Mint fentebb említettem, több mint kétezer állás betöltetlen az ország 180 településén. Ezt jelenleg úgy hidalják át, hogy az iskolák pedagógusai pótolják a hiányzókat. Ha a gyermekeknek kis szerencséjük van, szakszerű helyettesítéssel sikerül haladniuk a tananyagban. Rétvári államtitkár úgy véli, a tanárhiányt az igazgatóknak kell megoldaniuk, mivel korábban is előfordult, hogy egy-egy tanár felmondott. De nem csupán ez a gond. Nem véletlenül emelte ki Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, hogy a pedagógushiányos időszakban nemcsak azt a gyereket éri kár, akinek nincs szaktanára, tanító nénije, logopédusa, hanem azt is, akinek van tanára, ám ő annyira túlterhelt, hogy saját óráit sem tudja olyan minőségben leadni, ahogy kellene.
A tanárhiány pontos mértékéről akkor kaphatnánk valós képet, ha a Klebelsberg Központ tankerületei, valamint a szakképzési centrumok nyilvánosságra hoznák, hogyan alakult a helyettesítési és a túlóraszám. Ezt egyelőre nem osztják meg sem a szakmával, sem a nyilvánossággal. Így ugyanis rá lehet fogni a félig üres tanárira, hogy félig tele van. Akárcsak a söröskrigli.
