Infláció ante portas?

A drágulás miatt morcos nyugdíjas hajlamos az éppen kormányzó pártot büntetni.

A munkaerőhiány azonban nem csupán a hazai gazdaságban van jelen. Ahogy valaki találóan megfogalmazta: a munkaerőpiacon a globalizáció immár „körbeért a földön”. Ez azt jelenti, hogy a szakképzett munkaerőhiány keresletalapú vándorlása – ahol magasabb a fizetés, oda mennek – világjelenség. Az olcsó munkaerő importja ma már egyre kevésbé létező megoldás.

A szakképzett munkaerő felértékelődése egy olyan pénzügyi környezetben zajlik, melynek alapvető jellegzetessége az alacsony kamat. Ha a munkaerő ára nő, és ez megjelenik a termékek és szolgáltatások árában, infláció alakul ki, melyre a jegybankoknak csak egy válaszuk lehet: jelesül az alapkamat emelése. Tudni való, hogy az Egyesült Államokban ez a folyamat már megkezdődött, és 2018-ban legalább három alkalommal várható további kamatemelés. A Fed számára ezek a lépések nem elsősorban az inflációs nyomás, hanem a még 2008-ban kezdődött válság kezelésének következményeképpen kialakult 4 trillió dolláros mérlegfőösszeg csökkentése miatt szükségesek. Ámbár az amerikai inflációs ráta már most is meghaladja a 2 százalékot, ami szintén indokolja a kamatemelést.

Itthon az MNB jövőre 2,4 százalékos inflációs rátával számol, szemben a kormány 0,9 százalékos várakozásával. Utóbbi a korábban leírtak fényében kevéssé reális, és az is világos, hogy úgy a jelenleg 0,9 százalékos alapkamat, mint a pénzpiaci kamatok, jövőre emelkedni fognak. Az MNB deklarált inflációs célja – a deflációs veszély elkerülése érdekében – eddig 3 százalék volt. Könnyen lehet, hogy a leírt folyamatok következtében a jegybank kénytelen lesz módosítani eddig fegyvertárán, így merőben új eszközökkel próbálja majd felvenni a harcot az esetleg ugrásszerűen növekvő áremelkedés ellen. Elképzelhető ugyanis, hogy az infláció hirtelen eléri, sőt, túllépi a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célját. Ami a választás előtt a kormány számára nemkívánatos folyamatok beindulását eredményezheti. Az emelkedő infláció a legnagyobb létszámú és leginkább célkeresztben lévő választói réteg, a nyugdíjasok számára kedvezőtlen hír. A drágulás miatt morcos nyugdíjas pedig hajlamos az éppen kormányzó pártot büntetni a szavazófülkében.