A világlapok közül a Le Figaro nem mindig fúj egy követ a balliberális logokráciával. Viszont washingtoni tudósítója ekkor versenyre kelt Trump elnök és a szoborvédők ócsárlásában. Rasszista erőszak: politikai vihar a Fehér Házban, illetve Trump Amerikája rasszista csapdában – ilyen címeket olvashatott a nagyérdemű, akinek ajánlott, hogy csak a sorok közét olvassa, ha nem kíván a globális média által sugallt torz kép hatása alá kerülni. Igaz: mellékesen az is ott szerepelt, hogy az antirasszista ellentüntetők „néha agresszívak”.
A hangadó világlapokba belenézve még meglepőbb volt, hogy Lee tábornokról (1807–1870) nem esett bővebben szó. Abból a kevésből többnyire az derült ki, hogy gyűlöletes rasszista és a rabszolgaság támogatója volt. Még a Wikipédia szócikke is mást mond erről. Lee tábornok a Texasért vívott háborúban többször kitüntette magát, noha nem helyeselte azt. Úgy gondolta, a két ország békésen is elintézhette volna vitáit. Mindkét tábor szerette volna megnyerni magának. Ellenezte a déliek elszakadási szándékát, felszabadította rabszolgáit, az északiak érveinek jó részét magáénak vallotta. A szülőföld hívószava – amelyre a szobordöntögetőknek nincs fülük – azonban erősebbnek bizonyult.
Lee kiváló hadvezéri képességei ellenére sem tudta megakadályozni az északiak győzelmét. 1865. április 9-én letette a fegyvert. Az általa kikötött fegyverletételi egyezmény azonban magában foglalta, hogy hadseregének minden katonája mentes marad a felelősségre vonástól, ha tartózkodik a törvények megszegésétől. A déliek becsületét megmentette. Azután mindent megtett a kiegyezésért, és újra felesküdött az alkotmányra. Miután egyetemi elnökké választották, kizáratta a rasszista megnyilvánulásokért felelős diákokat.
Ennek ellenére a bosszúért lihegő északi hangadók elvitatták a győztes Grant és tábornokai jogát a kegyelemosztásra. Ezt egyedül az elnök tehette meg. Andrew Johnson ezért kegyelmi kérvények benyújtását követelte a Konföderáció vezetőitől. Lee kegyelemért folyamodott, de külön benyújtott kérvényének két példányát soha nem iktatták egybe, így „adminisztratív okokból” egyik sem számított érvényesnek. Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb hadvezére 1975-ben Gerald Ford elnöktől kapta vissza – post mortem – állampolgári jogait, kegyelmet pedig Jimmy Cartertől kapott. Maholnap a „haladárok” szerint e két elnök is rasszistának minősül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!