Politika és technokrácia

A választók többsége tudja, hogy a hatalom a gazdasági szektornál lakik albérletben.

Tetszik, nem tetszik: a Francia Köztársaság monarchikus jellegű marad. És a választók, főleg a bohém burzsoázia által lenézett vidékiek megfelelő magatartást várnak el a vezetőtől. Sarkozy és Hollande a ’68-as balliberális örökség nevében deszakralizálták az elnöki hatáskört: sem ők, sem politikai garnitúrájuk nem kapott esélyt.

Az urnáktól való távolmaradásból a bevándorlók harmadik generációja is kivette a részét. Versenytársainak ügyefogyottsága, céltévesztő magatartása mellett ez is besegített Macronnak. Az V. Köztársaság tehát továbbra is az elnöki szuverenitáson alapul, noha az európai intézmények annyira megnyirbálták a szárnyait, hogy alkalmatlan viselőjük csak suhogtatásra képes, mint nagyanyáink tömött libái.

Furcsa jelenség ez a szuverén, egyben teljhatalmú elnök! Bevándorlópárti, mint Merkel. Technokrata kormányában föderalisták zsibonganak, akik több Európát és kevesebb nemzeti Franciaországot akarnak. A liberálisok üdvözlik, mert nagyobb piacot és ahhoz simuló törvénykezést szorgalmaz. Ő is fölmondatja az „emberi jogok” katekizmusát, és ebben Hollande művének folytatója. Ideális alany a multikulturalizmus hívei és haszonélvezői számára is. Egyetemes bazárjában jól lehet majd alkudozni, nem lesz semmilyen ellenállás. Hacsak az utcán nem.

Ortega y Gasset annak idején a tömegek lázadásától féltette a nyugati kultúra civilizációs alapjait. Ma a metropoliszok által kitenyésztett elitektől kell félteni ugyanezt. Azoktól, akik nem ismernek mást, mint a pénzt, az érvényesülést és a vele járó gyökértelen, nomád életformát. A normákba a kisember kapaszkodik, a becsületre való hivatkozás a vesztesek kiváltsága. Félre tehát a politikusokkal – oktatott engem még áprilisban több francia ismerősöm –, éljenek a technokraták, a szakértők, akik tudományos alapon vezetik ki a bajból a válságban szenvedő franciákat!

Az 1994-es itthoni szocialista kampány után mondta Csurka István, hogy a „szakértelemre” hivatkozni bolsevista trükk. Talán ez a szakértői kormány is egy Szajna-parti befektetői trükk? A választók többsége tudja, hogy a hatalom már rég elköltözött a politikától, és a gazdasági szektornál lakik albérletben.

Érdekes lesz erkölcsi kódexről törvényt alkotni ott, ahol egy határon felül a piaci szereplők kényükre-kedvükre forgatják ki a törvényeket. Macron abban az Európai Unióban akarja leckéztetni a Keletről érkező kormányfőket, amely részben az adóparadicsomok törvénye és a lobbik kényszere szerint működik. Sikerének ennek ellenére jóindulattal drukkolunk, száz nap neki is jár. De azt is tudjuk, hogy arrafelé annyira kedvelik a királyokat, hogy néha szeretik felmutatva látni a fejüket. A nyaktiló szerepét most az irányadó média és a jogászi különítmények játsszák. Azok képesek kormányválságot előidézni. Csak úgy érdekből, haszonból, szórakozásból. Mert a rossz hír az igazi hír, az a kelendő. Kerül, amibe kerül.

A szerző politológus