Ha ezután nem érkezik meg a spanyol ajánlat, nem fordul ellene a fél magyar kézitársadalom. De megérkezett. Kivárva az országváltáshoz szükséges három évet, a spanyol állampolgársági esküre készülődött, amikor klubja egyéves szerződéshosszabbítást tett le eléje. Nagy, aki élethossziglani megállapodásban, visszavonulása után elnökségi posztban reménykedett, visszahőkölt. Pedig a katalánok minden 30 év feletti játékos esetében így járnak el, de ő másra számított, és tizenkilencre lapot húzott. Ha a dédelgetett álmok itt már nem válhatnak valóra, irány vissza az anyaföldre! Nem zavarta, hogy korábban egy egész csarnok fütyülte ki Veszprémben Barca-mezben, ahogy a szegediek haragja sem. Ha hiszünk a Barcelona akkori technikai igazgatója szavainak, a világ legjobban fizetett játékosaként tért vissza Magyarországra, s lett elnökségi tag a bakonyiaknál. Innen pedig már csak egy lépés volt a válogatott mez leporolása.
Nagynak becsületére vált, hogy nem világmegváltóként érkezett haza, beállt a sorba, és tette a dolgát ugyanolyan elszántan, mint a szakítás előtt. A szurkolók pedig azután, hogy milliószor elátkozták a nevét, köpönyegforgatónak bélyegezték, lassan visszafogadták a keblükbe, ő pedig gólokkal, blokkokkal, győzelmekkel törlesztette adósságát.
A spanyol kalandra ki emlékszik már, csak a 19-es számú magyar mez gazdája maradt meg. A mi hősünk. A mi Nagylacink.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!