A poén ismét rávilágított arra, hogy a – főleg elektronikusan megjelenő – tudományos folyóiratok rendszerével baj van. Arról évek óta sokan írtak, hogy a területen hatalmas haszonkulccsal dolgozó cégek körül nincs minden rendben. Az ilyen kísérletek azért fontosak, hogy felhívják a figyelmet a problémára. Az áltanulmányt író blogger szerint a kísérlet nem azt bizonyítja, hogy a tudományos publikációk terén minden javíthatatlanul elromlott, csupán annyit tesz világossá, hogy még az elviekben „szakmai értékelést” végző, tehát komolyabban vehető lapokon is simán átmehet az abszolút ökörség. Ráadásul nem feltétlenül csak az ilyen jellegű publikációs fórumok okoznak fejfájást a kutatóknak.
A probléma gyökerét régebbi, neves lapoknál is lehet keresni. Ahogy Varga Máté a 444-nek írt korábbi cikkében rámutatott: a neves kiadókhoz jutó források jelentős része közpénzből származik. A tudósok gyakran a nekik juttatott pályázati pénzekből áldoznak a rendkívül borsos árú megjelenésre a neves lapokban, miközben a szintén állami költségvetésekből gazdálkodó egyetemek és könyvtárak ugyancsak komoly összegeket szurkolnak le, hogy az emberek el tudják olvasni náluk ezeket a cikkeket. A kiadók gyakran kihasználják monopolhelyzetüket. A megoldásra léteznek javaslatok, de egyelőre nem látni, hogyan lehetne kitörni az elmúlt évtizedekben kialakult rendszerből. Egyszer biztosan sikerül. Talán akkor, ha majd velünk lesz az erő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!