E-világi hatalom

Vajon milyen felnőtté cseperednek azok a fiatalok, akik a sportot számítógépek előtt ülve ismerik?

Egy pillanatig sem vitatható, hogy a sport a legfontosabb stratégiai ágazatok egyikévé vált a jelenlegi kormány számára. Ma már az sem veri ki a biztosítékot az Emmi államtitkáránál, Rétvári Bencénél, ha azzal a korábban képtelen ötlettel találja magát szembe – természetesen fideszes törvényjavaslat formájában –, miszerint a sportvállalkozások, sportklubok a jövőben mentesüljenek az iparűzési adó és a hivatásos sportolók bére után fizetett egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alól. Szerinte ez is egy olyan javaslat, amely a tömeg- és a versenysport támogatását szolgálja. Nyilván nem kell csodálkoznunk, hiszen a sportra elköltött milliárdok, a sportberuházásoknál tapasztalt túlköltések mellett az is átment a szűrőn, amikor június elején a kormány nem kevesebb mint 90 millió forintot vont el a „szociális humánszolgáltatók számára biztosított szociális és gyermekvédelmi ágazati pótlék és egyéb ágazati bérrendezéssel összefüggő támogatásokból”, és a felszabaduló összeget a versenysport támogatására fordította. De ezek legalább hagyományos értelemben vett sportokra lettek elköltve. Hiába rendezünk ugyanakkor egyre több világeseményt, sajnos egyre távolabb kerülünk a nagyhatalmi státustól.

Éppen ezért lépni kellett. A Magyar Közlöny 2017. november 11-ei számából szerezhetett tudomást a közvélemény a határozatról, amely szerint a kormány közel kétmilliárd forinttal támogatja az Egymillióan a Magyarországi E-sportért Egyesületet egy V4-es e-sport-bajnokság és konferencia rendezésében. Ráadásul a versenyszerű videojátékok bajnokságára szánt nagyvonalú támogatás elköltésére alig két hónap áll rendelkezésre, a Nemzetgazdasági Minisztériumnak és a Miniszterelnökségnek 2017-es és 2018-as forrásokat kell felhasználnia a rendezés támogatásának fedezésére. Hogy ez nem egyszerű feladat, azt jól bizonyítja, hogy a médiában megszólaló „gamer szakértők” – akik egyébként lelkesen fogadták a hírt – is képtelenségnek tartják, hogy ilyen gyorsan megrendezhető legyen egy színvonalas nemzetközi e-sport-bajnokság. Ráadásul sem az időpontja, sem a helyszíne, sem a versenyszámai nem ismertek a tervezett és nem kevés pénzzel támogatott viadalnak.

Egy kutatás szerint ma Magyarországon közel 200 ezer e-sport-játékos van – 95 százalékuk férfi –, akik hétköznap átlagosan három, hét végén öt órát töltenek e-sporttal. A gamerek többnyire fiatalok, közülük minden ötödik töltötte be a 25. életévét, harmaduk 18 év alatti, 44 százalékuk játszik vagy kíván versenyszerűen játszani a közeli jövőben. Az MTK külön szakosztályt alakított, a DVTK e-sport-játékost igazolt. Az sem kizárt, hogy a 2028-as, Los Angelesben rendezendő olimpián tucatnyi fiatal fog számítógépek előtt üldögélni és küzdeni az olimpiai érmekért.

Sportközgazdászok szerint ugyanakkor igencsak kérdéses, hogy a hazai piaci viszonyok indokolják-e az állami milliárdok megjelenését. Persze ha hozzávesszük, hogy a világ azon felén, ahol az e-sport igen magas szinten áll, a pénzdíjak és az e-sportban általában megjelenő összegek lassan elérik a csillagászati szintet. Éppen ezért lehet valós elképzelés, hogy ha az igazi sportban nem megy, akkor az e-sportban váljunk európai nagyhatalommá. Ez nem is tűnik álomnak, főleg annak tudatában nem, hogy ennyi pénzből olyan versenyt lehet rendezni egy-két világsztárral, amelynek a látványvilága tényleg felteszi Magyarországot az e-sport térképére.

Az e-sport legnagyobb csillagának egy 17 éves ifjút tartanak, aki 150 ezer dollárt keres profi játékosként. Amellett hogy a legkevésbé sem vagyok a fejlődés ellensége, akkor is megkérdezem halkan, mert fontos: vajon milyen felnőtté cseperednek azok a fiatalok, akik a sportot, az egymással való nemes vetélkedést kizárólag számítógépek előtt ülve ismerik?