A humán vagyon és a népességfogyás

Minden kormány felelőssége, hogy a rábízott erőforrásokkal gondosan gazdálkodjék.

2017 első negyedévében 16,6, első fél évében 8,5 százalékkal haltak meg többen. Területileg mindkét időszakban minden megyében nőtt a halálozások száma, Hajdú-Biharban (20,5 százalék) és Somogyban (20) a legjobban. Az első fél évben a legrosszabb adatok Nógrádban (15) és Hajdú-Biharban (13,6 százalék) voltak. Az élve születések száma az első negyedévben 11, az első fél évben 8 megyében csökkent. A népességfogyást hosszabb időtávon vizsgálva az ábrán látjuk, hogy kisebb változásokkal folyamatosan magas szinten van.

2010-től 2017 augusztus végéig a lakosság a KSH adatai szerint 292 640 fővel fogyott. A 2017. I–VIII. havi adat különösen rossz, 26,9 százalékkal magasabb, mint az előző évi. Ez annyi, mintha eltűnt volna Komárom-Esztergom megye (2017-ben 297 381 fő) teljes lakossága. Ezzel szemben például Csehország lakossága 2010-ről 2017-re 10 517 247-ről 10 588 100 főre bővült. Csehországnak egyébként 2001 óta – két év kivételével – folyamatosan nő a lakossága, aminek az emelkedő születésszám mellett a stagnáló halálozási adat az oka. Kicsit hosszabb távon vizsgálva a magyar adatokat, azt látjuk, a lakosság 2001-ben a világ lakosságának 0,163 százalékát tette ki, ami 2017-re 0,13 százalékra csökkent – derül ki az IMF-adatokból.

Érdemes a várható élettartamot is megvizsgálni, mégpedig nemzetközi összehasonlításban, illetve azt is, hogy a 65 évesek még hány évig élhetnek. Az Eurostat utolsó, 2015. évi adatai szerint a várható élettartam Magyarországon 75,7 év (férfiak esetén 72,3, a nők esetén 79 év). Az Európai Unió tagállamai közül csak négy (férfiak esetén négy, nők esetén csupán két) országban rosszabb a helyzet, mint nálunk. A 65 évesek várható további élettartama 2015-ben 16,6 (férfiaknál 14,5, nőknél 18,2) év volt. Itt is két vagy három ország van csak mögöttünk az EU-ban. A visegrádi négyek többi országának, illetve Ausztriának is jobbak az adatai.

A rossz népesedési adatok okait érdemes objektív módon feltérképezni. Kevés azt a tipikus magyarázatot adni, hogy a magyarok egészségtelenül étkeznek. Meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló munkahelyek típusát, az azokban végzett munka jellegét (hatását az egészségre és a várható élettartamra), a munkahelyi és társadalmi légkört, a minőségi oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés lehetőségeit, a környezeti ártalmakat. Figyelemfelkeltő, hogy a városi porszennyeződés tekintetében 2014-ben a rendelkezésre álló Eurostat-adatok alapján Magyarország volt a második legrosszabb pozíciójú ország (Bulgária mögött).

Arra is érdemes felfigyelni, hogy Magyarországon a munkahelyi balesetek száma 2015-ben 17 013 volt, ami 19 százalékkal több, mint 2011-ben. Ennek mi az oka? Nincs-e köze az összeszerelő munkahelyekre jellemző túlhajtottsághoz, a növekvő stresszhez?

Az oktatáshoz való hozzáférésről is találhatunk két érdekes adatsort. Az oktatásban részt vevő felnőttek aránya 2016-ban Csehországban 8,8, Ausztriában 14,9, Dániában 27,7, Franciaországban 18,8, Magyarországon csupán 6,3 százalék. Az uniós átlag 10,8 százalék.

Azon cégek aránya, amelyek továbbképzik munkavállalóikat az infokommunikáció területén, 2016-ban az EU-ban 22, Csehországban 22, Dániában 28, Németországban 29, Ausztriában 37, Szlovákiában 27, Svédországban 25, Finnországban 34, Norvégiában 42, Magyarországon mindössze 16 százalék. Pedig a jövőre való felkészültség önbizalmat ad a munkavállalónak, illetve csökkenti azt a stresszhatást, hogy el tud-e helyezkedni, ha valami miatt elküldik a munkahelyéről.

Tudjuk: nem új problémáról van szó, a fogyás 1990-ben kezdődött, és azóta kisebb-nagyobb intenzitással folytatódik. Sok kutatás vizsgálta az okokat. Azonban indokolt lenne a felgyorsult fogyás okainak újabb, a társadalmi-munkahelyi és környezeti hatásokat is részletesen vizsgáló kutatása. Azért is, hogy az eddigi állami lépéseknél hatásosabban és eredményesebben lehessen kezelni a problémát – azaz megállítani végre a népességfogyást. Hiszen ahogy gróf Széchenyi István is figyelmeztet bennünket: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

A szerző közgazdász