Az ukrán hatóságok nemrégiben elfogtak egy általuk meg nem nevezett gyanúsítottat, akit több mint egy évtizede köröztek Paul Klebnikov újságíró moszkvai meggyilkolása miatt. A férfit a 2004. július 9-i gyilkosság után az orosz hatóságok eljárás alá vonták, ám az esküdtszék eljárási hibákra hivatkozva elengedte. A feltételezett elkövető, Koz-Ahmed Nuhajev több mint egy évtizedre eltűnt szem elől. Vélhetően őt kapcsolták le most.
Klebnikov a múlt század 90-es éveiben a Forbes alkalmazásában tényfeltáró cikkekben foglalkozott az oroszországi szervezett bűnözés és a hatalmuk csúcsán álló oligarchák – Borisz Berezovszkij, Vlagyimir Guszinszkij, Oleg Gyeripaszka, Mihail Hodorkovszkij és mások – között fennálló kapcsolatrendszerrel. 2001-ben itthon is megjelent kitűnő könyve, a Keresztapa a Kremlben, amely elsősorban Borisz Berezovszkij és Borisz Jelcin egykori elnök viszonyát vizsgálta. Berezovszkij az elnök családtagjaihoz fűződő jó kapcsolatát kihasználva a nemzetbiztonsági bizottság titkári tisztéig vitte. Nevéhez fűződik a Jelcin második elnökválasztási kampányával kapcsolatos vesztegetési botrány, amikor szó szerint dollármilliárdokkal vásárolták meg a média politikai reklámra és kampányüzenetekre fordítható szinte teljes műsoridejét.
Klebnikov bizonyítékokkal alátámasztott képet rajzolt az orosz nemzeti vagyon oligarchák általi privatizálásáról, amihez a nevezettek gyakran igénybe vették – bérgyilkosok formájában – az akkoriban igen aktív, a városok utcáit harctérré változtató bűnözői csoportok segítségét. Azóta az említettek közül volt, aki meghalt (Berezovszkij), volt, akinek hosszú börtönbüntetés és vagyonelkobzás jutott (Hodorkovszkij), és olyan is, aki külföldre távozott. Kivételnek számít Borisz Gyeripaszka, akinek sikerült a vagyonát megtartva a hatalom közelében maradnia. Legutóbb az amerikai elnökválasztás során botrányba keveredett Paul Manafort egyik kapcsolataként foglalkozott vele a világsajtó.
„Amikor közülük a legismertebb, Mihail Hodorkovszkij meglátogatott a Fehér Házban, merészen arról beszélt, hogy a vagyonát arra használja majd, hogy megváltoztassa az orosz politika természetét. Még ma is börtönben van. Mások egyszerűen elmenekültek, köztük Borisz Berezovszkij, akit az oroszok Londonig üldöztek. Ezek az emberek mindössze azt a hibát követték el, hogy meggazdagodtak, és a pénzüket megpróbálták politikai ügyek támogatására felhasználni. Ez elfogadhatatlan volt Vlagyimir Putyin számára.”
A fenti gondolatmenet George W. Bush amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója (2001–2004) és külügyminisztere (2005–2009), Condoleezza Rice Washingtoni emlékeim című könyvében olvasható. A szerző a kaliforniai Stanford Egyetem professzora, és a múlt század nyolcvanas éveiben már elismert Oroszország-szakértőként töltött be különféle posztokat Washingtonban, a többi között az egyesített vezérkarnál és a nemzetbiztonsági tanácsnál. Ezek ismeretében megdöbbentők és megvilágosítók az amerikai külpolitika befolyásos formálójának elvei arról, miféle társadalmi rendszer és vezetés kívánatos Amerika számára általában és konkrétan – mondjuk Oroszországban. Nincs skrupulus. Sem moralizálás. Vannak emberek, akik „mindössze meggazdagodtak”. Az, hogy az említett urak tevékenysége következtében Jelcin alatt oroszok tízmilliói vesztették el mindenüket, és az ország 1998-ban szó szerint csődbe ment, hősnőnk figyelmét bizonyára elkerülte. Gondolnánk elsőre. Ám nem egészen ez a helyzet. Condoleezza Rice nem elsősorban Oroszország-szakértőként írta be magát a történelemkönyvekbe. Másként, mégpedig 2005-ben. Egy képaláírást idézek ugyanonnan: „A kairói amerikai egyetemen kijelentettem, hogy az országom harca hatvan éven keresztül a stabilitást a demokrácia megteremtése elé helyezte a Közel-Keleten. Most más politikát folytatunk.” Erről a 2005 óta folytatott „más politikáról” Irak és Szíria népének, vagy a tömegpusztító fegyvereit nemzetközi egyezmény alapján leszerelő Moammer al-Kadhafi ezredesnek, Líbia néhai államfőjének bizonyára meglenne a véleménye. Az „arab tavasz” összes országának lakói nemkülönben. Vagy az afgánok, akiknek hazáját a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után lerohanták az amerikaiak, miközben pontosan tudták – ez is kiderül Rice könyvéből –, hogy Oszama bin Laden és az al-Kaida nagyságrendekkel több segítséget kapott pakisztáni forrásokból, mint a táliboktól. Csakhogy Pakisztán Amerika barátja és szövetségese volt.
Rice ma már nem tagja az amerikai kormánynak, ám az általa és George W. Bush által 2005-ben lefektetett alapelvek élnek és virulnak. Ennek egyik ékes bizonyítéka Ukrajna. Ahol Klebnikov feltételezett gyilkosát a minap elfogták. De ez a hír nem lett nagy hír odaát. Hiszen Klebnikov Amerika barátairól írt csúnya dolgokat. America first.
