A nyugalom ára

A kormány választási cukorkákat osztogat a 2,7 milliós nyugdíjas szavazótábornak.

A jövő évi választás – migránsozás utáni – talán legfontosabb belpolitikai témája, hogy mi a helyzet a nyugdíjasokkal. Bár ők sokszor érzelmi alapon döntenek – amit a kormánypropaganda részben erősít, részben ki is használ –, számukra húsba vágó kérdés az év végi szokásos nyugdíjkorrekció. Tavaly még óriási volt a felháborodás, mert a kormány első körben csak az idei évre tervezett inflációnak megfelelő 0,9 százalékos emeléssel számolt, ami gyakorlatilag a semmivel lett volna egyenlő. Miután ezt már szinte büntetésként fogták fel az érintettek, a kormány 1,6 százalékra korrigálta a mértéket (ez is csak havi ezer-kétezer forintot jelentett). Ezen túlmenően a kormány egy propagandalevél kíséretében tízezer forintos Erzsébet-utalványt küldött ki minden időskorúnak, értelmetlen módon még a külföldön élőknek is. Ez utóbbira idén is van kilátás, ha hihetünk Lázár János kancelláriaminiszternek. Nincs is abban semmi meglepő, ha a kormány ilyenkor választási cukorkákat osztogat a számára fontos szavazócsoportoknak, így a 2,7 milliós nyugdíjastábornak is.

De még hatásosabb csodafegyver lehet a kezében a nyugdíjprémium: ilyen ugyanis még nem volt, és a legbizarrabb az egészben az, hogy ezt az extra kifizetést a sokat szidott Bajnai-kormánynak köszönhetik a nyugdíjasok. Persze ez utóbbit nem sejthetik, ha csak a kormánypárti médiából tájékozódnak. Onnan csak annyit tudhatnak meg, hogy karácsony előtti ajándékként 125 ezer forintos átlagnyugdíj esetében mintegy 12 ezer forint ütheti a markukat. Igaz, ez csak egyszeri kifizetés, és nem épül be a nyugdíjba, de azért sokat nyomhat a latban, amikor az érintettek a szavazófülkébe lépnek jövő tavasszal.

A törvény úgy szól 2009 óta – némi módosítással –, hogy ha a bruttó hazai termék (GDP) legalább 3,5 százalékkal nő, és az államháztartás hiánya a tervezett szinten marad, akkor a fellendülésből külön prémium formájában részesedhetnek a nyugdíjasok. Vagyis nem különleges kegy, hogy ezt kifizeti a kormány, hiszen jogszabály van róla. Ezeket az egyébként nehezen teljesíthető kikötéseket a 2008-as válságot követően találta ki a Bajnai-kormány, amikor a költségvetés számára kibírhatatlan tehernek tűnt a 13. havi nyugdíj és a svájci indexálás szerinti kifizetés. Ez utóbbi módszer szerint ugyanis a nyugellátás nagyságát fele-fele arányban az infláció és a bérek növekedése határozta meg. A politikusok akkor úgy döntöttek, hogy amíg nem lesz itt tejjel-mézzel folyó Kánaán, addig nem lehet ehhez az indexáláshoz visszatérni, a nyugdíjak csak az árak változását követik, mást nem.

Az idősebb korosztály néhány évig jól járt az új rendszerrel: az Orbán-kormány ugyanis rendre felültervezte az inflációt, s noha megtehette volna, hogy utólag visszaveszi tőlük a többletpénzt, ilyesmi természetesen nem történt, hiszen választást akartak nyerni. Ily módon hat év alatt a nyugdíjak reálértéke átlagosan 9-10 százalékkal nőtt. Idén viszont megfordult a szokásos forgatókönyv: az árak gyorsabban nőttek a vártnál, ezért novemberben, januárig visszamenőleg egy összegben további 10-12 ezer forintot kaphatnak az érintettek. A prémiummal együtt tehát a havi nyugdíj ötödét is kihozhatja pluszban a postás, ami már nem aprópénz.

Jól érzik azonban az idősek, hogy valami még sincs rendjén. Bár a lehetséges nyugdíjszámítás rejtelmeiben csak kevesen igazodnak el, valószínűleg többeknek megfordult már a fejében, hogy sokkal többet kaphatnának most, ha visszaállna a svájci indexálás. Így az éves nyugdíjemelkedés mértéke felerészben a dinamikusan – idén például több mint tíz százalékkal – növekvő bérekhez kötődne, felerészben pedig az emelkedőben lévő inflációhoz. Ha például a várt béremelkedés tíz-, a drágulás üteme pedig háromszázalékos, akkor a nyugdíj öt plusz másfél, azaz hat és fél százalékkal nőhetne. Ehhez képest a kormány jövőre háromszázalékos nyugdíjemelést kínál – a felét sem annak, mint amit a svájci indexálás juttatna.

Valószínűleg még kevesebben tudják, hogy a mesterségesen felfűtött gazdaság számai immár két esztendeje lehetővé tennék a svájci indexálás alkalmazását, minden évben kétszer-háromszor is nagyobb lehetett volna a nyugdíjemelés. S miután a kormány az utóbbi időben azzal kampányol, hogy milyen fantasztikusan teljesít a gazdaság, a forrásnak is meg kell lennie hozzá. Mégsem hozza vissza a nyugdíjasoknak kedvezőbb módszert, illetve nem hajlandó emelni a 2008 óta változatlan 28 500 forintos nyugdíjminimumon. Persze akkor nem költhetne több mint 200 milliárd forintot a futballstadionokra, s a haveri zsebekbe is jóval kevesebb jutna.

Így viszont garantálható az idősebbek fokozatos leszakadása, hiszen már két éve elindult egy folyamat, amely során a bérekhez képest elértéktelenednek a nyugdíjak. Ezen pedig már nem segít az egyszeri nyugdíjprémium vagy az Erzsébet-utalvány.