Szemét ügyek Székelyföldön

Hiába próbáltak megegyezni a hulladékszállító cég helyi vezetőjével.

Két hete írtuk meg, hogy a magyar állam cége szennyez Székelyföldön. A Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató tulajdonában lévő székelyföldi vállalkozás, vagyis az RDE Hargita Kft. fél Románia szemetét befogadja a cekendi szemétlerakóba, de ezt a brutális mennyiséget nem tudják megfelelően kezelni. Nyáron, az esőzések idején a székelyudvarhelyi csatornákból derékmagasságig buzgott fel a tároló bűzös leve, és elfertőződtek a környékbeli kutak is.

Cikkünk megjelenése után sajtótájékoztatót tartott a városvezetés, ahol elmondták, hiába próbáltak megegyezni a szemétszállító cég helyi vezetőjével, nem volt nyitott a városlakók érdekeinek megfelelő megoldásra. Ezt követően levelet írtak – többek között – a magyar tulajdonos felettesének, vagyis a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelőnek, hogy harminc napon belül szíveskedjenek intézkedni. A határidő lejárt, de információink szerint a vezető nyári szabadságára hivatkozva két hét haladékot kért. Így mennek nálunk a dolgok: ha a főnök szabadságon van, megáll az élet, az udvarhelyiek pedig kapnak ezalatt a két hét alatt 4300 tonna szemetet a nyakukba.

Közben kiderült az is: a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjéhez közel álló vállalat, a Regnum Invest Srl egy magyar állami tulajdonban lévő cégnek adta el a székelyföldi szemetesben levő tulajdonrészét, közvetlenül azután, hogy kipattant a botrány. És ez a jelenség az, amiről érdemes írni.

Néhány éve volt egy másik környezetvédelmi botrány Székelyföldön: több hegyi patak medrében úgynevezett törpe vízi erőművet épített egy élelmes helyi vállalkozó. Lénárd András a református egyházat tolta maga előtt, arra hivatkozva, hogy ők is tulajdonosok a projektben. Tényleg azok voltak, de csak tíz százalékot birtokolt az egyház nyugdíjalapja. A zöldenergia előállítását célzó, ám súlyosan környezetszennyező beruházásokról a következőképpen fogalmazott az egyik erdélyi újságíró: „A Vargyas-patakán, az Úz-völgyében és a Nagy-Homoródon törpe vízi erőműveket létesített, aljas módszerekkel, egy sor törvényt megszegve, az ott lakók megkérdezése nélkül, a tiltakozókat és a helybélieket megfélemlítve. Az Úz-völgyében katonatemetőn, kaszálón, legelőn át méteres betonoszlopokon vezették el a csöveket, gyógyíthatatlan sebeket ejtve a természeten, alig hagyva folyóvizet a patakban. Az egyik vízi erőműnél sem tartották be azt a törvényes kötelezettségüket, mely szerint csak a fölösleges, az ökoszisztéma fennmaradását nem veszélyeztető vizet használják energiatermelésre. Zöldenergia címszóval tönkretették az említett völgyeket.”

Az igazsághoz tartozik, hogy a harmadik, Nagy-Homoród-völgyi beruházás végül nem készült el, mert a lakossági tiltakozó akciók és feljelentések nyomán ideiglenesen leállították az építkezést, és mire a vállalkozó jogerősen megnyerte a pert, megváltozott Romániában a törvény. Bukarest már nem támogatta az efféle beruházásokat, így veszteséges lett volna az erőművet üzemeltetni. De itt jön a csavar: a magyar állam egy másik cége, egész pontosan az MVM az erdélyi Krónika információi szerint harmincmillió euróért megvásárolta tőle az Úz-völgyében működő, 7,48 megawattos vízi erőművet. A jó eséllyel veszteséges beruházás a magyar energetikai vállalat romániai leányvállalatának első beruházása. Az üzletet úgy kommentálták, hogy a tranzakcióval tovább kívánták erősíteni a megújuló energiát termelő portfóliót – azt már mi tesszük hozzá, hogy egy súlyosan környezetszennyező céggel, hiszen az objektum teljes hossza csaknem húsz kilométer, és ennek jó részén egy betoncsőben fut az addig évszázadokon át vidáman csörgedező patak.

Úgy tudjuk, most megint nagy bajban van Lénárd másik emblematikus vállalkozása, a Csíki Sör Manufaktúra. Erre vannak közvetlen jelek: az anyaországi terjesztőhálózatot kiépítő cég augusztusban, a legnagyobb sörszezon idején igen fura akciót hirdetett. Aki egy rekesz sört rendelt tőlük, annak ingyen házhoz szállították az árut, ráadásul vittek ajándékba még egy rekeszt. Aki érti ennek az akciónak a gazdasági racionalitását, annak fizetek egy üveggel a másik csíkiból. Úgy tudjuk, a vállalkozás túl gyorsan növelte termelői kapacitásait, de a drága portéka nem fogy a tervezett ütemben, emiatt súlyos gondjai vannak a bankhitelek törlesztésével.

Amikor a székelyföldi sörgyártó egy multival hadakozott, Lázár János kancelláriaminiszter példátlan módon állt ki mellettük. Információnk szerint könnyen lehet, hogy most egy állami tulajdonban lévő magyar bank nyúl a vállalkozás hóna alá, hogy víz felett tartsa az alkoholos italt előállító céget. Magyarán újra az adófizetők állják a rossz üzleti döntések cechjét.

Kárpát-medencei üzleti modell a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló vállalkozóknak: ha rosszul megy az üzlet, netán botrány van, nem kell aggódni, végül úgyis fizet a magyar állam.