A végrehajtás fedezete, forrásai nemhogy teljes körűen, részleteiben sem igazán lelhetők fel. Az rendben lenne, hogy nem építünk több stadiont, meg Budapest–Belgrád-vasutat sem, de mi a helyzet például a honvédség igényeivel, amelyeknek a következő ciklusban reálisan több ezermilliárd forintra kellene rúgniuk? Lehet, hogy a Momentum békeszerető párt – ám NATO-tagok vagyunk. Kötelezettségekkel és a honvédség nem épp színvonalas általános állapotával. Vagy mennyibe kerül a Momentum szerint a hazai úthálózat rendbetétele? A MÁV és a Volán modernizálása?
Az energiaprogramról is essen két szó. Én is megújulópárti vagyok, de jeleznem kell, hogy a nap az év felében alacsonyan jár, tehát a naperőművek hatékonysága csökken. Emellett hazánkban kevés az olyan hely, ahol megfelelő a széljárás komoly teljesítményű erőművekhez. A lakossági programmal egyetértek, de önerő híján ide is évi több százmilliárd forint szükséges.
A Paks II. kapcsán tudnivaló, hogy a mindenkori kormánypártok mindig támogatják. Az ellenzék nem – de amint az adott párt helyzete változik, a véleménye is változik. A fejlesztést anno konszenzussal fogadták el, és nem véletlenül. Az atomenergia nem ördögtől való. A több kisebb atomerőmű viszont lázálom. Az orosz energiafüggőségről és a befolyásról kérdezzék meg az indiaiak véleményét, náluk a Roszatom mintegy húsz erőművet épít. Igaz, a beruházás átláthatóságának követelése természetesen jogos.
Mindezek mellett hiányolom a Momentum által annyira kedvelt civil szervezetekhez való pénzügyi viszony átalakítását. A magyarországi polgári és önszerveződő társadalom kialakulásának, jellegének egyik fő oka éppen az anyagiak hiánya. Egy politikai erő sem kezdeményezte az elmúlt két évtizedben, hogy az egyszázalékos szja-felajánlásokat megduplázzák vagy háromszorosára emeljék, akár úgy, hogy a jövedelemadó-kulcsot növelnék. A Momentum sem gondolkodik ilyesmiben. Érthető. Ők is politikai párttá váltak. De akkor miben különböznek a többiektől?
