A szennyes ruha

Valójában nem a Jobbik és a Fidesz, hanem a Fidesz és az MSZP van azonos oldalon.

Mi a nagyobb bűn? „Komcsizni, buzizni, cigányozni, zsidólistázni”, ahogy tette azt a (korábbi) Jobbik, vagy a nemzetgazdaság oly mértékű tönkretétele, amelynek nyomán csak a valutaalap menthette meg az országot az államcsődtől? Lendvai állításával szöges ellentétben nem a Jobbik és a Fidesz, hanem a Fidesz és az MSZP van azonos oldalon – a tőke és az újgazdagok, a korrupció és az állam emlőjén meggazdagodók oldalán. Igaz, hogy a Jobbik sok éven át nemzetünk legcsúnyább görcseiben és legfájdalmasabb sebeiben vájkált, de az a gazdaságpolitika, amely mára a magyarok vásárlóerő-paritáson számított nettó átlagkeresetét a bolgár és a román szint közelébe, a többi 25 EU-tagállam – így a fejlett nyugatiakon kívül Szlovákia, Észtország, Horvátország, Csehország, Szlovénia, Lengyelország, Litvánia és Lettország – alá süllyesztette, nem a Jobbik, hanem az MSZP és a Fidesz dicstelen műve.

Persze ízlés kérdése, de nem hiszem, hogy azoknak, akik hét és fél év után sem hajlandók szembenézni az országlásuk alatt történtekkel, joguk lenne másokat „hullarablónak”, „keselyűnek”, „sakálnak” minősíteni – mintha ezek a komcsizásnál és a cigányozásnál ildomosabbak lennének – azért, mert a korábban rájuk szavazókat meg akarják szólítani. Nem az lenne inkább a „demokratikus, európai Magyarország” mellett – elmondása szerint – elkötelezett Lendvai dolga, hogy egy európai életszínvonalat biztosító gazdaságpolitika kimunkálásán fáradozzon mások ócsárlása helyett? Nem, ő a tetemesen kinyílt bérolló visszazárása helyett ismét a tőke segítségére siet azzal, hogy az efféle kezdeményezést elveti, mert az „mérgező szószban ázik”. Tényleg nem érti ez a politikus, hogy a demokratikus európai Magyarországhoz európai teljesítőképességgel bíró nemzetgazdaságra lenne szükség? És azt sem, hogy az igazi méreg az a társadalmi kettészakadás, kilátástalanság és megalázottság, amely az országban az ezredforduló óta kialakult?

A kételyek persze jogosak. Van még út a Jobbik előtt, mire csúnya múltja mögötte marad. De ahhoz képest, ahol a Jobbik tart, miután bocsánatot kért antiszemita és egyéb szélsőséges politikájáért, hol tart az MSZP – és tegyük hozzá: Gyurcsány Ferenc pártja is –, amely arra sem képes, hogy elhatárolódjon korábbi katasztrofális gazdaságpolitikájától? Hol van ezeknek a kételyeknek, illetve a Jobbik vétkeinek a súlya az MSZP és a Fidesz állam- és nemzetrombolásához képest? Ha nem lehet megbocsátani a Jobbik korábbi antiszemitizmusáért, hogyan lehet megbocsátani több tízezer magyar család kilakoltatásáért? Amikor tehát Lendvai Ildikó ébresztőt kiált, pontosan mire szeretné a pártját ráébreszteni?