Meg az is marad jó időre, bár ha az elvándorlás és a kihalás tempóját nézem, nem tudni, ki lesz még itt mondjuk jó húsz év múlva. Akár a Belsőfaluban is. A cigányokat elnézve: ők vélhetően itt lesznek, talán sokkal többen, de legalább ennyien, mint most, mert az ő vándorlásuk egyhangú: szegénytelepről szegénytelepre. Kérdem a vezetőmet: volt-e, akinek sikerült kiverekednie magát ebből a sártengerből, létezik akár egyetlen sikersztori, ami a többieket is bátoríthatja, hogy azért van kiút a Sor sarából? Egyvalakit emlegetnek, de az sem városi nagyúr lett, csak a falu másik végébe költözött, egy kopott kis utcába, ahonnan jószerivel már kihaltak a magyarok. Kis lépés az embernek, nagy lépés a Soron élőnek. A Sor és a Felső utca között egy furcsa nevű kis utca húzódik. A Minekide utca – mert így hívják. Alig pár évtizede népesült be házakkal a faluszéli sáv. Amikor először hallottam a nevét, háromszor is visszakérdeztem: biztosan jól hallok? Egyszerű a történet. Amikor megjelentek itt az első házikók, és ennek nyomán utca létesült, egy arra járó illető sűrű hümmögések között rákérdezett: ugyan már, minek ide utca? Az itt lakók, úgy látszik, értették a viccet, meg hát jobb nevet keresve sem találhattak volna. A Sor neve is foglalt volt már, úgyhogy maradt ez a felelet nélküli kérdés utcanévnek. A lakók teljes komolysággal mondják a lakcímüket, ha erről esik szó: Minekide utca 99-es szám. Ott kint, a falu szélén, ahol azok a házikók dülöngélnek, az egyik jobbra, a másik balra.
A szerző református lelkész, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!