A XVI. századi Anglia legégetőbb problémája új önképének kialakítása volt. VIII. Henrik erőszakos válása miatt elszigetelte országát a keresztény világtól. Ő és Erzsébet lánya – a későbbi anglikán királynő – irigykedve tekintett Hispániára, és sűrűn használták ellene a rágalmazó propagandát.
Michael Hesemann a Sötét alakok – Mítoszok, legendák és hazugságok a katolikus egyház történetében című könyvében példák garmadával bizonyítja, hogy célzott hamisításokkal, álhírekkel vérszomjas és kapzsi elnyomóknak tüntették fel az ellenfelet, vagyis a spanyolokat. A félrevezető kampány célja a nagyhatalom lejáratása, a brit rablóportyák legitimálása és Erzsébet riválisának, Stuart Máriának a kirekesztése volt. A lejáratott katolikus főhatalom pedig jól jött nemcsak a protestánsoknak, hanem a háborús ellenfeleknek, Angliának és Hollandiának is. Az Ibériai-félszigeten neve is van a spanyolellenes propagandának: leyenda negra, azaz fekete legenda. Pedig Spanyolország jelentős kultúrnemzet, és mint kiderült: történelme semmivel sem kegyetlenebb másokénál. A fekete legenda azonban tovább él, nyomait, toposzait a tankönyvekben is megtalálni. Sőt, az utóbbi évtizedek publikációinak tanúsága szerint új áldozata a katolikus egyház.
Hasonló propagandát láttunk Charlottesville kapcsán is. Mint ismeretes, a demokrata, azaz balliberális városvezetés Lee tábornok szobrát támadta a múlt önkényes átírása jegyében. A Kárpát-medencei magyar napilapokban (hogy a „világlapokról” ne is beszéljünk) jó ismertető- és elemzőcikkek születtek, de a lényeg valahogy mindig elsikkadt: a fő felelősség a három ember haláláért a döntést kicsikaróké. Ők tudhatták, hogy mit váltanak ki, és politikai céljuk volt vele. Ismét előcsalogatni a fehér ember feltételezett szunnyadó rasszizmusát, és arra kényszeríteni Donald Trump elnököt – akinek megválasztásába nem képesek belenyugodni –, hogy határolódjon el volt szavazóitól. Nem mentegetni kívánom a szoborvédők oldalán megjelent szélsőségeseket, de az igazi szélsőség, az indítótáp a szobor eltüntetését meghozó döntés volt, és ezért a tetteseknek felelniük kellene a bíróság előtt, ha már úgy alakult, hogy a nyugati világban az emberi jogi diktátumok erősebbek, mint az autonóm állami, nemzeti politika.
