Tisztelettel figyelem Róna Péter megnyilatkozásait. Akkor is, ha ezúttal vitánk van. Múlt heti írásában „uszítás”-nak minősíti figyelmeztetésemet, amelyet a Vona Gábor által megszólított baloldali választóknak szántam. A Jobbik elnöke Botka László visszalépését követően táborába hívta a szocialista szimpatizánsokat. Csakhogy nekünk nem Orbán személye, hanem a rendszere az ellenfelünk. A politika lényegét tekintve pedig a Fidesz és a Jobbik kevéssé különbözik egymástól. Gyakran épp a jobbikos politikusok panaszolják el, hogy a Fidesz lopja a programjukat. Miért támogatnánk akkor a Fidesz1 helyett a Fidesz2-t?
Róna Péternek gondja van azzal is, amit a Jobbikról mondok, és azzal is, hogy én, egy szocialista mondom. „Hol van a Jobbik vétkeinek a súlya az MSZP és a Fidesz állam- és nemzetrombolásához képest?” Ebből a szempontból „nem a Jobbik és a Fidesz, hanem a Fidesz és az MSZP van azonos oldalon”. Nem a szocialista kormányok kritikája bánt, abban legfeljebb vitatkozom. A veszély a rossz választóvonal, amely a „régieket”, az eddig kormányzókat sorolja az egyik oldalra, és velük szemben azonos oldalon találhatják magukat az „újak”, a 2010 utáni demokratikus pártok a Jobbikkal.
A Jobbik ugyan még nem kormányzott, de ettől még nem politikai szűz. Nem tette azzá az sem, hogy miután Orbánék elfoglalták témáikat és helyüket a politikai térképen, Vona a kiszorulás helyett inkább a közép felé menekült.
Róna Péter velem szemben azt állítja: „A Jobbik nem felelős a Soros-plakátokért, nem igaz, hogy ugyanúgy brüsszelezik, és az sem, hogy Putyinhoz törleszkedik. Nem igaz, hogy Paks ügyében a Jobbik és a Fidesz egyetért.” Nos: A Jobbik már javában cukisodott, amikor ma is érvényes 2014-es programjában kezdeményezte, hogy a Sorossal kapcsolatba hozott civil szervezeteket „orosz minta alapján” „ügynökszervezetté nyilvánítsák”. Jobbikos képviselő (Hegedűs Lorántné) volt az első a magyar országgyűlésben, aki Soros kiutasítását követelte. „Mikor utasítják ki hazánkból Soros Györgyöt és ügynökeit? Meddig folytathatja ámokfutását Soros György Magyarországon?” - kérdezte Orbántól. Amikor végül a Jobbik is aláírta a CEU ügyében az alkotmánybírósági beadványt, Szávay István így magyarázkodott híveiknek: „A kormány inkább megtehetné, hogy eljárást indít Soros ellen”, Vona pedig facebook oldalán szögezte le: Soros a magyarság ellenségének tekinthető.
A Jobbik programjában Paksról ez áll: „Preferáljuk az Oroszországgal való együttműködést a paksi atomerőmű bővítése kapcsán”. Idén augusztusban Gyöngyösi Márton egy konferencián megerősítette egyetértésüket a paksi bővítéssel, és „túl nagy hisztériáról” beszélt az orosz befolyással kapcsolatban. A Jobbik még Orbánt is bírálja azért, mert az nem vétózta meg az Unió szankcióit Oroszországgal szemben.
Ami az Unióhoz való viszonyt illeti, a néppártosodás bejelentése óta valóban mérsékeltebb a hangnem. De Vona még annyira sem kért elnézést a zászlóégetésért, amelyen maga mondott beszédet, mint felemás módon (fenntartva, hogy a Jobbik soha nem volt antiszemita, cigányellenes és rasszista) a zsidókat és cigányokat sértő „rossz mondatokért”. 14-es programjuk fejezetének ez a címe: „Tagok legyünk, vagy szabadok?”, és azóta is versenyt átkozzák a Fidesszel az európai multikulti és kvóta rémét.
Róna Péter nem látja jelét a Jobbik Horthy-kultuszának és korlátozó szociálpolitikájának sem. Pedig ez a párt ünnepli Horthy bevonulását Budapestre, az ő képviselőjük kezdeményezett Horthy Miklós utcát a kormányzó „példamutató helytállása” miatt. Ők szeretnék a szociális ellátást fegyelmezésre is használni, újabb feltételekhez kötnék az ellátásokat, a 3. vagy 4. gyerek után a családi pótlék helyett csak adókedvezményt alkalmaznának, a segélyezetteknek nem pénz, csak szociális kártya járna, mindenütt az érpataki modellt vezetnék be, újraindítanák a Magyar Gárdát. „Senki se aggódjon, remekül összefér a néppártosodással”-nyugtat Volner alelnök.
Figyeltem Róna Péter kemény bírálatára is a mi kormányainkat illetően. Nyilván sokmindent másképp gondolok, de én is számos hibát látok. A legfájdalmasabb az, hogy mi sem tudtuk beindítani a mobilitás liftjeit, többet tenni a szegénység ellen. Túlköltekeztünk az infrastrukturális fejlesztésekkel, abban a reményben, hogy ezek majd munkahelyeket hoznak a leszakadó térségekbe. Nem ismertük fel, hogy manapság még a gazdaság fejlesztéséhez is az emberbe, annak tudásába és egészségébe kell befektetni. Ezer dolgot tudok lakáspolitikától hitelezésig, amit jobban kellett volna csinálni. Ám az előző és a mostani kormányok társadalompolitikája nem folytonos. Az előbbi a társadalmi különbségek csökkentését célozta, az utóbbi a növelését hozta. Az Eurostat adatai szerint a legfelső és legalsó ötöd közti különbség 2010-ig négyszeresről 3,4-szeresre csökkent, azóta 4,3 szorosra nőtt.
Róna Péter egy interjújában megnevezte 2018. tétjét: a szent istváni küldetést tagadó orbanizmus vagy Szent István útjának folytatása Európába. Egyetértek. De ha ez a kérdés, akkor a Fidesz és a Jobbik válasza hasonló: távolabb visz Európától. A demokratikus pártoké pedig közelebb. Ez a valódi választóvonal. Ezért az egyetlen mondat, ami fáj Róna Péter írásából, ez: „Mi a nagyobb bűn? Komcsizni, buzizni, cigányozni, zsidólistázni vagy a nemzetgazdaság oly mértékű tönkretétele”, amit a korábbi kormányoknak tulajdonít. Nem. Ilyen mérlegelés nincs. Nincs az a gazdaságpolitikai hiba, ami összevethető azzal, ha valaki beleköp a dunaparti cipőkbe.
A szerző az MSZP volt elnöke
Róna Péter válasza
Írásomban kifejezetten elítéltem a Jobbik múltját, de még azt is kifejtettem, hogy a Jobbikkal szembeni kételyek fenntartása jogos lehet annak ellenére, hogy a Jobbik az elmúlt két évben láthatóan irányt változtatott. Lendvai Ildikó ezt cukisodásnak látja, én ennél valamivel többnek.
A lényeg, azonban két másik kérdésben rejlik:
1) helyes-e a Jobbikot kategorikusan és mindörökre elutasítani korábbi politizálása alapján, vagy elgondolható egy olyan feltételrendszer, amelynek teljesítésével a Jobbik rehabilitálható, kiváltképp most, amikor az Orbán-rendszer leváltása nehezen képzelhető el a Jobbik részvétele nélkül; és
2) Lendvai Ildikó álláspontja szerint az MSZP kormányzása és a Duna-parti cipőkbe köpés nem tehető egyazon mérlegre. Az előbbi megbocsátható hiba, míg az utóbbi megbocsáthatatlan bűn. Én úgy vélem, hogy egyik sem megbocsátható, de egy kollektíva esetében – legyen az egy párt vagy egy egész nemzet – a megtisztulás egyaránt lehetséges. Lendvai Ildikó egyrészt nem látja az MSZP megtisztulásának szükségességét – mert csak hibát, és nem súlyos értékzavart lát –, másrészt nem látja a Jobbik megtisztulásának lehetőségét, mert a párt korábbi megnyilvánulásai egyenértékűek az eredeti bűnnel. Egyik álláspontjával sem értek egyet; a cipőbe köpés, bár maradéktalanul elítélendő, mi több, büntetendő, nem szolgálhatja az MSZP kormányzásának relativizálását.
Végül pedig Botka László megbuktatása után az MSZP-t demokratikusnak minősíteni nem tűnik meggyőzőnek.
