A fokozódó hazai munkaerőhiány kapcsán a kormány egyik tagja a minap azt a kissé nyegle kijelentést tette, miszerint az effajta probléma kezelése kellemesebb, mint a munkanélküliségé. Rossz hírem van az úr számára: a szakképzett munkaerő iránt fokozódó kereslet természetes velejárója a bérek kikényszerített emelése, hiszen a munkaadók ebben a helyzetben egyszerűen nem tehetnek mást, mint hogy a kiszemelt alkalmazottat jelentősen magasabb javadalmazással csábítják át magukhoz, ami ellen az illetőt aktuálisan alkalmazó cégnek nincs más fegyvere, mint a munkavállaló által követelt járandóság megadása. Lásd a közelmúlt legkirívóbb példájaként az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc dolgozóinak sikeres sztrájkját.
De említhetnénk az építőiparban kialakult állapotokat is, ahol a kivitelezők a szakmunkáshiány miatt projekteket kénytelenek lefújni. Ne feledkezzünk meg továbbá a szakiparosok, karbantartók, szerelők meredeken emelkedő munkadíjairól a szolgáltatószektorban, és arról a tényről, hogy például a gáz-, víz- és villanyszerelők előjegyzési naptárai hónapokkal előre megteltek. Az informatika területén hiánycikk a fejlesztő, a közlekedési vállalatok sofőrökre, ellenőrökre, kalauzokra vadásznak, a boltok, a butikok eladót, értékesítőt keresnek. Ugyanez a helyzet – nem mellesleg évek óta – a mezőgazdaságban, a multinacionális vállalatok összeszerelő üzemeiben. Még a taxisok is áremelést sürgetnek (hétvégi, éjszakai tarifák bevezetését követelve). Szinte nincs olyan ágazat, ahol a munkaerőhelyzet kiegyensúlyozottnak lenne tekinthető.
A bérek emelkedése mellett figyelmeztető jelek tűnnek fel más területen is. Az ingatlanárak robbanása magával hozta a bérleti díjak már-már megfizethetetlen magasságokba emelkedését, és úgy tűnik, a lakossági energiaárak sem lefelé tendálnak. Utóbbi oka az energiaárak (kőolaj, földgáz) jelenlegi stabilitása, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagárak sem fognak mostanában zuhanásnak indulni, dacára a megújuló energiák és a hibrid, valamint elektromos technológiák terjedésének a gépkocsigyártásban. Következésképpen nincs olyan szektor, ahol az árcsökkenés kompenzálná az elsősorban a bérek emelkedése miatt kialakuló inflációs nyomást. Az élelmiszerek és nyersanyagok árai stabilak vagy enyhén emelkednek (lásd például a hazai hús-, gyümölcs-, zöldség- és tojásárakat), bár előbbiek esetében bármikor beléphet olyan import, amely csökkenést idéz elő. A választás előtt előtérbe kerülhet ezenfelül az alapvető élelmiszerek áfájának a korábban bejelentettnél szélesebb mértékű csökkentése.
