Földrengésszerű változások kezdődtek, miután a HunLeaks nyilvánosságra hozta a magyar ellenzék vezetőinek titkos levelezését, és kiderült, hogy 2017-ben megegyeztek: semmiképp sem fognak össze egymással, inkább ellenzékben maradnának. Az e-mailek arra utaltak: mindannyian egyetértettek abban, hogy parlamenti képviselői helyüket nem kívánják kockáztatni közös jelöltek indításával. A botránynak meglett az eredménye. A nyilvánosságban rengetegen követelték a vezetők azonnali távozását, az érintettek pedig egymás torkának estek. Atrocitásokra is sor került: az MSZP székházát naranccsal dobálták meg, Gyurcsány Ferencnek menekülnie kellett, és a Jobbikban is összecsaptak a radikálisok és a mérsékeltek. Az évekkel korábban felforgatás vádjával betiltott pártok – az LMP, az Együtt, a Momentum, a Párbeszéd, a MoMa – egykori vezetői sem úszták meg, többüket leöntötték narancssárga festékkel.
Ám hamarosan elült a vihar. 2026 februárjára a pártok jó részében lecserélték a vezetőket, az újak pedig összeültek, majd a pár hetes egyeztetéssorozat – ellenzéki kerekasztalnak nevezték – után bejelentették: a választói akaratnak megfelelően együtt indulnak a közelgő választásokon. Közös jelölteket állítanak minden választókerületben – mi több: civileket! –, és a miniszterelnök-jelöltjük is párton kívüli lesz. Őt egyelőre nem nevezték meg. Az összesen nyolc pártot és számos más szervezetet tömörítő összefogás létrejöttéhez nagyban hozzájárult, hogy Gyurcsány Ferenc még januárban távozott az országból. Hogy pontosan hová, nem tudta senki.
A Fidesz reakciója sem maradt el. Először Németh Szilárd miniszterelnök-helyettes állt a nyilvánosság elé, és azt ismételgette, hogy az ellenzékre adott szavazatok úgysem adódnak össze. Gulyás Gergely örökös frakcióvezető és Kövér László tiszteletbeli pártelnök terrorizmussal vádolta az oppozíciót, és kíméletlen harcot hirdetett ellene. A pozitív üzeneteket – a magyar fizetések ismét elérték a moldovai szintet, miközben Hegedűs Zsuzsa főtanácsadó rizst osztott az éhező győri munkásoknak – elnyomta a háborús hangzavar. Az egyik kormánypárti hírportál rablógyilkossággal vádolta a Jobbik vezetőjét, aki állítólag betört Közép-Európa leggazdagabb embere, Mészáros Lőrinc villájába, hogy ellopja az éhező nyugdíjasoknak szánt lélegeztetőgépeket. Miután bedobták, hogy a 96. életévét taposó Soros Györgyöt Bitó László szalonjában bújtatják, házkutatások következtek. Ám nem az agg milliárdosra bukkantak, hanem egy burnuszos migránsra – akiről viszont kiderült, hogy besurranó tolvaj a szomszéd utcából.
A kormánypárt magasabb fokozatra kapcsolt: megváltoztatták a választási törvényt. Bejelentették, hogy a koalícióban induló összefogás számára 50 százalék lesz a parlamenti küszöb, és 60 évre emelik a választói korhatárt. A plakátolást és a választási gyűléseket is betiltották. A közhangulat ugyanakkor kézzelfoghatóan megfordult.
Két hét múlva pedig váratlanul minden megváltozott. A Fidesz egyik pillanatról a másikra visszaállította a 2010 előtti kétfordulós választási rendszert. Senki nem értett semmit. Török Gábor, a politológusszakma doyenje így magyarázta a fordulatot: a Fidesz alighanem belátta, hogy a legtöbb, amit tehet, a kármentés. Csak arányosabb választási rendszer segítségével tudja elérni, hogy legalább középpártként megmaradjon. Az összefogás rakéta módjára emelkedő támogatottságáról azt mondta: az emberek több évtizednyi kételkedés után most elhitték, hogy Orbán Viktornak mégis van alternatívája. Annak lehetünk tanúi, hogy a szavazatok nem csupán összeadódhatnak, a folyamat olyanokat is aktivizálhat, akik eddig bizonytalanok voltak, vagy nem tudtak pártot választani – fejtegette. Hozzátette: dicséretes, hogy ennyi idő után az ellenzéki vezetők felfogták, amit rajtuk kívül mindenki rég tudott az országban. Két hét múlva tehát ugyanúgy érhet véget a nemzeti együttműködés rendszere, ahogy elkezdődött: fülkeforradalommal.
