A Momentum hipermarket

Rendszerváltást sem tilos ígérni, de fontos belátni, hogy mindennek vannak korlátai.

Miután elolvastam a párt programját, úgy éreztem, olyan politikai hipermarketbe léptem be, ahol a választó kedvére csemegézhet az ígéretes termékek között. Sokak kosara színültig telhet, annyi az ötlet. De mielőtt oligarcháink és bürokratáink menekülőre fognák, kénytelen vagyok néhány tűszúrást eszközölni a színes politikai léggömbön, amelyet a Momentum felengedett a közélet égboltjára.

Az első a program és a kormányok mozgásterének viszonya. Az ötletözön jó fele akkor lenne megvalósítható, ha Magyarország testületileg a Marsra költözne; ha hazánkat atomcsapás érné, és a romok alól előmászók mindent a nulláról kezdhetnének; ha Fekete-Győr András előtt a választópolgárok megvilágosulva térdre borulnának, és a párt próféciáit zokszó nélkül végrehajtanák. Az ígéretek többsége minimum kétharmados többséget igényel. Ezt minden érdeklődő azonnal átlátja. Innen csak egy lépés eljutni a kritikákig, amelyek a pártot a választók hülyének nézésével vádolják. A viccesebb kedvűek szerint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt programja is van annyira reális, mint a Momentumé. De azon legalább lehet nevetni.

A Momentum rutintalanságát mutatja, hogy a program alkotásakor elfelejtették: rendszerváltást is lehet ígérni, de fontos lenne belátni, hogy mindennek vannak korlátai. Már ha nem akarják átvenni a többi – általuk vehemensen támadott – párt népboldogító csalétkekre alapozott koncepcióit. Igen, ők is ebbe az irányba tartanak. A fő bizonyíték: nincs menetrend. Prioritások sincsenek. Minden egyszerre fontos. Így inkább víziónak minősíthető, amit kaptunk. „Mi így képzeljük el Magyarországot.”

A cél megvolna, de az oda vezető úton mélyek a kátyúk. Ilyen a bürokráciacsökkentő elképzeléscsomag. A Momentum megszüntetne minisztériumokat, állami intézményeket, de újakat is létrehozna, vagyis az innen adódó előnyökkel rögtön szembekerül a költségnövelés. A másik az adópolitika, közelebbről az áfa legfelső kulcsának csökkentése 25 százalékra. Ép elméjű ember nem hiheti, hogy a kétszázalékos könnyítés – átfogó áfareform helyett – versenyképessé teszi a gazdaságot. Ha az adóbeszedés hatékonysága a modern informatikai eszközök és módszerek alkalmazásával az általuk elvárt módon bővülne, miért nincs lehetőség egy egyszerűsített adórendszer bevezetésére – amelynek nyomai amúgy itt-ott fel is bukkannak a programban?

A végrehajtás fedezete, forrásai nemhogy teljes körűen, részleteiben sem igazán lelhetők fel. Az rendben lenne, hogy nem építünk több stadiont, meg Budapest–Belgrád-vasutat sem, de mi a helyzet például a honvédség igényeivel, amelyeknek a következő ciklusban reálisan több ezermilliárd forintra kellene rúgniuk? Lehet, hogy a Momentum békeszerető párt – ám NATO-tagok vagyunk. Kötelezettségekkel és a honvédség nem épp színvonalas általános állapotával. Vagy mennyibe kerül a Momentum szerint a hazai úthálózat rendbetétele? A MÁV és a Volán modernizálása?

Az energiaprogramról is essen két szó. Én is megújulópárti vagyok, de jeleznem kell, hogy a nap az év felében alacsonyan jár, tehát a naperőművek hatékonysága csökken. Emellett hazánkban kevés az olyan hely, ahol megfelelő a széljárás komoly teljesítményű erőművekhez. A lakossági programmal egyetértek, de önerő híján ide is évi több százmilliárd forint szükséges.

A Paks II. kapcsán tudnivaló, hogy a mindenkori kormánypártok mindig támogatják. Az ellenzék nem – de amint az adott párt helyzete változik, a véleménye is változik. A fejlesztést anno konszenzussal fogadták el, és nem véletlenül. Az atomenergia nem ördögtől való. A több kisebb atomerőmű viszont lázálom. Az orosz energiafüggőségről és a befolyásról kérdezzék meg az indiaiak véleményét, náluk a Roszatom mintegy húsz erőművet épít. Igaz, a beruházás átláthatóságának követelése természetesen jogos.

Mindezek mellett hiányolom a Momentum által annyira kedvelt civil szervezetekhez való pénzügyi viszony átalakítását. A magyarországi polgári és önszerveződő társadalom kialakulásának, jellegének egyik fő oka éppen az anyagiak hiánya. Egy politikai erő sem kezdeményezte az elmúlt két évtizedben, hogy az egyszázalékos szja-felajánlásokat megduplázzák vagy háromszorosára emeljék, akár úgy, hogy a jövedelemadó-kulcsot növelnék. A Momentum sem gondolkodik ilyesmiben. Érthető. Ők is politikai párttá váltak. De akkor miben különböznek a többiektől?

Problémáink nem attól fognak megoldódni, hogy jön a megváltó – akár momentumos logóval díszített palástban. Ez a gondolkodásmód azok sajátja, akik tekintélyelvű társadalmakban szocializálódtak. Ahol a vezér irányt mutat, a tömeg pedig követi őt. A valódi demokrácia más megközelítést igényel. Ehhez azonban nem a ma liberális véleményvezéreinek műveit kell tanulmányozni.