Egyre-másra érkeznek a devizahitelesek számára kedvező hírek a környező országokból, csak nálunk nagy a csönd. Horvátországban a napokban utasította az ottani alkotmánybíróság a legfelsőbb bíróságot, hogy rendelje el a devizahiteles-szerződések tisztességtelensége ügyében indított pert. Az intézkedés oka, hogy a legfelsőbb bírói fórum a taláros testület határozata szerint kettős mércét alkalmazott, amikor indoklás nélkül hagyta helyben a devizaadósok számára kedvezőtlen másodfokú ítéletet. Romániában pedig tavaly az összes parlamenti képviselő megszavazta a törvényjavaslatot, amely szerint a devizahiteleket a felvételkori áron kell lejre váltani.
Úgy tűnik, csak nálunk nem éri el a kormány ingerküszöbét a devizahitel-károsultak segélykérése. A hétfői parlamenti devizahiteles-vitanapon egy szó sem hangzott el arról, hogy meg akarnák menteni a bajban lévőket. Pedig lenne mivel foglalkozni. Az elmúlt egy-másfél hónapban „beérett” a tavaly megváltoztatott polgári törvénykönyv termése. A módosítás lényege, hogy tavaly október 1-jétől a jelzáloghiteleknél a zálogjog önállóan, jelzálog-követelés nélkül is forgalomképes lehet, vagyis a hitelt nyújtó bank eladhatja azt más pénzügyi intézménynek. A módosítást – amely ellen a Ptk. atyjaként emlegetett Vékás Lajos akadémikus nyílt levélben tiltakozott, mert nemzetközi példák bizonyítják, hogy alkalmazása a teljes pénzügyi rendszer összeomlásával is fenyegethet – a kormány első körben elvetette, majd a banklobbi nyomására mégis visszakerült a jogszabályba. A hangzatos retorika ellenére a kormány ismét a bankok mellé állt, csakúgy, mint amikor piaci árfolyamon forintosította a devizahiteleket, az adósok nyakába vágva a frankonként nyolcvan–száz forintos árfolyamveszteséget. Ehhez képest aprópénz, amit a mentőcsomagokkal visszajuttatott a károsultaknak.
A Ptk. módosításával megnyílt lehetőséggel élnek is bankok. Egy devizaadós például az ötmillió forintos hitel felét visszafizette, majd fizetésképtelenné vált. A hitelt nyújtó szolgáltató végrehajtást indított, több mint húszmilliós tartozást követelve. A hitelintézetnek forrást biztosító bank is beszállt a játszmába, további majd tízmilliót igényelve. Történt mindez annak ellenére, hogy a végrehajtás felfüggesztését megtagadó bíró azt állította, lehetetlen, hogy kétszer követeljenek egy tartozás után a bankok. A jegybank felügyeleti részlege is ezt az álláspontot képviseli az ügyben. Ennek ellenére megtörtént az eset, és az érdekvédők szerint már mutatkoznak jelei, hogy újabb ügyekben készülődnek hasonló akciókra a bankok.
A jelek szerint nem érdekli a kormányt a bajba jutott család sorsa: sem az igazságügyi tárca, sem a Miniszterelnökség nem reagált kérdéseinkre, hogy tervezik-e a visszaélést lehetővé tevő jogszabály módosítását. De bicskanyitogató az a stílus is, ahogy Kövér László egy csepeli lakossági fórumon egy devizahitelesnek azt mondta, ne rajtuk kérje számon azt, amihez semmi közük, hiszen nem ők voltak kormányon. Majd odavetette: „Ön vette föl a hitelt. Ennyi. Minimum ennyi.” A szociálliberális kormányok felelősségét senki nem vitatja. Azonban a házelnök tájékozatlan, vagy tudatosan félrevezet. A devizahitelezést ugyanis az első Orbán-kormány engedélyezte, tehát szó sincs arról, hogy semmi köze ne lenne hozzá. Sőt: a Fidesz által kinevezett jegybankvezető, Járai Zsigmond elnöksége idején, 2004 júliusában hívta föl az MNB figyelmét a svájci jegybank arra: a tűzzel játszanak, amikor nem lépnek föl a frankhitelek korlátozása érdekében. Ugyanerre hívta föl a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a magyarországi bankok, a jegybank, a szocialista pénzügyminiszter és a felügyelet figyelmét. Mégsem történt semmi.
Álságos tehát a kormány magatartása azután, hogy lepaktált a bankokkal. Az eddigi mentőcsomagok terheit ugyanis könnyedén képesek voltak lenyelni a hitelintézetek ahhoz képest, mint amekkora csapás lett volna számukra, ha az árfolyamkockázatot az állammal és az adósokkal megosztva állták volna a forintgyöngülés terheit.
Kövér magyarázkodása azért is szánalmas, mert egy lépést sem tettek, hogy felelősségre vonják a devizahitelezés elterjedésében valódi felelősséggel rendelkezőket. Az még érthető, hogy az első Orbán-kormány és Járai felelősségét nem vizsgálták. Az azonban, hogy a nagy elmúltnyolcévezésben nem vonták felelősségre azokat, akik a svájci jegybank és az IMF figyelmeztetésére fittyet hányva a fülük botját sem mozgatták a devizahitelezés megakadályozása érdekében, megbocsáthatatlan bűn.
A kifosztottak közül többen öngyilkosok lettek, miközben néhány bank az utolsó bőrt is le szeretné nyúzni az adósokról. A több százezer bajban lévő már senkinek nem hisz, és lehet, hogy végső elkeseredésében maga veszi kezébe az ügyek intézését. Akkor nagy bajban leszünk.
