Lendvai Ildikó válasza Róna Péternek

Tisztelettel figyelem Róna Péter megnyilatkozásait. Akkor is, ha ezúttal vitánk van.

Tisztelettel figyelem Róna Péter megnyilatkozásait. Akkor is, ha ezúttal vitánk van. Múlt heti írásában „uszítás”-nak minősíti figyelmeztetésemet, amelyet a Vona Gábor által megszólított baloldali választóknak szántam. A Jobbik elnöke Botka László visszalépését követően táborába hívta a szocialista szimpatizánsokat. Csakhogy nekünk nem Orbán személye, hanem a rendszere az ellenfelünk. A politika lényegét tekintve pedig a Fidesz és a Jobbik kevéssé különbözik egymástól. Gyakran épp a jobbikos politikusok panaszolják el, hogy a Fidesz lopja a programjukat. Miért támogatnánk akkor a Fidesz1 helyett a Fidesz2-t?

Róna Péternek gondja van azzal is, amit a Jobbikról mondok, és azzal is, hogy én, egy szocialista mondom. „Hol van a Jobbik vétkeinek a súlya az MSZP és a Fidesz állam- és nemzetrombolásához képest?” Ebből a szempontból „nem a Jobbik és a Fidesz, hanem a Fidesz és az MSZP van azonos oldalon”. Nem a szocialista kormányok kritikája bánt, abban legfeljebb vitatkozom. A veszély a rossz választóvonal, amely a „régieket”, az eddig kormányzókat sorolja az egyik oldalra, és velük szemben azonos oldalon találhatják magukat az „újak”, a 2010 utáni demokratikus pártok a Jobbikkal.

A Jobbik ugyan még nem kormányzott, de ettől még nem politikai szűz. Nem tette azzá az sem, hogy miután Orbánék elfoglalták témáikat és helyüket a politikai térképen, Vona a kiszorulás helyett inkább a közép felé menekült.

Róna Péter velem szemben azt állítja: „A Jobbik nem felelős a Soros-plakátokért, nem igaz, hogy ugyanúgy brüsszelezik, és az sem, hogy Putyinhoz törleszkedik. Nem igaz, hogy Paks ügyében a Jobbik és a Fidesz egyetért.” Nos: A Jobbik már javában cukisodott, amikor ma is érvényes 2014-es programjában kezdeményezte, hogy a Sorossal kapcsolatba hozott civil szervezeteket „orosz minta alapján” „ügynökszervezetté nyilvánítsák”. Jobbikos képviselő (Hegedűs Lorántné) volt az első a magyar országgyűlésben, aki Soros kiutasítását követelte. „Mikor utasítják ki hazánkból Soros Györgyöt és ügynökeit? Meddig folytathatja ámokfutását Soros György Magyarországon?” - kérdezte Orbántól. Amikor végül a Jobbik is aláírta a CEU ügyében az alkotmánybírósági beadványt, Szávay István így magyarázkodott híveiknek: „A kormány inkább megtehetné, hogy eljárást indít Soros ellen”, Vona pedig facebook oldalán szögezte le: Soros a magyarság ellenségének tekinthető.

A Jobbik programjában Paksról ez áll: „Preferáljuk az Oroszországgal való együttműködést a paksi atomerőmű bővítése kapcsán”. Idén augusztusban Gyöngyösi Márton egy konferencián megerősítette egyetértésüket a paksi bővítéssel, és „túl nagy hisztériáról” beszélt az orosz befolyással kapcsolatban. A Jobbik még Orbánt is bírálja azért, mert az nem vétózta meg az Unió szankcióit Oroszországgal szemben.

Ami az Unióhoz való viszonyt illeti, a néppártosodás bejelentése óta valóban mérsékeltebb a hangnem. De Vona még annyira sem kért elnézést a zászlóégetésért, amelyen maga mondott beszédet, mint felemás módon (fenntartva, hogy a Jobbik soha nem volt antiszemita, cigányellenes és rasszista) a zsidókat és cigányokat sértő „rossz mondatokért”. 14-es programjuk  fejezetének ez a címe: „Tagok legyünk, vagy szabadok?”, és azóta is versenyt átkozzák a Fidesszel az európai multikulti és kvóta rémét.

Róna Péter nem látja jelét a Jobbik Horthy-kultuszának és korlátozó szociálpolitikájának sem.  Pedig ez a párt ünnepli Horthy bevonulását Budapestre, az ő képviselőjük kezdeményezett Horthy Miklós utcát a kormányzó „példamutató helytállása” miatt. Ők szeretnék a szociális ellátást fegyelmezésre is használni, újabb feltételekhez kötnék az ellátásokat, a 3. vagy 4. gyerek után a családi pótlék helyett csak adókedvezményt alkalmaznának, a segélyezetteknek nem pénz, csak szociális kártya járna, mindenütt az érpataki modellt vezetnék be, újraindítanák a Magyar Gárdát. „Senki se aggódjon, remekül összefér a néppártosodással”-nyugtat Volner alelnök.

Figyeltem Róna Péter kemény bírálatára is a mi kormányainkat illetően. Nyilván sokmindent másképp gondolok, de én is számos hibát látok. A legfájdalmasabb az, hogy mi sem tudtuk beindítani a mobilitás liftjeit, többet tenni a szegénység ellen. Túlköltekeztünk az infrastrukturális fejlesztésekkel, abban a reményben, hogy ezek majd munkahelyeket hoznak a leszakadó térségekbe. Nem ismertük fel, hogy manapság még a gazdaság fejlesztéséhez is az emberbe, annak tudásába és egészségébe kell befektetni. Ezer dolgot tudok lakáspolitikától hitelezésig, amit jobban kellett volna csinálni. Ám az előző és a mostani kormányok társadalompolitikája nem folytonos. Az előbbi a társadalmi különbségek csökkentését célozta, az utóbbi a növelését hozta. Az Eurostat adatai szerint a legfelső és legalsó ötöd közti különbség 2010-ig négyszeresről 3,4-szeresre csökkent, azóta 4,3 szorosra nőtt.  

Róna Péter egy interjújában megnevezte 2018. tétjét: a szent istváni küldetést tagadó orbanizmus vagy Szent István útjának folytatása Európába. Egyetértek. De ha ez a kérdés, akkor a Fidesz és a Jobbik válasza hasonló: távolabb visz Európától. A demokratikus pártoké pedig közelebb. Ez a valódi választóvonal. Ezért az egyetlen mondat, ami fáj Róna Péter írásából, ez: „Mi a nagyobb bűn? Komcsizni, buzizni, cigányozni, zsidólistázni vagy a nemzetgazdaság oly mértékű tönkretétele”, amit a korábbi kormányoknak tulajdonít. Nem. Ilyen mérlegelés nincs. Nincs az a gazdaságpolitikai hiba, ami összevethető azzal, ha valaki beleköp a dunaparti cipőkbe.

A szerző az MSZP volt elnöke  

Róna Péter válasza

Írásomban kifejezetten elítéltem a Jobbik múltját, de még azt is kifejtettem, hogy a Jobbikkal szembeni kételyek fenntartása jogos lehet annak ellenére, hogy a Jobbik az elmúlt két évben láthatóan irányt változtatott. Lendvai Ildikó ezt cukisodásnak látja, én ennél valamivel többnek.

A lényeg, azonban két másik kérdésben rejlik:

1) helyes-e a Jobbikot kategorikusan és mindörökre elutasítani korábbi politizálása alapján, vagy elgondolható egy olyan feltételrendszer, amelynek teljesítésével a Jobbik rehabilitálható, kiváltképp most, amikor az Orbán-rendszer leváltása nehezen képzelhető el a Jobbik részvétele nélkül; és

2) Lendvai Ildikó álláspontja szerint az MSZP kormányzása és a Duna-parti cipőkbe köpés nem tehető egyazon mérlegre. Az előbbi megbocsátható hiba, míg az utóbbi megbocsáthatatlan bűn. Én úgy vélem, hogy egyik sem megbocsátható, de egy kollektíva esetében – legyen az egy párt vagy egy egész nemzet – a megtisztulás egyaránt lehetséges. Lendvai Ildikó egyrészt nem látja az MSZP megtisztulásának szükségességét – mert csak hibát, és nem súlyos értékzavart lát –, másrészt nem látja a Jobbik megtisztulásának lehetőségét, mert a párt korábbi megnyilvánulásai egyenértékűek az eredeti bűnnel. Egyik álláspontjával sem értek egyet; a cipőbe köpés, bár maradéktalanul elítélendő, mi több, büntetendő, nem szolgálhatja az MSZP kormányzásának relativizálását.

Végül pedig Botka László megbuktatása után az MSZP-t demokratikusnak minősíteni nem tűnik meggyőzőnek.