Botka László miniszterelnök-jelölti kampánya részeként – Hiller István társaságában – nemrégiben meghirdette az MSZP oktatáspolitikai tíz pontját. A média régi beidegződéseit követve csak a személyi kérdésre koncentrált: Hiller István lesz Botka árnyékkormányának oktatási árnyékminisztere? – e kérdés körül bontakozott ki polémia. Pedig maga a tíz pont nagyobb figyelmet érdemelne. Hiszen elvben a politikai spektrum minden oldalán egyetértenek abban, hogy az ország felemelkedésének alapfeltétele az oktatás minőségének javítása.
A Botka–Hiller-program legalább egy eleme a jobboldalon is rokonszenves lehet. Az önkormányzati szférában pártállásra tekintet nélkül sokan szeretnék, hogy a helyi közösségek, ha akarják és pénzük is van hozzá, visszavehessék az államtól az iskoláikat. 1990 után az volt a baj, hogy minden állami iskola önkormányzati fenntartású lett, ott is, ahol ennek nem voltak meg a feltételei. A Fidesz válaszul az összes önkormányzati iskolát államosította, köztük a több évszázados, büszke hagyományokkal büszkélkedő iskolavárosok intézményeit is. A mostani MSZP-s javaslat józan kompromisszumot teremtene, amely az önkormányzatok lehetőségeihez és tradícióihoz igazítaná az iskolafenntartás módját.
Számomra ennél is vonzóbb egy másik javaslat, amely szerint a középiskolákban „felmenő rendszerben kötelező érettségi tárggyá kell tenni az angol nyelvet”. Jobban belegondolva azon csodálkozik az ember, hogy a rendszerváltozás óta miért kellett harminc évnek eltelnie ennek megfogalmazásáig? Az angol az elmúlt évtizedekben globális világnyelvvé vált. Akik nem beszélik egymás anyanyelvét, azok angolul igyekeznek megérteni egymást. Elég kimenni a Sziget fesztiválra, hogy lássuk: a fiatalok Európája gyakorlatilag csakis angolul kommunikál. Az ázsiai országok lakói európai idegen nyelvként szinte kizárólag az angolt tanulják meg. Sok országban, így a közel másfél milliárd ember lakta Indiában is az angol a helyi nemzetiségek közötti „lingua franca”, a közös hivatalos nyelv. Becslések szerint legalább 400 millió kínai beszél valamilyen szinten angolul, és még a szélsőségesen kommunista Észak-Koreában is működik egy kizárólag angol tannyelvű egyetem.
A hazai helyzet annál lesújtóbb. Európai átlagban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelveket, és ez az angolra is vonatkozik. Hivatalos brit statisztikák szerint Magyarországon világviszonylatban is feltűnően alacsony az angolul tudók aránya. Hiába világnyelv az anyanyelvük, a franciák, a németek és az osztrákok között is sokkal magasabb az angolul értők aránya a magyarországinál. Sőt: az állítólag „frankofon” románok között is többen beszélnek angolul, mint nálunk.
Valószínűtlen, hogy a brexit bármit is változtatna ezen. Egyrészt Írország okán az angol továbbra is az Európai Unió hivatalos nyelve marad, másrészt az angolszász hatalmak az EU-n kívül is nagy hatást gyakorolnak a világra. Az angol az internet, a nemzetközi filmvilág, a tőzsde, a modern technika és a tudomány nyelve is. Ebből kimaradni súlyos hátrány, egyéni és kollektív hanyatlásunk egyik oka.
A kötelező angolérettségi nyilván jó angoltanítást, felkészült tanárokat, használható tankönyveket és segédanyagokat is kíván. Ám kevés hasznosabb befektetés van a jövőbe. Ha az angol kötelező érettségi tárgy lesz, akkor valamilyen szinten azok is megtanulják, akiknek nincs pénzük különórára, és akik olyan környezetben nőttek fel, ahol nincs igény az idegennyelv-tudásra. A kötelező érettségi természetesen nem feltétlenül jelent jó nyelvtudást. De az angol nyelv sajátossága, hogy alapszinten könnyen megtanulható, és a magyarok nagyobbrészt olyanokkal kerülnek kapcsolatba, akik számára ez szintén tanult nyelv. Ehhez persze az is szükséges, hogy a nyelvtanárok ne a nyelvtani „perfektséget” sulykolják, hanem azt, hogy tanítványaik gátlás nélkül tudjanak beszélni, írni és olvasni.
Én még a régi rendszerben tanultam meg a nyelvet. De a tanárnőnk már akkor behozta a saját magnóját a gimnáziumi órára, hogy Beatles-dalok szövegének feldolgozásával tegye élvezetesebbé a tanulást. Az angol sok más iskolai stúdiummal szemben gyakorlatilag azonnali sikerélménnyel jár, amit megtanulunk az órán, még aznap hasznosítjuk az utcán, a neten vagy a moziban.
De ha azt szeretnénk, hogy a magyar társadalom idegennyelv-tudása érdemben javuljon, akkor a kötelező érettségi mellett drasztikusan korlátozni kellene a szinkronizált filmek arányát is a televízióban. Egyértelműen kimutatható, hogy ott beszélnek sokan és jól idegen nyelveket, ahol a televíziók eredeti nyelven, felirattal sugározzák a filmeket. A legplasztikusabban ez Belgiumban mutatható ki, ahol a flamand tévék sohasem, a francia ajkú vallon csatornák viszont szinte mindig a szinkronizált változatot adják. Így gyakorlatilag minden flamand tud angolul, franciául és úgy-ahogy németül, míg a vallonok idegennyelv-nemtudása a magyarokéhoz hasonló. Ez is közrejátszik abban, hogy a munkanélküliség Vallóniában a flandriai többszöröse.
Az erdélyi magyarok kedves anekdotákat tudnak mesélni a székely nagymamákról, akik az eredeti nyelven sugárzott latin-amerikai szappanoperák hatására észrevétlenül is megtanultak úgy-ahogy spanyolul és portugálul. A nyelvtanulás lélektani alapfeltétele annak a megértése, hogy az anyanyelvünk, akármennyire szeretjük is, csak egy a sok közül, és a világban való boldoguláshoz szükségünk van más nyelvek megismerésére. A külföldi filmek szinkronizálása ezt a természetes motivációt roncsolja szét.
A közszolgálati televíziók műsorának színvonalát és politikai egyoldalúságát sok jogos kritika éri. De ha már a kormány ennyire kisajátította őket, legalább a szinkron mellőzésével szolgáljon egy jó ügyet, a magyar lakosság idegennyelv-tudásának fejlesztését. Nem vagyunk butábbak a románoknál vagy a flamandoknál, mi is hamar megszoknánk a feliratos filmeket. A szinkron helyetti feliratozás ráadásul az idegen nyelvi készségek javítása mellett az anyanyelvi olvasást is segítené. Sokan egy-két mondatos magyar szövegeket is képtelenek megérteni. Egy népszerű, milliós nézettségű film feliratainak előbb kényszerű, majd természetesnek érzett elolvasása biztosan szórakoztatóbb lenne egy nyelvtanóránál. A szinkron száműzése és a feliratozás általánossá tétele egyszerre szolgálná az idegen nyelvek tanulását és anyanyelvünk jobb megértését.
A szerző publicista, volt EP-képviselő
