A baloldal nem tanul

A határon túli magyarokkal szembeni ellenségességnek nagy múltja van.

Amiben élünk, amit megszoktunk, azt könnyen elfogadjuk úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az ostoba eszmékkel is ez a helyzet. Ha kellően hosszú ideig találkozunk velük, végül úgy érezzük, ezek is csak vélemények a sok közül – függetlenül attól, hogy meghatározott társadalmi csoportokat kifejezetten sértenek.

Így járt a magyar társadalom a baloldal határon túli magyarokhoz fűződő viszonyával is. Egyre több jel utal ugyanis arra, hogy teljesen beletörődtünk abba: az önmagukat „demokratikus ellenzéknek” mondó pártok idegenként tekintenek a külhoni magyarokra. Mint egynémely rasszista csoportok a hazai cigányságra.

A baloldal határon túli magyarokhoz való nemhogy közömbös, hanem ellenséges viszonyulásának hosszú a múltja. Ennek egyik mérföldköve volt az MSZP 2004-es népszavazási kampánya, amelyben a külhoni magyarokat élősködő parazitáknak állították be, akik alig várják, hogy felzabálják a szociális ellátórendszert Magyarországon. A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, székelyföldi, vajdasági magyarság értetlenül állt e vádak előtt. Ilyesmivel a legszélsőségesebb szlovák, ukrán, román, szerb soviniszták sem illették őket.

A kettős állampolgárság, pontosabban az egyszerűsített honosításról szóló törvény elfogadása után is megmaradt ez a hozzáállás. Miután a Fidesz-kormány választójogot is adott a külhoni a magyaroknak, a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalíció azonnal annak visszavételét tűzte zászlajára. Azt mondták, jognak és kötelességnek együtt kell járnia, tehát csak az voksolhasson, aki viseli annak a következményeit is.

Nemrégiben hatalmas hisztériát csaptak a baloldalon, amikor a Jobbik elővette a műveltségi cenzus ötletét. Ennek értelmében alapfokú iskolai végzettséghez kötötték volna a választójogot. A felvetés kapcsán egyesek azonnal „lex romáról” és Jobbik-rasszizmusról harsogtak. Közben eszükbe sem jutott: a „demokratikus ellenzék” egyik pártja évek óta hangoztatja, hogy egy pontosan meghatározható társadalmi csoportot meg kell fosztani választójogától. Hogy ezt Gyurcsányék komolyan gondolták, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a megállapodás, amelyet szeptemberben írt alá nyolc baloldali és liberális párt az arányos választási rendszerről. Ezt záradékkal látták el, mert a Demokratikus Koalíció nem támogatta, hogy a határon túl állampolgárságot szerzett magyarok is voksolhassanak.

A törvényjavaslatba öntött koncepcióból végül kimaradt a megfosztásuk a választójogtól, de a végeredmény arra utal, hogy a szövegezők komoly engedményeket tettek a Gyurcsány-pártnak. A megszült vegyes választási rendszerben a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok egy külhoni választókerületet alkotnának, és ott összesen két országgyűlési képviselő lenne választható. Legalább ennyire fontos a törvényjavaslat 12. paragrafusa, amely szerint a magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgár a lakóhelye szerinti egyéni választókerület egy jelöltjére és egy országos listára szavazhat, míg a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgár a külhoni választókerület jelöltjeire adhatna le szavazatot, azok sorrendjének meghatározásával.

A baloldali pártok által megszövegezett javaslat a következőt jelentené: a két parlamenti mandátumra korlátozott külhoni magyar képviselet a 222 fősre emelt parlamenti létszám kevesebb mint egy százaléka lenne. Érdemes ezt a számot összevetni a horvátországi arányokkal, ahol a külföldön élő horvátoknak szintén van választójoguk. Az ottani száborban a képviselők két százalékát választja a horvát diaszpóra – vagyis kétszer akkora joga van beleszólni egy külhoni horvátnak anyaországa ügyeibe, mint egy határon túli magyarnak a sajátjába. Az igazán cseles megoldás az, hogy a külhoni magyarok már nem szavazhatnának a hazai pártlistákra. Ismert: a határon túl a hazai baloldali pártok támogatottsága szinte elenyésző (hosszú a 2004-es népszavazási kampány árnya), ott még jó ideig csak jobboldali pártok lesznek a befutók. Vagyis a baloldal a választási javaslatával lehetetlenné tenné a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok számára, hogy az általuk preferált pártra szavazzanak.

Az új baloldali törvényjavaslat így elsősorban arról árulkodik, hogy a beterjesztők továbbra sem tettek le arról, hogy korlátozzák a baloldal cigányai, a határon túli magyarok választójogát. De a javaslat nyílt beismerése annak is, hogy most már eszükben sincs olyan nemzetpolitikai programot írni, amellyel esetleg megnyerhetnék maguknak a külhoni magyar szavazókat. Ehelyett kizárólag az ellenfél szavazótáborának leszalámizásában bíznak. Mást nem, mindössze ennyit kínál a határon túli magyarságnak a „demokratikus ellenzék”.