Magyarok és migránsok

A magyar társadalom idegengyűlölőként való megbélyegzése a legostobább válasz a Fidesz gyűlöletet szító demagógiájára.

A magyar társadalom idegengyűlölőként való megbélyegzése a lehető legostobább válasz a Fidesz idegengyűlöletet szító demagógiájára. Mint a Nyugat-Európához való felzárkózásunkban általában, ebben is türelemre, fokozatosságra és önnevelésre lenne szükség. Nincsenek történelmi tapasztalataink a nem európai népességről, de a mai Európában élve meg kell tanulnunk az együttélést velük. Amikor hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz, annak már közel húszmillió muszlim polgára volt. Az iszlám évtizedek óta egyenrangúnak számít a kereszténységgel Európában. A keresztények jelentős része sem fehér. Aki elmegy Brüsszelben egy katolikus misére, az jó eséllyel több fekete hívőt lát ott, mint fehéret. Akárhogy vesszük is, mi kértük a felvételünket ebbe a közösségbe. Ha valaki, akkor a parlament integrációs bizottságának egykori elnöke, a Liberális Internacionálé egyik valaha volt vezetője ezt pontosan tudja. Orbán Viktornak hívják őt.

Hazánkban két évtizede a kínai volt az egyik leginkább elutasított népesség. Mára a kínaiellenesség legfeljebb a kocsmai dohogás szintjére szorult vissza hazánkban. Azóta ugyanis mindenki belátta, hogy a Magyarországon élő kínaiak olcsó áruikkal fontos gazdasági és szociális funkciót töltenek be. (Amit a hatalmas hátország és az önkizsákmányoló munka tesz lehetővé.) A szegényebb magyarok jelentős részének azért van cipője, ruhája és meleg étele, mert megveheti a kínaiaknál. Akiknek a már itt született gyerekei sokszor egymás között is magyarul beszélnek, és kedves kifejezéssel „banángenerációnak” nevezik magukat. (Kívül sárga, belül fehér.) Történetük azt mutatja: ha a migráció mértéke kiszámítható, és a migránsok értékelhető szerepet töltenek be a társadalmi munkamegosztásban, akkor eltűnik a velük kapcsolatos elutasítás.

Mivel a 2015-ös menekülthullámban részt vett milliók közül szinte senki sem akart hazánkban letelepedni, a körülöttük felvert hisztéria kizárólag belpolitikai célokat szolgált. Rövid távon a Fidesz hasznára. Hosszabb távon az egész nemzet kárára, mert olyan ellenszenvet generált hazánk iránt, amelynek hatását még sokáig érezni fogjuk. De a határainkon megjelenő milliós embertömegre persze valóban nehéz lett volna egyszerre humánus és racionális választ adni. Van azonban a migrációnak egy olyan területe, amely világosan mutatja a jelenlegi magyar kormányzati politika önsorsrontó mivoltát. Hazánkban minden évben több ezer külföldi diák végez a különböző felsőoktatási intézményekben. Túlnyomó többségük ráadásul orvosként, egészségügyi szakemberként, mérnökként, olyan szakemberként kap diplomát, akikre égető szükségünk lenne. A nálunk diplomázók úgynevezett „tanulóvízuma” azonban a végzés után szinte azonnal lejár, és a friss szakembereknek el kell hagyniuk hazánkat.

A Szubjektív Értékek Alapítvány nemrég felmérte magyarországi elhelyezkedésük esélyeit. Ebből az derült ki, hogy semmilyen segítséget nem kapnak a maradáshoz, a munkavállaláshoz, a társadalmi integrációhoz. Míg az oktatás színvonalával elégedettek, a diploma megszerzése utáni lehetőségekről abszolút negatív a véleményük. Magyar egyetemen magyar orvosi diplomát szerzett orvost is toloncoltak már ki hazánkból a hatóságok a tanulóvízum lejárta után. Nem hiszem, hogy ennek megítélése jobboldaliság vagy baloldaliság kérdése lenne a mai orvoshiány mellett. Remélhetőleg nem él köztünk olyan ember, aki inkább lemond a maga vagy a szerettei életéről, mint hogy színes bőrű orvosra bízza a kezelést.

A menekülthullám olykor valóban apokaliptikus képei ellenére sem szabad elfelejtenünk, hogy van természetes migráció is. Az emberek egy része más országban akar élni és dolgozni, mint ahol megszületett. A szegényebb országokból a képzett és tehetséges emberek egy része szükségszerűen a gazdagabbakba költözik. Hazánk egyre inkább áldozata ennek a folyamatnak. Tragikus hiba és bűn a migránsválság körüli hisztéria miatt lemondani arról, hogy a külföldi diplomások egy részének itthon tartásával legalább valami keveset pótoljunk az emberveszteségünkből. Politikai plakátok, jelszavak és hordószónoklatok fölös bőségben előállíthatók. De fiatal, képzett szakemberekből Európában milliós hiány van. Akit könnyű kézzel elengedünk, arra mohó kézzel csapnak le mások.

A szerző publicista, volt EP-képviselő