A haza és a nemzet mint áru

Az árulózók úgy hiszik, egyedül ők ismerik és képviselik a haza és a nemzet érdekeit

A gyakorlott hazaárulózókat nyilván nem érdeklik az efféle jogi megközelítések, de maguk is érzik a fogalom korlátait akkor, ha mondjuk a kategóriáikba nem férő határon túli magyarokra szeretnék kiterjeszteni. Kövér László még tavaly decemberben jelentette ki, hogy Felvidéken „egyszerű nemzetárulás történt”. Hazaárulásnak valóban nehezen lehetne minősíteni, mivel azt csak magyar állampolgár követheti el. Márpedig Szlovákiában ma a kettős állampolgárság tilalma miatt alig van magyar állampolgár. A magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok a jogi definíciók alapján nem követhetnek el hazaárulást Magyarországgal szemben. Ezért volt szükség a jogon túli nemzetáruló kifejezés bevezetésére.

De mi a határon túli magyarok érdeke? Az, hogy saját erejéből és a többségi nemzet együttműködésre hajlandó részével együtt politikai képviseletet kapjon a parlamentben, és kormányra kerüljön, ennek következtében pedig segítse a magyarok lakta régiókat, duplájára növelje a nemzetiségi kultúrára fordított összeget, megtartsa az ország európai irányultságát? Mert ez történik Szlovákiában. Esetleg az lehet a Kövér László-i értelemben vett felvidéki magyar érdek, hogy a fentiekkel párhuzamosan egy olyan szervezeti tömb működjék, amely az anyaországi pénzekre rácsatlakozva a fideszes kormány nézeteit visszhangozza? Csak mert ez is zajlik Szlovákiában.

De próbáljuk meg lebontani a haza- és nemzetáruló kifejezésekről a jogi és a jobboldali ideológiai jelentéseket, és vegyük őket hétköznapibb értelmükben! A népképviseleti demokráciákban a haza (a nemzet) érdekeit a választott képviselők képviselik. Annak boldogulásán, fejlődésén kell dolgozniuk. Ezt elsősorban azzal tudják elérni, hogy a rájuk bízott közvagyont a lehető leghatékonyabban használják fel. Ha saját hatalmuk megtartására, saját vagyonuk gyarapodására, felesleges luxusberuházásokra költik, az nem lehet a köz, a haza, a nemzet érdeke. Ebben az értelemben nem az követi el a haza- vagy nemzetárulást, aki figyelmeztet a visszásságokra, kritizálni meri a nemzet megtestesítőit az efféle tevékenységek miatt, hanem azok, akik elherdálják a közvagyont, ezáltal a haza és a nemzet jövőjét.

De kicsiben a be nem fizetett adók, az „olcsóbb lesz számla nélkül” elv is mind-mind a köz vagyonát csökkentik. Persze ahhoz, hogy az ember jó szívvel fizesse meg a császárnak, ami a császáré, bizalomra lenne szükség, felelős vezetőkre, akiknek kezei között a haza és a nemzet nem válik eladható áruvá.

A szerző felvidéki magyar újságíró