A fokozódó hazai munkaerőhiány kapcsán a kormány egyik tagja a minap azt a kissé nyegle kijelentést tette, miszerint az effajta probléma kezelése kellemesebb, mint a munkanélküliségé. Rossz hírem van az úr számára: a szakképzett munkaerő iránt fokozódó kereslet természetes velejárója a bérek kikényszerített emelése, hiszen a munkaadók ebben a helyzetben egyszerűen nem tehetnek mást, mint hogy a kiszemelt alkalmazottat jelentősen magasabb javadalmazással csábítják át magukhoz, ami ellen az illetőt aktuálisan alkalmazó cégnek nincs más fegyvere, mint a munkavállaló által követelt járandóság megadása. Lásd a közelmúlt legkirívóbb példájaként az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc dolgozóinak sikeres sztrájkját.
De említhetnénk az építőiparban kialakult állapotokat is, ahol a kivitelezők a szakmunkáshiány miatt projekteket kénytelenek lefújni. Ne feledkezzünk meg továbbá a szakiparosok, karbantartók, szerelők meredeken emelkedő munkadíjairól a szolgáltatószektorban, és arról a tényről, hogy például a gáz-, víz- és villanyszerelők előjegyzési naptárai hónapokkal előre megteltek. Az informatika területén hiánycikk a fejlesztő, a közlekedési vállalatok sofőrökre, ellenőrökre, kalauzokra vadásznak, a boltok, a butikok eladót, értékesítőt keresnek. Ugyanez a helyzet – nem mellesleg évek óta – a mezőgazdaságban, a multinacionális vállalatok összeszerelő üzemeiben. Még a taxisok is áremelést sürgetnek (hétvégi, éjszakai tarifák bevezetését követelve). Szinte nincs olyan ágazat, ahol a munkaerőhelyzet kiegyensúlyozottnak lenne tekinthető.
A bérek emelkedése mellett figyelmeztető jelek tűnnek fel más területen is. Az ingatlanárak robbanása magával hozta a bérleti díjak már-már megfizethetetlen magasságokba emelkedését, és úgy tűnik, a lakossági energiaárak sem lefelé tendálnak. Utóbbi oka az energiaárak (kőolaj, földgáz) jelenlegi stabilitása, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagárak sem fognak mostanában zuhanásnak indulni, dacára a megújuló energiák és a hibrid, valamint elektromos technológiák terjedésének a gépkocsigyártásban. Következésképpen nincs olyan szektor, ahol az árcsökkenés kompenzálná az elsősorban a bérek emelkedése miatt kialakuló inflációs nyomást. Az élelmiszerek és nyersanyagok árai stabilak vagy enyhén emelkednek (lásd például a hazai hús-, gyümölcs-, zöldség- és tojásárakat), bár előbbiek esetében bármikor beléphet olyan import, amely csökkenést idéz elő. A választás előtt előtérbe kerülhet ezenfelül az alapvető élelmiszerek áfájának a korábban bejelentettnél szélesebb mértékű csökkentése.
A munkaerőhiány azonban nem csupán a hazai gazdaságban van jelen. Ahogy valaki találóan megfogalmazta: a munkaerőpiacon a globalizáció immár „körbeért a földön”. Ez azt jelenti, hogy a szakképzett munkaerőhiány keresletalapú vándorlása – ahol magasabb a fizetés, oda mennek – világjelenség. Az olcsó munkaerő importja ma már egyre kevésbé létező megoldás.
A szakképzett munkaerő felértékelődése egy olyan pénzügyi környezetben zajlik, melynek alapvető jellegzetessége az alacsony kamat. Ha a munkaerő ára nő, és ez megjelenik a termékek és szolgáltatások árában, infláció alakul ki, melyre a jegybankoknak csak egy válaszuk lehet: jelesül az alapkamat emelése. Tudni való, hogy az Egyesült Államokban ez a folyamat már megkezdődött, és 2018-ban legalább három alkalommal várható további kamatemelés. A Fed számára ezek a lépések nem elsősorban az inflációs nyomás, hanem a még 2008-ban kezdődött válság kezelésének következményeképpen kialakult 4 trillió dolláros mérlegfőösszeg csökkentése miatt szükségesek. Ámbár az amerikai inflációs ráta már most is meghaladja a 2 százalékot, ami szintén indokolja a kamatemelést.
Itthon az MNB jövőre 2,4 százalékos inflációs rátával számol, szemben a kormány 0,9 százalékos várakozásával. Utóbbi a korábban leírtak fényében kevéssé reális, és az is világos, hogy úgy a jelenleg 0,9 százalékos alapkamat, mint a pénzpiaci kamatok, jövőre emelkedni fognak. Az MNB deklarált inflációs célja – a deflációs veszély elkerülése érdekében – eddig 3 százalék volt. Könnyen lehet, hogy a leírt folyamatok következtében a jegybank kénytelen lesz módosítani eddig fegyvertárán, így merőben új eszközökkel próbálja majd felvenni a harcot az esetleg ugrásszerűen növekvő áremelkedés ellen. Elképzelhető ugyanis, hogy az infláció hirtelen eléri, sőt, túllépi a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célját. Ami a választás előtt a kormány számára nemkívánatos folyamatok beindulását eredményezheti. Az emelkedő infláció a legnagyobb létszámú és leginkább célkeresztben lévő választói réteg, a nyugdíjasok számára kedvezőtlen hír. A drágulás miatt morcos nyugdíjas pedig hajlamos az éppen kormányzó pártot büntetni a szavazófülkében.
