Olvasom az MTI hírét a KDNP választmányi üléséről, meg arról, hogy miket mondott ott Kövér László házelnök. Olvasom – és rossz érzés fog el. Arra gondolok, hogy nem akarok az általa lefestett világban élni, mégis rám kényszerítik nap mint nap. A Fidesz lelkiismereteként is emlegetett házelnök nem okozott meglepetést. Nem mondott olyat, amit a kormánypárt prominensei ne hajtogatnának folyton, Fehérgyarmattól Szentgotthárdig. Csak ha hiszünk még egy kicsit is a normális, derűs, polgári Magyarország eszményében, néha-néha jeleznünk kell finoman, hogy ez így rossz. Borzasztóan lélekölő. Ilyenkor, advent idején különösen fontos figyelmeztetni – a magunk szerény eszközeivel ezt kell tennünk –, hogy az élet és a politika nem szólhat folyamatosan a háborúskodásról, az ellenfél (ellenség) gyalulásáról, a történelmi siránkozásról. Az élet és a politika sokkal teljesebb és színesebb, hiába tűnik a maradi dohogás a pillanatnyi haszonszerzés szempontjából egyszerűbbnek és célravezetőbbnek.
Arról beszélt Kövér László (már megint), hogy a jövő tavaszi választáson Európa sorsa is eldőlhet, és a tét az, hogy Magyarország magyar ország tud-e maradni. Ez utóbbi jelszó valóban fontos. Különösen az volt, amikor 1938-ban Szabó Zoltán éppen ennek a lapnak a képzeletbeli zászlajára tűzte. Ám pontosan ezek a fontos jelszavak üresíthetők ki, tehetők folyamatos pufogtatásukkal közhelyesekké. A házelnök és a miniszterelnök is rendre a szerintük bevándorláspárti ellenzék jelentette veszélyről szónokol, miközben a versenyben a láthatáron sincsenek a Fidesz mögött olyan pártok, amelyek az illegális migrációt vagy az európai kultúra bomlasztását szorgalmaznák. Aki ennek ellenkezőjét állítja, hazudik. Az európai kultúrától eltérő hátterű embereket nagy számban – tízezres nagyságrendben – épp a Fidesz engedte be az országnak rendkívül káros pénzügyi spekuláció részeként, amit megint csak sokszor el kell mondani, hátha a hívek is megértik végre, hogy mennyire át lettek ejtve közben a sorosozással.
Ha már Európa és hazánk megmentése: Kövér László a KDNP-s rendezvényen feletette a kérdést, hogy „mi a fészkes fenének áldoztuk fel magunkat, azt nem egészen értem, nyugodtan átengedhettük volna Bécsig a törököket, úgysem lennénk rosszabb helyzetben”. A történelmi realitások legalább részeleges (mondjuk sikeres érettségit követő) ismeretében az egész mondat úgy, ahogy van, értelmetlen. Ha a törökök esetünkben a migránsokat szimbolizálják, akkor is az előbbi megállapítás az érvényes, hiszen amikor és amíg a valódi áradat érkezett, bizony átengedtük a „törököket” Bécsig. Mindet egy szálig.
