Beszélgettem a minap egy kertész szakemberrel, aki azt mondta, Budapesten minden fa kivágása bűnnek számít, hiszen a klímaváltozás miatt évről évre melegebb és élhetetlenebb lesz a főváros. A kormány viszont fütyül a környezetvédelemre, nem izgatja, hol és mennyi fát vágnak ki, sokszor az illetékes hivatalok is teljesen közömbösek. A lakosok tiltakozása, a civil szervezetek akciói arra utalnak, hogy az állampolgárok többsége viszont igenis érti a zöldterületek jelentőségét. Az elmúlt években a nagyobb fővárosi fakivágások a kormány vagy a gazdasági holdudvar beruházásaihoz kötődtek, ezért tarolták le a József nádor tér fáit egy mélygarázs érdekében, ezért esett az Orczy tér számos fája a közszolgálati egyetem áldozatául, ezért van veszélyben a városligeti közpark és a római-parti ártéri ligeterdő.
Most azonban egy fővárosi jobbikosnak sikerült belenyúlnia a darázsfészekbe. Tokody Marcell a Fővárosi Közgyűlés elé terjesztette azt a javaslatot, hogy Budapesten 2025-ig vágják ki az összes „vattázó” nyárfát, mivel a levegőben szálldogáló repítőszőrös termések zavarják az ezek környékén járókat. A közgyűlés hamarjában el is fogadta a javaslatot, utána jött a vita. Garay Klára, a Budapesti Városvédő Egyesület környezetvédelmi tagozatának vezetője meggondolatlannak nevezte a döntést. A jobbikos képviselő egy interjúban elismerte, fogalma sincs arról, hány érintett fa van. Vagyis a közgyűlés azelőtt döntött, hogy szakembereknél tájékozódott volna a helyzetről.
Garay Klára szerint bár a levegőben szálló szőrök valóban bosszantók-ingerlők, ám nem károsak. Ilyen termésük csak a kanadai nyár nőivarú egyedeinek van, miközben a több ezer fa kivágásával eltűnik az életünkből pont annyi árnyékot adó, levegőt tisztító lombkorona is: egy ötvenéves nyárfa évente 400 kilogramm szén-dioxidot nyel el. A biológus környezetvédő kifejtette: ezek a nyárfák mocsaras és vízparti területeken fordulnak elő gyakrabban, így a Római-parton, a Városligetben, a patakok és tavak partján – ahova mostanában lakóparkok, nyaralók, múzeumok, mélygarázsok, stadionok épülnek. Mi történik, ha ezeken a helyeken külön engedély nélkül elkezdik a favágásokat? S vajon a favágók meg tudják különböztetni a porzós és a termős nyárfát?
Bardóczi Sándor tájépítész arra figyelmeztet: a nyárfák fokozatos cseréje indokolt lehet, de az a tapasztalat, hogy általában először kivágják a nemkívánatos fákat – és aztán vagy ültetnek helyettük csemetéket, vagy nem. Ha igen, akkor sem biztos, hogy gondozzák. Közismert tény, hogy több tucat facsemetének sincs akkora ökológiai értéke, mint egy érett korú fának. A Levegő Munkacsoport szakértője pedig arra emlékeztetett, hogy tíz-tizenöt éve csak porzós, vagyis hímivarú fákat ültetnek, tehát a probléma a fák öregedésével magától megoldódik, nincs szükség kampányszerű kivágásokra.
A nyárfák kivágásáról szóló hírrel egy időben került nyilvánosságra, hogy Óbudán légtisztító utcabútort béreltek egy német cégtől, ami valójában egy mohafal, amelynek működését számítógép vezérli. A leírás szerint egy ilyen növényfal 275 fa légtisztító tevékenységével egyenértékű. Nekem ez elképzelhetetlenül soknak tűnik, hiszen még a sűrűn ültetett mohák fotoszintetizáló felülete sem túl nagy, de az értéket szakértők számolták ki, bizonyára alappal. Reméljük, nem humbugról van szó.
Azt azonban rémálmaimban sem akarom elképzelni, hogy a globális felmelegedéstől egyre jobban sújtott fővárosban a láncfűrész aktívabb működése miatt fokozatosan kevesebb lesz az árnyat adó lombfelület, és ezzel szemben szaporodnak a mohafalak, mondván, azok is tisztítják a levegőt, noha hűs árnyékot nem adnak. Még nem késő változtatni. Még vissza lehet lépni a városligeti abszurd beépítési tervektől, a római-parti mobil gát miatti fakivágásoktól. A nyárfák kivágási tervét is vissza lehet vonni. Akkor talán az unokáink is enyhülést kaphatnak még az évszázados fővárosi fák alatt.
