A banyatank is elsülhet

Politikai számításból csapdahelyzetet teremtettek, tabutémává teszik a nyugdíjügyet.

Pénz és forrás márpedig nincs elég, a gazdasági növekedés adta többletlehetőségekre hivatkozni csalfa dolog, miközben megannyi más humán terület is súlyosan alulfinanszírozott. (Helyette az állam borzalmasan drágán működik, az apparátus csak tovább hízott, a presztízsberuházások költségvetésében nem ismernek felső határt, a feketegazdaság virul.)

Rövid távú párt- és kampányérdekből sarokba szorítottak minden komolyabb támogatást maga mögött tudó politikust, aki máskülönben talán őszintén mert volna válaszolni például arra a kérdésre, hatalomra kerülve hozzányúlna-e a közlekedési támogatások rendszeréhez. Ma a „néppártos” vagy akár a „baloldali” válasz is erre az, hogy nem, dehogy, a szerzett jogként értelmezett támogatásokból nem szabad elvenni. Ha valaki felveti, hogy például a nagycsaládosok miért fizetnek ugyanazért a szolgáltatásért kisebb vagyonokat, akkor az a válasz: őket is támogatni kell.

Értsük már meg: mindenkit támogatni nem lehet.

Szóval, sunyi politikai számításból csapdahelyzetet teremtettek, újabb tabut kreáltak, talán veszélyesebbet, mint amit a legutóbbi időszakig cigánykérdésben a balliberális kultúrpolitikai gépezet tartott életben. Ezzel nem konkrétan a két érintett csoportot hasonlítom össze, hanem magát a jelenséget: a tabusítás, a tiszta beszéd büntetése által okozott óriási károkat.

Mert igen, beszélhetnénk arról is, hogy ha a közlekedési támogatások rendszerét kicsit megnyirbálnánk, bizonyos utazásokért pénzt kérnénk mindenkitől – ha csak jelképeset is –, akkor a bevételt be lehetne forgatni például a méltó idősgondozásba. Hiszen ezen a téren valóban óriásiak a problémák. Akinek nincs pénze minőségi ellátást váltani (havi szinten akár százezres tételekről beszélünk), annak embertelen körülmények juthatnak osztályrészéül élete utolsó szakaszára. Ha valamit, hát ezt nem volna szabad megengednünk.

Beszélhetnénk a differenciált nyugdíjemelésről is. Végtére mondjuk ki azt is: míg a kisnyugdíjasok gyakran a létminimum alatt tengődnek, addig bár igen kis számban, de akadnak milliós havi ellátást kapók is, és ezt az ollót pedig valamennyire zárni kell. (Olyan ellátott is van, akinek meghaladja a havi kétmillió forintot a nyugdíja. Elvi kérdés, hogy úgynevezett plafont kellene húzni.)

A felvethető kérdések sora hosszú, és mindig akad majd olyan, aki – okkal vagy ok nélkül – megbántódik. De először is meg kellene nyugodni. Továbbá felfogni, mekkora kárt okoz a géphangon telefonáló bácsi. Tudják: aki a Fidesz nevében jelentkezik.