A mi terroristánk

Előléptették Ramil Safarovot, a muzulmán gyilkost, aki keresztényt ölt Budapesten.

Képzeljük el, mi történne a mai Magyarországon a következő esetben: egy ölésre (is) kiképzett muzulmán előre kitervelt módon lefejezne egy keresztényt, a holttestet meggyalázná, majd véresen elindulna egy újabb keresztény áldozat után. Hány óriásplakát, kormányzati bejelentés, közmédiás tévéműsor, kormányzati újságcikk születne ebből? Hány rendőr, nyomozó, önkéntes katona és felháborodott békemenetes eredne a nyomába? Ha elkapnák, lehetne belőle szabadon élő nemzeti hős bárhol a világon?

Mindez azért jutott eszembe, mert egy friss hír szerint Ramil Safarovot alezredessé léptették elő Azerbajdzsánban.

Aki nem ismerné a baltás gyilkos történetét: az azeri katona angolnyelv-tanulás céljából érkezett Budapestre a NATO békepartnerségi programja révén. Ramil Safarov egy hipermarketben akciós baltát vásárolt, és 2004 elején a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában rátámadt diáktársára, az örmény Gurgen Margarjanra. Rendkívül bátor módon, hajnali négykor, tudván, hogy az áldozat akkor alszik a legmélyebben. Huszonhatszor sújtott le, leválasztva az áldozat fejét a törzséről. (Az örménynek volt egy magyar szobatársa, őt Safarov futni hagyta. A fiatal katona azonban a mészárlás látványától sokkot kapott, összeomlott, később le kellett szerelnie a honvédségtől.) Tette után a gyilkos rágyújtott, a csikket rápöccintette az áldozat testére, hogy még jobban megalázza, majd ahogy volt, véresen elindult egy másik örmény szobája felé, hogy azt is meggyilkolja. Az ajtó zárva volt. Mire betörte volna, megérkeztek a rendőrök, és letartóztatták. Amikor Safarovot lefegyverezték és előállították, beismerte a gyilkosságot, és azt is hozzátette, amint szabadlábra kerül, újra örményeket fog ölni. Beismerte, hogy személyes oka nem volt a támadásának, azt az egész örmény nép ellen követte el.

Nem emlékeztet ez a mostani terroristákra, akik nem személyek ellen támadtak Párizsban, Berlinben, Londonban és másutt, hanem európaiakat, keresztényeket akartak ölni? Mi ez, ha nem terrorizmus?

A világhálón megtaláltam Safarov kihallgatásának részletes jegyzőkönyvét angolul. Világosan kiderül belőle, hogy külön kérte annak rögzítését: ő muszlim, és soha nem iszik alkoholt. A gyilkost, aki a per során semmilyen megbánást nem tanúsított, 2007 februárjában jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték azzal, hogy leghamarabb harminc év elteltével bocsátható szabadlábra feltételesen. Nem kellett annyit ülnie. 2012-ben Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak, ahol azonnal elnöki kegyelemben részesült, és azóta is nemzeti hősként tisztelik. A meghökkentő budapesti döntés után Örményország – ahol a világon legelőször lett államvallás a kereszténység – megszakított Magyarországgal minden diplomáciai kapcsolatot.

Nem tévedek nagyot, ha azt állítom: Budapest nem azért adta ki a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak, mert a magyar kormány meghatódott attól, hogy Safarov lefordította Szabó Magda és Molnár Ferenc egy-egy regényét az anyanyelvére.

Néhány napja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert beszéltették az ATV Egyenes beszéd című műsorában arról, hogy Franciaországban az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvény értelmében el kell távolítani a keresztet egy helyi, II. János Pál pápát ábrázoló szoborról, és ezt a keresztet a magyar kormány hazahozná. Ha ennyire fontos a kereszténység védelme a Fidesznek, akkor miért adtuk ki a muzulmán gyilkost, aki keresztényt ölt Budapesten? – tette fel a riporter a kérdést. Szijjártó szemrebbenés nélkül azt füllentette: nem lehetett tudni, hogy otthon azonnal el fogják engedni.

A sors úgy hozta, hogy a döntést megelőzően újságíróként magam is részt vehettem Jerevánban néhány magas szintű találkozón, ahol az összes örmény tárgyalópartner azzal kezdte a mondanivalóját: ugye Magyarország nem fogja kiadni Azerbajdzsánnak Safarovot? Otthon azonnal el fogják engedni, és nemzeti hős lesz belőle, jósolták. Nem hinném, hogy ez az információ ne jutott volna el az akkori Külügyminisztériumba. De ha nekem nem hisz az olvasó, idézném Németh Zsolt akkori külügyi államtitkárt, aki a közmédia reggeli műsorában mondta el 2012 szeptemberében: „Nem igaz, hogy nem figyeltünk a nemzetközi garanciákra, tisztában voltunk azzal, hogy elnöki kegyelmet kaphat az Azerbajdzsánnak átadott Ramil Safarov.” Mindezek tudatában a politikus barátságtalan lépésnek nevezte, hogy Azerbajdzsán ezt meg is tette.

Furcsa véletlen, hogy éppen 2012-ben érkezett kilencmillió dollár egy azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára. Az Átlátszó írása szerint a magyarországi bankszámla névleges tulajdonosát, egy offshore céget három év múlva felszámolták. Azt nem tudni, mi lett az ide küldött pénz sorsa.