demagógiájára. Mint a Nyugat-Európához való felzárkózásunkban általában, ebben is türelemre, fokozatosságra és önnevelésre lenne szükség. Nincsenek történelmi tapasztalataink a nem európai népességről, de a mai Európában élve meg kell tanulnunk az együttélést velük. Amikor hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz, annak már közel húszmillió muszlim polgára volt. Az iszlám évtizedek óta egyenrangúnak számít a kereszténységgel Európában. A keresztények jelentős része sem fehér. Aki elmegy Brüsszelben egy katolikus misére, az jó eséllyel több fekete hívőt lát ott, mint fehéret. Akárhogy vesszük is, mi kértük a felvételünket ebbe a közösségbe. Ha valaki, akkor a parlament integrációs bizottságának egykori elnöke, a Liberális Internacionálé egyik valaha volt vezetője ezt pontosan tudja. Orbán Viktornak hívják őt.
Hazánkban két évtizede a kínai volt az egyik leginkább elutasított népesség. Mára a kínaiellenesség legfeljebb a kocsmai dohogás szintjére szorult vissza hazánkban. Azóta ugyanis mindenki belátta, hogy a Magyarországon élő kínaiak olcsó áruikkal fontos gazdasági és szociális funkciót töltenek be. (Amit a hatalmas hátország és az önkizsákmányoló munka tesz lehetővé.) A szegényebb magyarok jelentős részének azért van cipője, ruhája és meleg étele, mert megveheti a kínaiaknál. Akiknek a már itt született gyerekei sokszor egymás között is magyarul beszélnek, és kedves kifejezéssel „banángenerációnak” nevezik magukat. (Kívül sárga, belül fehér.) Történetük azt mutatja: ha a migráció mértéke kiszámítható, és a migránsok értékelhető szerepet töltenek be a társadalmi munkamegosztásban, akkor eltűnik a velük kapcsolatos elutasítás.
Mivel a 2015-ös menekülthullámban részt vett milliók közül szinte senki sem akart hazánkban letelepedni, a körülöttük felvert hisztéria kizárólag belpolitikai célokat szolgált. Rövid távon a Fidesz hasznára. Hosszabb távon az egész nemzet kárára, mert olyan ellenszenvet generált hazánk iránt, amelynek hatását még sokáig érezni fogjuk. De a határainkon megjelenő milliós embertömegre persze valóban nehéz lett volna egyszerre humánus és racionális választ adni. Van azonban a migrációnak egy olyan területe, amely világosan mutatja a jelenlegi magyar kormányzati politika önsorsrontó mivoltát. Hazánkban minden évben több ezer külföldi diák végez a különböző felsőoktatási intézményekben. Túlnyomó többségük ráadásul orvosként, egészségügyi szakemberként, mérnökként, olyan szakemberként kap diplomát, akikre égető szükségünk lenne. A nálunk diplomázók úgynevezett „tanulóvízuma” azonban a végzés után szinte azonnal lejár, és a friss szakembereknek el kell hagyniuk hazánkat.
A Szubjektív Értékek Alapítvány nemrég felmérte magyarországi elhelyezkedésük esélyeit. Ebből az derült ki, hogy semmilyen segítséget nem kapnak a maradáshoz, a munkavállaláshoz, a társadalmi integrációhoz. Míg az oktatás színvonalával elégedettek, a diploma megszerzése utáni lehetőségekről abszolút negatív a véleményük. Magyar egyetemen magyar orvosi diplomát szerzett orvost is toloncoltak már ki hazánkból a hatóságok a tanulóvízum lejárta után. Nem hiszem, hogy ennek megítélése jobboldaliság vagy baloldaliság kérdése lenne a mai orvoshiány mellett. Remélhetőleg nem él köztünk olyan ember, aki inkább lemond a maga vagy a szerettei életéről, mint hogy színes bőrű orvosra bízza a kezelést.
A menekülthullám olykor valóban apokaliptikus képei ellenére sem szabad elfelejtenünk, hogy van természetes migráció is. Az emberek egy része más országban akar élni és dolgozni, mint ahol megszületett. A szegényebb országokból a képzett és tehetséges emberek egy része szükségszerűen a gazdagabbakba költözik. Hazánk egyre inkább áldozata ennek a folyamatnak. Tragikus hiba és bűn a migránsválság körüli hisztéria miatt lemondani arról, hogy a külföldi diplomások egy részének itthon tartásával legalább valami keveset pótoljunk az emberveszteségünkből. Politikai plakátok, jelszavak és hordószónoklatok fölös bőségben előállíthatók. De fiatal, képzett szakemberekből Európában milliós hiány van. Akit könnyű kézzel elengedünk, arra mohó kézzel csapnak le mások.
A szerző publicista, volt EP-képviselő
