Nem tévedek nagyot, ha azt állítom: Budapest nem azért adta ki a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak, mert a magyar kormány meghatódott attól, hogy Safarov lefordította Szabó Magda és Molnár Ferenc egy-egy regényét az anyanyelvére.
Néhány napja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert beszéltették az ATV Egyenes beszéd című műsorában arról, hogy Franciaországban az állam és az egyház szétválasztásáról szóló törvény értelmében el kell távolítani a keresztet egy helyi, II. János Pál pápát ábrázoló szoborról, és ezt a keresztet a magyar kormány hazahozná. Ha ennyire fontos a kereszténység védelme a Fidesznek, akkor miért adtuk ki a muzulmán gyilkost, aki keresztényt ölt Budapesten? – tette fel a riporter a kérdést. Szijjártó szemrebbenés nélkül azt füllentette: nem lehetett tudni, hogy otthon azonnal el fogják engedni.
A sors úgy hozta, hogy a döntést megelőzően újságíróként magam is részt vehettem Jerevánban néhány magas szintű találkozón, ahol az összes örmény tárgyalópartner azzal kezdte a mondanivalóját: ugye Magyarország nem fogja kiadni Azerbajdzsánnak Safarovot? Otthon azonnal el fogják engedni, és nemzeti hős lesz belőle, jósolták. Nem hinném, hogy ez az információ ne jutott volna el az akkori Külügyminisztériumba. De ha nekem nem hisz az olvasó, idézném Németh Zsolt akkori külügyi államtitkárt, aki a közmédia reggeli műsorában mondta el 2012 szeptemberében: „Nem igaz, hogy nem figyeltünk a nemzetközi garanciákra, tisztában voltunk azzal, hogy elnöki kegyelmet kaphat az Azerbajdzsánnak átadott Ramil Safarov.” Mindezek tudatában a politikus barátságtalan lépésnek nevezte, hogy Azerbajdzsán ezt meg is tette.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!