Olvasom az MTI hírét a KDNP választmányi üléséről, meg arról, hogy miket mondott ott Kövér László házelnök. Olvasom – és rossz érzés fog el. Arra gondolok, hogy nem akarok az általa lefestett világban élni, mégis rám kényszerítik nap mint nap. A Fidesz lelkiismereteként is emlegetett házelnök nem okozott meglepetést. Nem mondott olyat, amit a kormánypárt prominensei ne hajtogatnának folyton, Fehérgyarmattól Szentgotthárdig. Csak ha hiszünk még egy kicsit is a normális, derűs, polgári Magyarország eszményében, néha-néha jeleznünk kell finoman, hogy ez így rossz. Borzasztóan lélekölő. Ilyenkor, advent idején különösen fontos figyelmeztetni – a magunk szerény eszközeivel ezt kell tennünk –, hogy az élet és a politika nem szólhat folyamatosan a háborúskodásról, az ellenfél (ellenség) gyalulásáról, a történelmi siránkozásról. Az élet és a politika sokkal teljesebb és színesebb, hiába tűnik a maradi dohogás a pillanatnyi haszonszerzés szempontjából egyszerűbbnek és célravezetőbbnek.
Arról beszélt Kövér László (már megint), hogy a jövő tavaszi választáson Európa sorsa is eldőlhet, és a tét az, hogy Magyarország magyar ország tud-e maradni. Ez utóbbi jelszó valóban fontos. Különösen az volt, amikor 1938-ban Szabó Zoltán éppen ennek a lapnak a képzeletbeli zászlajára tűzte. Ám pontosan ezek a fontos jelszavak üresíthetők ki, tehetők folyamatos pufogtatásukkal közhelyesekké. A házelnök és a miniszterelnök is rendre a szerintük bevándorláspárti ellenzék jelentette veszélyről szónokol, miközben a versenyben a láthatáron sincsenek a Fidesz mögött olyan pártok, amelyek az illegális migrációt vagy az európai kultúra bomlasztását szorgalmaznák. Aki ennek ellenkezőjét állítja, hazudik. Az európai kultúrától eltérő hátterű embereket nagy számban – tízezres nagyságrendben – épp a Fidesz engedte be az országnak rendkívül káros pénzügyi spekuláció részeként, amit megint csak sokszor el kell mondani, hátha a hívek is megértik végre, hogy mennyire át lettek ejtve közben a sorosozással.
Ha már Európa és hazánk megmentése: Kövér László a KDNP-s rendezvényen feletette a kérdést, hogy „mi a fészkes fenének áldoztuk fel magunkat, azt nem egészen értem, nyugodtan átengedhettük volna Bécsig a törököket, úgysem lennénk rosszabb helyzetben”. A történelmi realitások legalább részeleges (mondjuk sikeres érettségit követő) ismeretében az egész mondat úgy, ahogy van, értelmetlen. Ha a törökök esetünkben a migránsokat szimbolizálják, akkor is az előbbi megállapítás az érvényes, hiszen amikor és amíg a valódi áradat érkezett, bizony átengedtük a „törököket” Bécsig. Mindet egy szálig.
Kövér László és társai láthatóan mindent megtesznek, hogy ne a XXI. század valós problémáiról beszéljenek. A migráció kétségkívül a nagy kihívások közé tartozik, éppen ezért érdemben kellene foglalkozni például a nemzetközi fejlesztés vagy az éghajlatváltozás kérdésével, felhagyva egy 87 éves spekuláns pellengérezésével.
Amikor a házelnök a hazáért és Európáért akarna tenni, kezdhetné ezt azzal, hogy felszólal az igazságos és működőképes adórendszerért, megintve párttársait és köreiket, akik a mai napig talicskázzák a pénzt Magyarországról. Az évtizedek óta mostohagyerekként kezelt humán területek (egészségügy, oktatás, szociális szféra) mellett az adópolitika is olyan ügy, ahol a várt szerkezeti átalakítások nem történtek meg, még ha a terhek egyes területeken valóban csökkentek is. A hazáért és Európáért aggódó vezetőink akár térségi adóharmonizációban is gondolkodhatnának. Visszafoghatnák (szintén térségi alapon) a multinacionális óriásvállalkozásoknak nyújtott kedvezményeket. Tehetnék annak tudatában, hogy ezek a cégek javarészt a kedvezményektől függetlenül is beruháznának nálunk. A Fidesz lelkiismerete küzdhetne azért is, hogy átláthatóbb legyen a vagyoni helyzet, feltárható legyen a példátlan meggazdagodások háttere. Ha aggódik a hazáért, legyen ő az első, aki a felcsúti stróman felfuttatására azt mondja: ezt ne!
Értjük persze, hogy a kollégiumi hűségeskü kötelez. Ennek megfelelően nincs kibeszélés, biliborítás, a szövetségnek erőt kell mutatnia. Csakhogy a körülmények jelentősen megváltoztak a rendszerváltozás időszakához képest. Amikor a házelnök tavasszal maga írta alá a Fidesz és a köztörvényes bűnöző, Farkas Flórián (miniszterelnöki biztos, fideszes képviselő) vezette Lungo Drom választási együttműködését, kénytelenek voltunk az utolsó illúziónkkal is leszámolni. Kövér László a hét végén arról is beszélt: jelenleg nem érzi, hogy egy olyan nem politizáló, de közéleti szerepet vállaló keresztény értelmiség sorakozna fel a Fidesz háta mögött „kivont kardokkal és előreszegezett dárdákkal”, amilyenre szükség lenne a társadalmi küzdelmekben. Én ezen nem csodálkoznék annyira a helyében.
