Az ismeretlen bürokrata

A beidegződéseken most sem sikerült túllépni. A körülmények lehetővé tették volna.

Hogy Csepreghy mennyire nem érti, mekkora hibát követett el ez a kormány is, fényesen igazolja az a megjegyzése, miszerint bár a bürokráciát számszerűen nem sikerült csökkenteni, sőt az államapparátusban dolgozók létszáma növekedett is, ám szerinte az átszervezés következtében 12 milliárd forintot megspóroltak, és „az állami, gazdasági és társadalmi versenyképesség lényegében sínre van téve”.

Semmi sem áll távolabb a valóságtól. Elegendő rákeresni az interneten a hazai kis- és nagyvállalkozók e tárgyban tett nyilatkozataira. De legalább a kormány és Csepreghy Nándor, elégedett. Az ügyben érintett másik oldal kevésbé. Ráadásul a kormány – rendszerszervezési és üzemeltetési ismeretek híján – elszalasztja a történelmi esélyt arra, hogy legalább itt megteremtse a nemzeti közmegegyezést, melynek hiányát egyéb területeken is boldog-boldogtalan firtatja. És amelynek megteremtése az ország minőségi szintet lépő fejlődésében kulcskérdés. Ugyanis rég nem a nemzeti össztermék (GDP) növekedése a kulcs. A bürokrácia leépítését mindenki szorgalmazza, tehát ebben nincs és nem is lenne vita. Sajnos intézkedés sincs. A hazai államigazgatás még mindig Parkinson törvénye alapján működik.

A választás közeledtével a bürokrácia csökkentését minden párt menetrendszerűen megígérte, majd kormányra jutván a projektbe ünnepélyesen belebukott. A Fidesz is az „elmúlthétév” alatt. A kérdés mára annyira elcsépeltté vált, hogy a kampány üzemmódra kapcsolt pártok programjában nem is nagyon lehet megtalálni. Pedig jó lenne, ha egymás pokolba küldözgetése helyett erről is esne szó időnként, majd a szót tettek is követnék.

Ugyanis az állam- és a közigazgatás nagy rendszereinek modernizálása volt a „csodafegyver”, amely például a balti államokat az euróövezetbe juttatta. Továbbá ezzel az eszközzel lehet a versenyszféra hatékonyságát és nemzetközi versenyképességét oly módon növelni, hogy az a cégeknek ne kerüljön pénzükbe, sőt költségeik csökkenjenek. Ez a valódi köztehercsökkentés, nem pedig a zsonglőrködés különféle adókkal és gázszámlákkal. Ha a fent idézett nyilatkozatot tévő kormánytisztviselő szerint immár sínen vagyunk, akkor félő, hogy az adott sínpár vakvágánynak bizonyul. Sokadszor a kiegyezés óta eltelt 150 év során.

A probléma tényleg egyidős a kiegyezéssel, és bizton állítható, hogy Magyarország modernizációjának gátja volt és maradt mindmáig. Nem sokat változott a helyzet. Császárok, kormányzók, párttitkárok, miniszterelnökök jöttek-mentek, de az ismeretlen ügyintéző maradt. Sokan úgy gondolhatják, ideje lenne neki szobrot állítani, hiszen nélküle nem tartanánk ott, ahol. Teljesen igazuk van.