Kisebbségek vs. „Misiáda”

Az ukrán sajtót a magyar tiltakozásoknál jobban érdekelte Mihail Szaakasvili visszatérése

Ugorjunk azonban vissza két évet az időben, mert ez a „Misiáda” nem most kezdődött. Porosenko elnök ekkor gondolta úgy, hogy az éppen munkanélküli, életét amerikai pártfogóinál tengető Szaakasvilinek felajánlja az odesszai kormányzó posztját. A Krím elvesztése után jelentőségében ugyancsak megnőtt kikötőváros kulcsát, ahol egyrészről az oligarchák jóvoltából tombolt a korrupció, másrészről ott voltak az odesszai szakszervezetek házának felgyújtásával, nemzettársaik legyilkolásával megfélemlített, de a történtekkel meg nem békélő oroszok. Szaakasvili a hatalom szemében kitűnő választásnak tűnt, hiszen oroszbarátsággal nem vádolható, faltörő kosként pedig segített eltakarítani az útból az államfő politikai ellenlábasait. Előbb az Euromajdan után mindenható oligarcha Ihor Kolomojszkij befolyását sikerült visszaszorítani, majd Arszenyij Jacenyuk kormányfőt megbuktatni, eközben megnyesték a túlerősödő belügyminiszter, Arszen Avakov szárnyait is. Végül az ambiciózus Szaakasvili számára legfőbb ellenfélként Porosenko maradt. Ekkor jött válaszlépésként az állampolgárság megvonása.

Porosenko azonban nem számolt azzal, hogy az örök forradalmár Szaakasvili épp az ilyen helyzetekben érzi a leginkább otthonosan magát. Számára Ukrajna a jelenlegi állapotában kiváló terep a forradalom lángjának fellobbantására. A határon történtek így már csak első látásra tűnnek megmosolyogtató vásári lökdösődésnek. Szaakasvili ebből az akcióból csak jól jöhetett ki, míg a hatalom számára nem maradt igazán jó lépés. Szaakasvilinek csak el kellett érnie a határra. A többi már ment magától. A korrupcióval szemben kérlelhetetlenül fellépő „Misiko” a Majdan utáni hatalomban csalódottak szimbólumává vált. Ráadásul már nemcsak az aktivisták állnak mögötte, de Julija Timosenko, a lvivi polgármester, Andrij Szadovij vagy a Donbasz-csoportot pénzelő Kolomojszkij is. Porosenko a legjobban talán akkor járna, ha kiadná ellenfelét Grúziának. Ezzel persze exportálná a Szaakasvili jelentette feszültséget is a Kaukázuson túlra, ahol van gond enélkül is, így ebből a megoldásból aligha kérnek.

Szaakasvili most azzal fenyeget, hogy ami idáig volt, az csak a kezdet. A történet tehát folytatódik, s ha a kisebbségek diszkriminálása nem is rázza meg nagyon Európát, nagy kedvencének szemüvegén keresztül talán meglátja, mekkora a kupleráj Ukrajnában.