Általános feltételezés, hogy Soros György menekültügyi gondolatai és javaslatai mögött valamiféle gazdasági érdek bujkál, hogy a menekültek támogatása számára pénzügyi nyereséggel jár. Ezek szerint Soros liberális eszmevilága pártolja a korlátlan népvándorlást, mert neki ebből haszna származik. A feltételezés azonban alaptalan.
Bár a rendszerváltást követő vadkapitalista években Sorosnak megvolt a lehetősége a magyar gazdaság döntő részének felvásárlására, nem vett részt a privatizációban, nem vett meg semmit. Nincs se bankja, se gyára, se földje Magyarország területén. Elajándékozott több mint 100 milliárd forintot, létrehozta a Közép-európai Egyetemet, de cserébe nem szerzett tulajdont semmi fölött sem. Az elmúlt években bármikor bedönthette volna a magyar államot, bármikor elindíthatott volna egy spekulációs lavinát hazánk ellen, de ilyen szándékra utaló neki tulajdonítható jeleket még senki sem mutatott fel.
De még az sem igaz, hogy a magyar vagy bármelyik más állam leépítésén fáradozott volna. Határozottan ellenezte a Clinton elnök nevével fémjelzett pénzügyi deregulációt, nevezetesen a Glass Steagall törvény eltörlését, élesen bírálta az EU bankpárti politikáját Görögországgal szemben, és rendre síkra szállt az állam szabályozó felelőssége mellett.
Esete klasszikus példája annak a fogalmi zavarnak, ami összekeveri a POLITIKAI liberalizmus gondolatvilágát a GAZDASÁGI liberalizmussal. Soros politikai és kulturális értelemben liberális – tehát pártolja az egyén szabadságjogait és a sokféleséget –, miközben ellenzi a gazdasági liberalizmust, azaz a szabad piacba vetett korlátlan hitet. Politikai eszméi és gazdasági tevékenységei között – amiket persze lehet bírálni, mi több, elutasítani – nincs kimutatható kapcsolat.
A szerző közgazdász
