Ökörségek háborúja

A – főleg elektronikusan megjelenő – tudományos folyóiratok rendszerével baj van.

Néhány úgynevezett „tudományos folyóirat” leközölt egy kamu tanulmányt, ami a Csillagok háborújáról szólt. A szöveg a tárgyi tévedések, moziidézetek és plagizált szakaszok abszurd halmaza. Ezt azért tudom, mert azt a tanulmányt én írtam – vallotta be a Discover magazin neurológiával foglalkozó, álnéven publikáló bloggere. Hasonló kísérletekkel már többször és többen bebizonyították, hogy a tudományos folyóiratok környékén sincs minden rendben. Emlékezetes eset volt, amikor egy nem létező lengyel professzor asszonyt negyvennyolc lap szerkesztőnek, négy pedig főszerkesztőnek kért fel. Viszont eddig nem sokan próbáltak ennyire nyilvánvaló blődséget átnyomni a „ragadozó” folyóiratok rendszerén.

A blogger a Star Wars-univerzumból ismert midikloriánokról értekezett. Ezek a sejtekben élő kis lények teszik lehetővé, hogy a jedik használni tudják az erőt. A szerző fogta a – midikloriánokkal ellentétben valóban létező – mitokondrium Wikipedia-szócikket, és kicserélte benne a két hasonló szót. Aztán belepakolt a szövegbe egy sor utalást és idézetet a klasszikus-kultikus filmből: hosszan értekezett az egyik karakter, Darth Plagueis történetéről, és lépten-nyomon utalásokat tett a jedikre, az erőre, továbbá egy sor olyan dologra, amit egy Star Warst nem ismerő olvasónak is ki kellett volna szúrnia. Utána az egészet leadta a rendező nevére utaló dr. Lucas McGeorge, valamint az egyik karakter nevével játszó dr. Annette Kin néven.

Kilenc orvosi, biológiai és gyógyszerészeti folyóiratnak küldte el az írást, amelyek egyébként folyamatosan bombázták elektronikus postaládáját reklámokkal. A kilencből négy döntött a közlés mellett, egy közülük 360 dollárt, tehát közel százezer forintot kért volna ezért. A másik három minden további nélkül lehozta az értekezést. Pedig a szerző egyértelmű nyomokat hagyott: ha addigra nem lett volna nyilvánvaló, a jegyzetekben bevallotta, hogy a tanulmány a Wikipedia-oldal átírása. Több lap visszautasította az írást, kettő azt kérte, hogy szerkessze át. Volt olyan is, ahol a szakmai értékelést végző kutató, illetve lektor (peer review) kiszúrta a poént, és jelezte, hogy a szerzők kihagytak néhány forrást, így sajnálatos, hogy nem utaltak Palpatine kancellárra vagy Lando Calrissianra (ők mindketten a Star Wars-univerzum ismert szereplői). Egy olyan folyóirat is akadt azonban, ahová meghívták szerkesztőnek dr. Lucas McGeorge-ot.

A poén ismét rávilágított arra, hogy a – főleg elektronikusan megjelenő – tudományos folyóiratok rendszerével baj van. Arról évek óta sokan írtak, hogy a területen hatalmas haszonkulccsal dolgozó cégek körül nincs minden rendben. Az ilyen kísérletek azért fontosak, hogy felhívják a figyelmet a problémára. Az áltanulmányt író blogger szerint a kísérlet nem azt bizonyítja, hogy a tudományos publikációk terén minden javíthatatlanul elromlott, csupán annyit tesz világossá, hogy még az elviekben „szakmai értékelést” végző, tehát komolyabban vehető lapokon is simán átmehet az abszolút ökörség. Ráadásul nem feltétlenül csak az ilyen jellegű publikációs fórumok okoznak fejfájást a kutatóknak.

A probléma gyökerét régebbi, neves lapoknál is lehet keresni. Ahogy Varga Máté a 444-nek írt korábbi cikkében rámutatott: a neves kiadókhoz jutó források jelentős része közpénzből származik. A tudósok gyakran a nekik juttatott pályázati pénzekből áldoznak a rendkívül borsos árú megjelenésre a neves lapokban, miközben a szintén állami költségvetésekből gazdálkodó egyetemek és könyvtárak ugyancsak komoly összegeket szurkolnak le, hogy az emberek el tudják olvasni náluk ezeket a cikkeket. A kiadók gyakran kihasználják monopolhelyzetüket. A megoldásra léteznek javaslatok, de egyelőre nem látni, hogyan lehetne kitörni az elmúlt évtizedekben kialakult rendszerből. Egyszer biztosan sikerül. Talán akkor, ha majd velünk lesz az erő.