Tágul a világegyetem. Mi közöd neked ehhez az egészhez? Tudtommal Brooklyn nem tágul. Valahogy így emlékszem az Annie Hall egyik csodálatos részletére, annyi év távolából. A világegyetemnek számtalan stopposa és hallgatója van Woody Allenen kívül is, és mind különbözők. Most, hogy a vártnál is gyorsabban véget ért a holland–magyar mérkőzés, lett idő elmélázni ezen is. Hogy mit csinál a világegyetem, és hol tart benne az ember.
Az ember ott tart az egyedfejlődés rögös útján, hogy képessé vált kifizetni 222 millió eurót egy másik emberért, aki futballista. És ezzel egy csapásra a mágikus számok közé emelte a 222-t, valahová a pí és a 666 közé. Egy harmadik ember 105 milliót adott egy húszéves negyedikért, aki szintén labdarúgó, és lőtt már vagy hat gólt a német bajnokságban. Ha kevésbé szerencsés, akkor most nem egy Ferrari-szalon környékén őgyeleg, hanem gumicsónakkal megy neki a spanyol partoknak, hogy olyan sprintet vágjon le, hogy nincs az a hétpróbás játékosmegfigyelő, aki szemmel tudná követni.
A többi ember csak kapkodja a fejét, azt sem tudja már, hogy fiú vagy lány. Szeptember 1-jétől a kanadai útlevelekben már mindegy is lesz, mindjárt három identitás közül lehet választani: férfi, nő, X. A harmadik, nem meghatározottnak nevezett opcióval kívánják biztosítani a polgárok jogát, hogy ne azonosítsák magukat sem férfiként, sem nőként, ha nem akarják. Kis lépés ez Kanadának, de hatalmas az emberiségnek. A szabadság oly magassága, amelyet eddig csupán Ausztrália, Banglades, Németország, India, Málta, Nepál, Új-Zéland és Pakisztán haladó népei voltak képesek megmászni. Íme: Új-Babilon.
Ehhez képest jelenkori tájékozódási forrásainkban elsikkad az a kis hír, hogy a régiben mivel múlatták az idejüket a nyafka értelmiségiek. Például mindenféle kőtáblákra írogattak ezt-azt, számokat is jócskán. Az egyik megviselt példányt a múlt század elején találta meg Edgar Banks régész, aki ha akarta, ha nem, a filmtörténetbe is bevonult, tekintve, hogy róla mintázták Indiana Jones figuráját. Indy aztán elpasszolta a szajrét George Plimptonnak, egy kiadóvállalat vezetőjének (róla nevezték el később a leletet, Plimpton 322-nek), ő pedig a harmincas években a Columbia Egyetemnek adományozta. Ezután évtizedeken át nézegették balról-jobbról a matematikusok és a régészek, mígnem nemrégiben fellebbent a fátyol. A babiloni agyagtábla a világ (máig) legpontosabb trigonometriai táblázata. Ez annyit tesz, hogy a görög vonalnak lőttek, mi pedig mehetünk vissza a gimnáziumba. Nem 2700 éves ez a tudás, hanem 3700. Szédítő számok, elegendők a fontoskodás beszüntetéséhez és egy kis meditációhoz.
Hogy mióta megy már itt ez az egész, és persze mi végre. Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick halhatatlan remeke rémlik fel, a 2001: Űrodüsszeia. Ahogy pörögve felrepül az eszközhasználat egyik első darabja, hogy máris egy űrhajó hasítsa a végtelent Richard Strauss Zarathustrájára. A határok feszegetése néha jól állt az emberiségnek. Ilyen volt az a 40 évvel ezelőtti pillanat is, amikor elindult a Voyager-program, neki a Jupiternek és a Szaturnusznak, el a Naprendszer határáig. Ekkor nyílt ki igazán az emberiség szeme, írta elragadtatásában valaki. Amit a két űrszonda megmutatott, az több, mint amit valaha elképzeltünk, attól kezdve, hogy voltak olyan tippek, hogy a Föld korong (esetleg banán) alakú.
Hogy az ott található rend és gyönyörűség harmóniába torkolló látványa vagy a Hubble űrteleszkóp lélegzetelállító képei a távoli galaxisokból kiben mit indítanak el, nem tudhatjuk, hiszen befelé nagyjából ugyanott tartunk, mint kifelé. A rácsodálkozás panorámaközútján, stopposok között. Mindenesetre mindkét turnéval elfoglalhatjuk magunkat egy ideig. Mai állapotunkban focistáért 222 millió eurót adni meg egyszerűen csak erkölcstelen.
