A Budát Óbudával és a Margitszigettel egyesítő város fennállásának hosszú második felében a budapestieket már annyiszor lóvá tették, hogy sokan immunissá váltak az ígérgetőkkel szemben. Sokan, de az ígérgetők szemszögéből nem elegen. Pedig ne kerteljünk: egy generációnak a fiatalsága ment rá az elmúlt 27 év hazugságaira és átveréseire is, a két évtizednyi Demszky-korszakra, amelynek „eredményei” máig velünk élnek. Igazságtalanok se legyünk. Mindennek dacára elismerés illeti a jelenlegi városvezetést és Tarlós István főpolgármestert, mert olyan szürreális körülmények között kell működniük, amelyeket már a jelenlegi fideszes hatalom teremtett az elmúlt hét évben.
Ki kell mondani, még inkább be kell látni, hogy ezek a körülmények nem kedveznek a budapestieknek. Annak ellenére sem, hogy sok minden történt, ami kifejezetten jó ebben a Janus-arcú fővárosban. Valamelyest mégiscsak előnyére változott a tömegközlekedés, ha gyakran szidjuk is. Nem mondható, hogy a város kulturális élete ne lenne pezsgő és sokszínű, a fürdőkultúrának is jót tett a változás, egyre több a turista. Viszont nem lettek kevesebben a hajléktalanok, akik helyzete továbbra is megoldatlan. A kormány migránsügyben „tette a dolgát”, így hazánkban nincs tömeges népvándorlás. Mégis vannak belső no-go zónák, egyes helyeken csapnivaló a közbiztonság. A város önmagában képtelen védekezni, saját forrásai elapadtak, és ahogyan Magyarország más önkormányzatainál is tapasztalható, anyagilag a hatalomtól, a kormányzattól függ. Pórázzal a nyakban nagyobb a korrupció veszélye, egyre több a gyanús, zárt üléseken nyélbe ütött ügylet: fideszes érdekköröknek kedvező rendeletmódosítás, cégekre szabott tenderkiírás. A kerületekben ahol csak lehet, virágzik a potentátok önkormányzati ingatlanbiznisze, de aki jól paríroz, annak nem kell félnie. Az önkormányzatiság a végét járja.
