Hogy mióta megy már itt ez az egész, és persze mi végre. Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick halhatatlan remeke rémlik fel, a 2001: Űrodüsszeia. Ahogy pörögve felrepül az eszközhasználat egyik első darabja, hogy máris egy űrhajó hasítsa a végtelent Richard Strauss Zarathustrájára. A határok feszegetése néha jól állt az emberiségnek. Ilyen volt az a 40 évvel ezelőtti pillanat is, amikor elindult a Voyager-program, neki a Jupiternek és a Szaturnusznak, el a Naprendszer határáig. Ekkor nyílt ki igazán az emberiség szeme, írta elragadtatásában valaki. Amit a két űrszonda megmutatott, az több, mint amit valaha elképzeltünk, attól kezdve, hogy voltak olyan tippek, hogy a Föld korong (esetleg banán) alakú.
Hogy az ott található rend és gyönyörűség harmóniába torkolló látványa vagy a Hubble űrteleszkóp lélegzetelállító képei a távoli galaxisokból kiben mit indítanak el, nem tudhatjuk, hiszen befelé nagyjából ugyanott tartunk, mint kifelé. A rácsodálkozás panorámaközútján, stopposok között. Mindenesetre mindkét turnéval elfoglalhatjuk magunkat egy ideig. Mai állapotunkban focistáért 222 millió eurót adni meg egyszerűen csak erkölcstelen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!