Sokféle Amerika-kép él az emberek fejében. Azokéban is, akik soha nem léptek ki a Kárpát-medencéből. Nem a hollywoodi filmek teremtette álomvilágra gondolok, sőt a hippikorszak zenéiből ideszivárgó úton levés boldogságára sem. Hanem a politikai-társadalmi illúziókra. A hazai óriásplakát- és kormányzatimédia-fogyasztók a Soros-féle milliárdosok és a CEU genderszakos hallgatóinak társadalmát vélik ismerni az óceánon túl, mások Donald Trump vidéki és fehér polgárokból álló közösséget gondolják az igazi Amerikának. Van az Apple- és Starbucks-rajongók liberális álma, és velük szemben a globalizációt megtestesítő kóla- és gyorsétterem-gyűlölők népes tábora.
Sokféle Egyesült Államok van – nekem most, a Harvey hurrikán nyomán a katasztrófa sújtotta területen csaknem egy hétig dolgozva a civilek, a bajba jutott embertársukon segíteni akaró és tudó egyszerű amerikaiak jól működő országát volt alkalmam megismerni. És közben volt módom gondolkodni azon, hogy ezt kellene importálni onnan Magyarországra, nem a különféle kampánytechnikákat.
Az észak-karolinai baptistákkal dolgoztunk együtt, így testközelből láthattam, hogy egy sok millió dolláros éves költségvetésű humanitárius szervezetet fenn tudnak tartani szinte kizárólag a nyugdíjasokra alapozva. Akik nemcsak a pénzüket adják a szép célok érdekében – sőt talán egyáltalán nem adnak pénzt –, hanem a szabadidejüket és tudásukat. Anyagiakat is: ha például a hurrikán közeleg, és tudják, hogy indul a csapat, beülnek az autójukba, megtankolják a saját pénzükből, és lemennek az utolsó, még biztonságosnak mondott pontra. Kivesznek egy szobát egy szállodában, és várnak. Mivel barátaik is velük tartanak, jól is érzik magukat közben, egyfajta közös vakációzásként fogva fel az egészet. Aztán amikor eláll a vihar, bemennek a katasztrófa sújtotta területre, oda, ahova a koordinátor küldi őket. Tudják, hogy jön utánuk a technika: mobil konyha, amely naponta negyvenezer adag meleg ételt képes elkészíteni; víztartály- és víztisztító állomás, amelyhez zuhanyzó- és mosóegység is jár, hogy a bajba jutott emberek ne csak enni kapjanak, meg is tisztuljanak. Jön a teherautó az eszközökkel, láncfűrésztől villás targoncán át mindenféle kéziszerszámig, hogy előbb az utakat tudják megtisztítani a kidőlt fáktól, utána az elázott-megrongálódott házak javításához fogjanak hozza. Száz ember egy turnusban, mind önkéntesek: egy részük a konyhát üzemelteti, a másik ételt oszt, mosodában ügyel, vagy kimegy a terepre dolgozni, két keze munkájával segíteni. Általában két hétig maradnak, hogy átadják a helyüket a következő csoportnak, amelynek tagjai türelmetlenül várják, hogy végre ők is segíthessenek.
